11. fejezet

Sziasztok!

Tudom, hogy mondtam hozom a részt előbb. De megvallva az igazat nem tetszett így átírtam és úgy gondolom jobb is lett. Köszönöm a pipákat és Kedves. Blogzaklatón köszönöm a komit :D <3 Örülök, hogy  olvasol :) Nos hát ez rész... Nem is mondok sokat. Majd meglátjátok :P Nos akkor irány olvasni :) Ja és mielőtt kihagynám eléggé +18as rész is van benne :) Puszi Monrue. Megfordult a fejemben az is, hogy rakok fel egy igen csak khm, képet de inkább mégsem. Szeretnétek?

11. Vallomások

Borzasztó egy napom volt. Masen kierőszakolta Rayennél, hogy ünnepeljük meg az eljegyzést. Összehívtak minden ismerőst akit csak ismertek. Ha nem leszünk százan akkor csakis többen. Két hónap múlva összekötöm vele az életem. Talán örökre. Lana és Nessy délután elmentek kiválasztani a helyszínt a városban. Én ebbe nem akartam belefolyni. Amint kettesben maradtunk Masennel megint letámadott. Alice is hírtelen „eltűnt”. Szerintem összejátszik a bátyjával. Most is épp a szobámban ülök az ágyon és bámulok magam elé. Hírtelen kinyílik az ajtó és bejön Masen. Jaj, már megint!

-          Mit akarsz már megint? – kérdezem mérgesen.

-          Csak beszélgetni cicus – mondja mintha a ribanca lennék. 

-          Nem vagyok a cicusod! Hagyj békén végre! – állok fel.

-          Jaj már. Ezerszer megbeszéltük. Addig nem megyek el innen amíg meg nem szerezlek magamnak! – mondta és közelebb sétált hozzám.

Ahogy jött felém én úgy mentem hátra. Minden nap eljátsszuk ezt? Úgy tűnik igen. Beleütköztem a falba mire elvigyorodott. A karját a testem köré kulcsolta és szorosan magához húzott. Van értelme ellenkezni? A szája rátapadt a nyakamra és elkezdte csókolni. Nem mondom, hogy nem élveztem. Sőt ahányszor a fülem mögé nyomott egy csókot felnyögtem. Viszont észnél kell lennem. Ellöktem magamtól. Addig játszottuk ezt amíg meg nem unta. Az ágyra szorított és vadul csókolózni kezdtünk. Élveztem nagyon is, de nem szabadna. Megálltam és ezt ő is észrevette.

-          Nem akarok a tiéd lenni. Én szeretem őt – mondom magam elé.

-          Én meg téged szeretlek – mondja.

-          De én már nem! – morgom és lelököm magamról.

A szemközti falnak repült. Felkeltem az ágyról és kisurrantam az ajtón. Csak, hogy utánam jött és betuszkolt a szobájába.

-          Idehallgass. Nem azért utaztam több ezer kilométert, hogy feladjam! Meglátod, hogy még az esküvőtök előtt könyörögni fogsz nekem, hogy maradjak veled! – morogta.

-          Nem fogok! Valld be az igazat! Miért jöttél ide? – kérdeztem ami ittléte óta foglalkoztat.

-          Már elmagyaráztam ezerszer. Te kellesz nekem! – csúsztatja a kezét a derekamra.

Érzem, hogy egyre lejjebb viszi a kezét és kigombolja a farmerom. A pólóm feljebb húzza és elkezdi a nyakam csókolgatni. Mennyei érzés. Tudom, hogy bűnt követek el, de még nem vagyok férjnél. Bár nem hiszem, hogy tudnék ellenkezni akkor is. Vágyom az érintésére. Bármennyire is húz fel nem tudok ellenállni neki. Ilyen lenne kísértésbe esni? Tetszik ez a vadsága és az is, hogy olyan más lett. Lehúzza a fenekem alá a nadrágot és térdre ereszkedik. Lehúzza a csipke fehérneműm és széttárja a lábam. Egy apró csókot nyom a hasamra majd megy tovább. A lábam közé hajol és kényeztetni kezd. Ahogy a nyelve utat tör bennem felnyögök és megkapaszkodok a falban. Túl sokáig izgat. Lehunyom a szemem és hagyom, hogy fokozza a vágyam. Szinte remegek az élvezettől. Hogyan? Mégis kitől tanulta?

-          Édes Istenem! – nyögök fel hangosan.

Abbahagyja a kényeztetésem és visszahúzza a csipkét a nadrágommal együtt. Lehúzza a pólóm és önelégülten vigyorog rám. Félve és kielégületlenül nézek rá.

-          Soha többet ne csinálj ilyet! – suttogom.

-          Élvezted igaz? – teszi a kezét a derekam mellé.

Megrázom a fejem mire felnevet. Igen élveztem. legszívesebben könyörögnék neki, hogy MÉG, MÉG, MÉG! De nem lehet. Még hozzá sem mentem Rayenhez máris egy lotyónak érzem magam. Szándékosan nem ér hozzám. Csak áll előttem és vigyorog rám. Ha belenézek azokba a szemekbe. Még mindig az előbbiek hatása alatt vagyok. El kellett volna löknöm, de nem vagyok képes rá. Nem tagadhatom le! Kell nekem ez a vadság. Ugyanakkor az a fajta gyengédség is kell ami Rayenből árad. Létezik egyáltalán olyan ember/vámpír akiben ez megvan? Ismét lehunytam a szemeim. Amikor kinyitottam a szemem már nem volt előttem. Lezserül áll az ablak előtt. Olyan szexis rajta az a nadrág és az a fehér ing. Istenem újból belészerettem. Gyorsan kisiettem a szobából. Lementem a konyhába. Próbáltam lehűteni magam így eltereltem a figyelmem mosogatással. Hírtelen megszólalt a telefonom. Felfutottam értem és felvettem.

-          Igen – szóltam bele köszönés nélkül.

-          Kicsim, Lana  szülei meghívtak hétvégére hozzájuk. Remélem nem baj, hogy egyedül kell hagyjalak. Elhoztalak volna csak már Londonban járunk. Addig is légy jó és gondolj rám sokat – mondja.

-          Mi? Ray nem mondod komolyan? Ugye ez csak egy vicc? – kicsit hisztérikus a hangom.

-          Nyugodj meg. Pár nap és hazamegyek. Addig ellesztek Masennel. Le kell tennem. Szeretlek kicsim – darálja.

-          Én is – suttogom rémülten.

Lerakja. Ezek szerint összevagyok zárva kitudja meddig egy őrülttel? Sokkos állapotban mentem le a konyhába. Masen lent ült és engem vizslatott. Tudom, hogy hallott mindent. Beálltam a mosogatóhoz és levettem a magas sarkúm. Így is magas vagyok az én százhatvanöt centimmel. Az tíz centi még emel rajtam. Mondjuk így felérem Rayent. Ép az utolsó tányért törölgettem amikor hátulról Masen nekem simult. Más nem lehet. Csak ketten vagyunk itt. A fenekem a dudorodó nadrágjához húzta mire kiesett a kezemből a tányér. Hangos csattanással ért a földre. Meddig fog még megkörnyékezni? Megint ellöktem magamtól. Összesöpörtem a tányér maradványait. Még mindig ott állt ahol hagytam. Épp végeztem amikor megint magához húzott.

-          Nincsen kedved a konyhapulton szexelni? – suttogta bele a fülembe.

-          Nincs! – morgok fel.

-          Pedig jó lenne – mondta letörten.

Hogy lehet valaki ennyire perverz és ennyire…. Ennyire izgató? Megráztam a fejem mielőtt rosszra gondolnék. Este elmentem vadászni. Kezdtek elfeketedni a szemeim. Amikor visszaértem Masen és egy idegen valaki fent a zuhany alatt nagyon is hangosan élvezkedtek. Azt a kétszínű… Nem kapott meg engem így hozott mást, hogy kielégítse az igényeit! Azt lesheted, hogy a tiéd leszek! „No, de Bella! Hiszen engeded magad! Könnyű lesz neki így elcsábítania!” Mondta a belső énem az igazat. Ki is ne hagyná magát? Hiszen szexis és oh… Elkap a vágy, ha délutánra gondolok. Vajon milyen lehet vele? Nem! Azt már nem! Bementem a saját fürdőmbe és lezuhanyoztam. Nem leszek itthon, hogy halljam. Inkább átmegyek Kathez. Vele ezt megtudom beszélni. Felöltöztem és elindultam. Egész úton ez a dolog járt a fejemben. Amikor megérkeztem elhívtam egy kávézóba. Cullen és Denali mentes hely. Csak mi vagyunk ketten. Nagyjából elmeséltem neki mi volt eddig.

-          Mi? Észnél vagy? – kiáltott fel.

-          Csitt – nézek rá.  

-          Bella te bolond vagy! Hagynod kéne, hogy kiszórakozza magát! Hidd el, hogy ha megkap már nem fog zaklatni! – mondja.

-          Elment az eszed? Vőlegényem van akit szeretek! – háborodok fel.

-          Még nem vagy férjnél. Szórakozd ki magad! – vigyorog rám.

-          Mintha őt hallanám! – mordultam fel.

-          Bella én csak azt mondom, hogy engedd el magad! Néha mindenki bűnbe esik! – fogja meg a kezem.

-          Ch… Te aztán tudod! Folyamatosan csalod a férjed! Na látod én ilyen nem leszek! Ribanc! – állok fel.

Kat is meghülyült? Arra bíztat, hogy csaljam a vőlegényem. Később meg ha a férjem lesz akkor is. Én nem vagyok ő! Bevágom magam a kocsiba és hazamegyek. A nappaliban egyedül találom. Éppen a tévét nézi. Amikor észreveszi, hogy hazajöttem rám vigyorog.

-          Ne szólj hozzám! – mutatok rá!

-          Ugyan cicus. Csak nem féltékeny vagy? – kérdezi gúnyolódva.

-          Megmondtam, hogy nem vagyok a macskád! Ennyire vonzódsz az állatokhoz? Hozzak neked egyet? Bár nem lenne meg két napig az biztos! Egy ilyentől még az is elmenekülne! – mondom dühösen.

-          Milyen kis tüzes cica vagy! – röhög és elém sétál.

Toporzékolni lenne kedvem. Hisztizni akarok! De ez nem vallana felnőttes mivoltomra. Villogó szemekkel meredek rá. Jókat vigyorog rajtam. Úgy megütném!

-          Élvezkedsz rajtam? – kérdezem idegesen.

-          Inkább benned élvezkednék cica – mondja.

Felemelem a kezem és pofán vágom. Ez úgy nagyon is jól esett. Hírtelen elsötétül a szeme. Megfogja a kezem és magához ránt. Kicsit megijedtem azoktól a szemektől.

-          Soha többet ne merészelj megütni! – fenyegetően megvillan a szeme.

-          Pedig olyan szívesen megtenném még egyszer vagy tízszer is! – mondom felbátorodva.

-          Nem tudod mit tennék veled! Nem tűröm, hogy valaki is megüssön! Még tőled sem! – morogja fenyegetően és az ajtófélfának nyom.

-          Hm, megtaláltam a gyengéd! – mondom.

-          Ne játssz velem Isabella! – suttogja fenyegetően.

-          Te meg velem ne játssz! Valld be mi fészkes fenét tettél te magaddal, hogy ilyen lettél! – morgom.

-          Te tetted velem Bella! Miattad lettem aki vagyok! Azt hiszed csak neked van gonosz éned? Én ötvöztem a kettőt. Bevallom élvezem, hogy félsz tőlem! – gonoszan rám vigyorgott.  

-          Nem félek tőled! – mondom ismét magabiztosan.

-          Nem? – nyomja közelebb a csípőjét.

-          Kéne? Sohasem féltem tőled! Majd pont most kezdem el. Na ne röhögtess már! – gúnyolódom.

Felnevetett és megfogta a nyakam. Hová el a pálfordulás? Eddig én voltam ilyen most meg ő. Jó lehet, hogy más megijed tőle. Én nem! Oké, van amikor igen, de az csak akkor van ha olyan szemeket mereszt rám, mint az előbb. Azok tényleg ijesztőek.

-          Tudod egy szép kis mozdulattal letéphetném a fejed! De mivel saját magamnak akarlak nem teszem meg! Nem vagy az ellenségem, de könnyen azzá válhatsz – enged el.

-          Már fenyegetőzöl is? – kérdezem.

-          Ha muszáj! – mondja és leül a tévé elé.

Felmegyek a szobámba. Huh, fogalmam sincs honnan volt ennyi bátorságom. Egy kicsit féltem, de basszus őrült izgató volt ahogy a dühös szemeivel rám nézett, és ahogy közelebb nyomta magát. „Oké, most fejezd be!” Szóltam magamra. Fürdés után befeküdtem az ágyba. Mit csináljak? Unatkozom. Mintha valaki csak olvasni tudna a gondolataimban kinyílott az ajtó. Masen közeledett felém.

-          Már megint ezt játsszuk? – sóhajtottam fel.

-          Addig ameddig be nem adod a derekad – állt meg az ágy előtt.

-          Mi van akkor ha nem fogom? – kérdezem.

-          Befogod! Biztos vagyok benne! – villantott rám egy mosolyt.

-          Ch… ne légy olyan magabiztos – horkantok fel.

Leül az ágy szélére és beszélni kezd. Őszinteségi rohama van? mindenesetre érdeklődve figyelem. Hírtelen bevall mindent. Minek néz ez? Papnak?  

-          Tudod őszintén bevallom neked nem sokáig bírom ki. Ha nem kaphatlak meg bántani foglak. Egy nőt sem kellett fűzögetnem. De te… Itt kérted magad! Minden nap hallom ahogy a fehérneműid súrolják a bőröd és eszeveszettül kívánlak akkor. Ahogy magadhoz nyúlsz fürdés közben. Én akarok azon a bőrön barangolni. Tudod most elmondom neked miért jöttem ide. Nem azért mert megkértek rá. Egyszerűen tönkre akartalak tenni. Azt akarom, hogy érezd azt amit én éreztem amikor elmentél. Az előbb megfordult a fejemben lent, hogy megöllek. Senkinek sem tűröm el, hogy megüssön! Még annak sem akit szeretek! – néz rám majd folytatja – Ígérem kellemes esküvőd lesz. Legalábbis akkor foglak tönkretenni amikor legboldogabb leszel. Viszont alkut ajánlok. A szeretőm leszel két hónapig és nem teszem tönkre az esküvőd – fordul felém.

Hogy mi a szentséges szarról beszél? Mindent őszintén mondott? tönkre akar tenni? Mit érzett amikor elmentem? Tényleg megakart ölni? Én egy ilyent szeretek? Legyek a szeretője? Azt nem! Nem leszek ribanc! Inkább önként és dalolva mondok el mindent Rayennek, minthogy tönkretegye az esküvőm mindenki szeme előtt. Dermedten ültem előtte. Kívánna engem? Hírtelen lendült a kezem és megint megütöttem. Aztán lekiabáltam a fejét.

-          Mégis hogy képzeled? Tönkretenni? Már tönkretettél te idióta! Kívánsz? Oké, mert én nem. Gyűlöllek érted? Hová lett az a Masen aki voltál? Ne gyere nekem azzal szöveggel, hogy miattam! – kiabáltam.

Hírtelen az ágyra szorított. A kezem a fejem fölött és megint olyan szemekkel nézett rám. Nyeltem egy nagyot majd gúnyosan megszólaltam.

-          Gyerünk ölj meg! Ezt szeretnéd nem? – gúnyolódtam.

-          Ma nem! Egyszer talán! Először kiélvezlek! – morogta.

Leszaggatta rólam a nadrágom és a bugyim alá nyúlt. Először érzékien izgatni kezdett majd egyre durvábban csinálta. A szájával betapasztotta az enyémet. Hírtelen kattanást hallottam a fejem fölül. Megbilincselt. Ez beteg, de tetszik!

-          Ne aggódj! Élvezni fogod – suttogja a fülembe kéjesen.

-          Masen ne tedd – nyögöm.

-          Miért? Akarsz engem érzem és látom is. Miért ne? – kérdezi mérgesen.

Francba ezzel az egésszel. Leszarom! Megtöröm az ellenállást. A szabad kezemmel a hajába túrok és magamhoz húzom egy csókra. A pólóm is kettétépi majd óvatosan leveszi rólam a csipkecsodát. Végigsimít a bőrömön majd felnyög.

-          Csodálatosan gyönyörű vagy! – szuszogja a nyakamba.

-          Ne kínozz már – nyögöm.

-          Én akartam beleharapni ebbe a nyakba – húzza végig a nyelvét az ütőeremen.

Felnyögök és kitépem a bilincses kezem az ágyból. Reccsen egyet a keret és ha nem tévedek le is fog szakadni. Az ingjéhez nyúltam és egy szakítással megoldottam a gondot. A nadrágját szintén letéptem róla.

-          Piszkosul élvezni fogod – suttogja a számba.

-          Alig várom Mr. Cullen – mondom kéjesen.

Széttárja a lábam és erősen tövig nyomul belém. Felnyögünk mind a ketten. Aztán eszeveszettül kezd el mozogni bennem keményen és erősen. A hátát kaparászom és hangosan nyögök. Valamikor lelassít. Kihúzódik belőlem majd erősen újra be és ki. Aztán a hasamra fordít és megemeli a fenekem. Hátulról nyomul belém. Az arcom a párnába fúrom. A kezemmel az ágyat markolászom ami hangosan recseg. Többször végigsimít a gerincemen mire kiráz a hideg. Aztán visszanyom a lepedőre és összekulcsolja a kezem az övével. Ahogy mellkasa hozzáér a hátamhoz felemelkedek. Többször is rám tör az orgazmus és a nevét kiabálom. Aztán elengedi a kezeim és a hasamhoz nyúl. A másik kezével a nyakamhoz nyúl és felemel. A lábai közt térdelek és az egyik kezemmel a hajába túrok míg a másikkal a nyakamon lévő kezét fogom. Kicsit szorít a kezén majd gyorsabb tempót vesz fel. A vállára hajtom a fejem már amennyire hagyja és élvezkedem. Aztán elenged és szembe fordít magával.

-          Azt akarom, hogy a szemembe nézz miközben magamévá teszlek – mondja zihálva.

Beleülök az ölébe és mindvégig a szemét nézem. Egy percre sem eresztem el a tekintetét. A lábam felhúzom és mozogni kezdek. Meglepődik, de nem áll le. Inkább ő is mozog velem együtt. Egész éjszaka ezt műveltük egymással. Nem érdekelt már az ellenállásom. Hátradöntött az ágyon és a mellkasomra feküdt. Kihúzódott belőlem és reggelig szótlanul feküdtünk egymás mellett. Fogalmam sincs mibe keveredtem, de tudom, hogy ennek nem lesz jó vége és nagyon is jól sejtettem.