2. fejezet

Sziasztok!
Köszönöm az egy komit és a pipákat. Örülök, hogy valakinek tetszik :D
Itt is a következő rész :D Khm, a filmnézős jelenetnél hát az a vélemény... XD

Reggel az ébresztőre ébredtem. Álmomban újra és újra lejátszódott a jelenet, ami tegnap történt. Vajon hogyan érhetett olyan gyorsan oda? Hiszen ott állt Tanya mellett. Nem hiszem el.

-         Bells el fogsz késni! – kiáltott fel apu.

Ránéztem az órára, ami fél nyolcat mutatott. Kiugrottam az ágyból és gyorsan a fürdőbe siettem. Már csak ruhát kell választanom és el kell pakolnom. Bedobáltam pár füzetet a táskámba és az ágyra dobtam. Kihúztam egy fekete farmert meg egy kék mintás pólót és mentem is lefelé. Apu már elindult a munkába. Bevágtam magam a kocsimba és benyomtam a zenét. Tövig nyomtam a gázpedált és száguldottam a suli felé. Csöngetésig volt még öt percem. Mielőtt beértem a pakolóba kinyomtam a zenét. Gyorsan beálltam a helyemre és már száguldottam a suliba, de előtte lezártam a kocsit. Pont a tanár előtt értem be. Gyors levágódtam Jess mellé. Úgy tettem mintha már rég itt lettem volna. Matek az első óra szuper. Mért kell ezzel tömni az agyunkat korán reggel? Matek után Jess és én elindultunk bioszra. Az ajtóig együtt mentünk. Aztán jött Mike.

-         Na, mizu? – kérdezte.

-         A szokásos és veled? – kérdeztem vissza.

-         Azt hittem a kórházban vagy. Tudod a tegnapiak után… - itt vágtam közbe.

-         Semmi bajom. Élek és virulok – puffogtam.

-         Hé azért ne egyél meg – nevetett.

-         Nem vicces. – szóltam neki.

Aztán becsengettek és bementünk. Edward ott ült egyedül. Kifújtam a bennem tartott levegőt és elindultam felé majd leültem.

-         Szia – köszönt.

-         Szia – köszöntem vissza.    

Láttam rajta, hogy akar mondani valamit, de mégsem tette. Mintha morgott volna és elfordult. Hát, ha ezt játsszuk. Kivágtam a padra egy füzetet és kitéptem belőle egy lapot és írni kezdtem rá.

’ Meg mondanád nekem mégis mi a fene bajod van velem?’ Csúsztattam oda a lapot.

’ Semmi bajom veled.’  Írt vissza. Hát pedig nem úgy látszik. Többet nem is írtam neki. Hagytam had puffogja ki magát. Lefeküdtem a padra és lehunytam a szemem. Egész órán aludtam. Fura egy álmom volt. „Óra után elkapta a karom és a falnak nyomott.

-         Egyszerűen az a bajom, hogy majd megőrülök érted, de nem tehetem meg ezt Tanyával. Nem helyes. De mégis meg kell tennem. Engednem kell a csábításnak. – suttogta a nyakamba.

Mintha nem is hozzám beszélt volna. A nyakam csókolgatta. Már senki sem volt az osztályban. Kettesben voltunk.

-         Edward mégis mi a… - befogta a szám.

-         Engedd el magad. - suttogott.

Ráhajolt a nyakamra és szívni kezdte a bőrt. Egy éles valamit éreztem meg a nyakamba fúródni. Azután már csak annyit éreztem, hogy fáj, pokolian fáj. Erőtlenné vált a testem.

-         Kérlek engedj el! – nyöszörögtem.”

A csengő éles hangja ébresztett fel. Még, hogy Edward megölne. Röhög a vakbelem. Összeszedtem magam és kimentem. Aztán megláttam őt. Ott állt a falnak támaszkodva és engem nézett. Egy fekete nadrágot, egy fehér pólót, egy fekete bőrdzsekit visel. Megráztam a fejem. Ez teljességgel lehetetlen. Mondjuk Jess említette, hogy van egy ikertestvére na, de ennyire hasonlítanának? Annyit éreztem, hogy valaki nekem vágódik. Pontosabban a nyakamba vágódik. Mi a fene?

-         Elárulnád miért csimpaszkodsz a nyakamba? – kérdeztem bunkón.

-         Meg sem ismersz csajszi? – kérdezte egy lány.

-         Ha a memóriám nem csal akkor azt hiszem egy fura szerzetű hippi csaj vagy – mondtam.

-         Hahaha. Vicces vagy Bella! De most komolyan nem ismersz fel? – kérdezte Ang.

-         Csak hülyülök. Persze, hogy felismertelek Hayley – nevettem fel.

Visszaöleltem és megszólalt a telefonom. A kedvenc számom ment rajt. Elengedtem Hayleyt és kihalásztam a zsebemből. Hallgattuk egy darabig és még más is.

-         Nem veszed fel? – kérdezte Hayley.

-         Ja, de csak jó a csengőhangom. Kedvenc zeném – mosolyogtam.

-         Te nem változtál csajszi. Délután átjössz és nincs vita! – mondta vigyorogva és elment.

Felvettem a telefont és beleszólt anya. Részletesen kikérdezett, hogy jól vagyok e. Mért viselkedik úgy mintha öt éves lennék? Le is szidtam és mentem a következő órámra. Útálom az olasz nyelvet. Miért kell tanulnunk? Egyáltalán hasznos? Tudja a fene, de semmit sem értek belőle. A többit kenem, vágom, de ez… kitud idegelni. Egyik szó ezt jelenti, a másik azt… elegem van. Amint beléptem a terembe egy páran megnéztek, de a többiek már ismertek. Ebben a rohadt teremben mindig csak egy hely van? Jó legalább nem ülök egyedül, de ha egy kukkot sem értek, könyörgöm! Most égjen le a suli vagy csapódjon be egy aszteroida! Bármi jöhet csak ne az olasz. Szuper, hogy ebből nekem érettségiznem is kell. Ch… még mit nem! Felmentetem magam. Amikor a leghátsó sorhoz értem ott ült Edward ikertesója Masen. Leülni egyből nem akartam. Még a végén elkönyvel egy bunkónak. Odaléptem hozzá és csak álltam ott. Mért olyan fura a kisugárzása? Mégis olyan csábító. Már csak rá kell nézni és elájulsz tőle. Jó szögezzük le nekem nem jönnek be a macsót adom stílus. Legyen az a pasi normális és ne egy agyatlan, idióta. Jah igen meg is kéne szólítanom. Még a végén azt hiszi nincs szám. Kacarásztam egyet magamban majd tényleg megszólítottam. Miért van olyan érzésem, hogy mindenki minket figyel? Jobban mondva engem! Na a bolond csaj megszólítja a… hagyjuk.

-         Ö – hatásszünet – Szia – és kinyögtem egy árva köszönést.

Gondolatban jól fejbe csaptam magam. Most komolyan ekkora lúzernek nézek ki, hogy már egyesek köszönni sem tudnak?

-         Foglalt ez a hely? – kérdeztem.

Basszus! Ekkora gyökér is én lehetek! Tökre üres ez a szaros szék és én meg ilyenekkel jövök. Totál beégetem magam.

-         Ha látod, hogy üres minek kérdezted? – mondta bunkón.

-         Öh… bocs, csaaaak… azt hittem foglalt – dadogtam.

Ezzel meg is szakadt a beszélgetés. Elővette a telefonját és azzal szórakozott. Leültem mellé és kivettem a könyvet. Jobban mondva inkább levágtam. Erre páran odakapták a fejüket. Szarok én rátok! Nem tudom miért, de itt az emberek nyolcvan százaléka egy arrogáns seggfej! Egy: - nem tud köszönni egyik se, kettő: - mindegyikük lenézi a másikat. Hová fejlődött ez a suli is? Egész órán jegyzeteltem és kapkodtam a fejem. Mégis mi? Hogyan? Hogy megy ez az egész? Á… megőrülök! Tisztára mint a matek egyenletek. Egész órán görcsben ültem. Semmit sem értettem. Alig vártam a csengőt. Amikor kicsengettek és a tanár kiment, becsaptam a könyvet meg a füzetet is és belevágtam a táskámba. Úgy vágtattam ki a teremből, mint egy feldúlt bika. Jess elém jött és együtt mentünk matekra.

-         Komolyan te, hogy vagy képes felfogni az olaszt? – kérdeztem idegesen.

-         Nyugi Bella! Mivel az őseim félig olaszok így könnyen megy. Hasznosat a hasznossal – vigyorgott.

Erre inkább nem mondtam semmit. Nem akarom már első nap megbántani. Következő óránk irodalom. Most mind a két Cullen az osztályban ült. Mivel nekem, megjegyzem megint nem volt helyem így Masen mellé kerültem. Mindenki valami filmről suttogott. Azt hiszem a Rómeó és Júliáról lesz szó. Csak azt ne kelljen. Ennyire le vannak maradva a tananyaggal? Azt hiszem alszok egyet megint. Bejött a tanár és előhúzta a tévéjét. Hát az biztos, hogy engem pécézett ki magának.

-         Nos Isabella mit gondol ön Rómeóról? – kérdezte.

Hm... Fogós kérdés, de ezt már egyszer elmagoltam a másik suliban is. Úgy tettem mint aki gondolkodik aztán megszólaltam.

-         Nos szerintem Rómeó egy önző alak. Önző mert csakis a saját maga boldogságára gondol. Ugyanakkor egy végtelenül kedves fiú. Jó lehet, hogy ez nyálasan hangzik, de szereti Júliát és bármit megtenne érte. Mármint akit szeretünk azért mindent megteszünk nem? Rómeó csakis arra gondol, hogy Júlia az övé lesz és majd boldogok lesznek. Ugyanakkor ott van a kérdés, hogy vajon Júlia is boldog Rómeó mellett? Nézzük csak az esélyeiket. Rómeó megakarja szöktetni őt, hogy együtt boldogok legyenek valahol máshol. Ergo Júlia nem akar elmenni abból az országból és abból a városból ahol született. Egyenlő Rómeó önző alak, de ez csak az én meglátásom Tanár úr – mondtam.

-         Érdekfeszítő beszámoló volt. Erről még később még írhat majd a dolgozatában ahogy mindenki az osztályból. Most forduljatok vissza és nézzétek a filmet! – mondta.

Észre sem vettem, hogy kis beszámolóm alatt mindenki engem néz. Mindenki alatt Masen is beletartozik. Egész órán éreztem, hogy bámul. A filmet csak a feléig tudtuk megnézni hála a csengőnek. Öröm táncot akartam járni, hogy abbahagytuk ezt a nyálas filmet. Lediktálta a tanár kérdéseket amiből dogát kell írnunk és elengedett. Jövő hét keddig kell megírni. Ott lesz rá az egész hétvége. Utolsó óránk tesi volt. Tíz kört lekellett futnunk majd játszottunk. A lányok röplabdáztak, míg a fiúk fociztak és kosaraztak. Óra után lezuhanyoztam ahogy mindenki. Végre megcsinálták a zuhanyzó részeket is. Gyorsan elpakoltam a cuccom és hazaindultam. A kocsim felé igyekeztem amikor Mike beért mellém. Csak ne kelljen jó pofiznom vele. Kérlek!   

-         Szia csajszi! – vigyorgott. 

-         Öh… szia – köszöntem vissza nem túl nagy lelkesedéssel.

-         Ráérsz ma délután? Igazából nem tudom, hogyan dolgozzam ki a dogát. Segíthetnél ha nem baj – mondta zavartan.

-         Bocs, de én azt mondom mindenkinek a maga baja és ha azt hiszed, hogy át is megyek nagyot tévedsz. Tudom mi jár a fejedben Mike! Azt hiszed majd átmegyek hozzád és megint letepersz, mint akkor? Sürgősen felejtsd el! Már megtudom védeni magam – morogtam rá és elindultam.

-         Én nem… én tényleg nem arra gondoltam – kapott utánam.

Megfogta a kezem erősen és visszahúzott. Ezt útálom. Amikor ok nélkül tapogatnak. Nem vagyok bútor, se játék baba. Bunkó, önző egy nőszemély vagyok. Már nem vagyok az a naiv kislány aki régen voltam. Akit Mike majdnem megerőszakolt. Igen Mike! Átmentem hozzájuk akkor is a leckét vittem el. A tanár engem kért meg. Mike persze jól volt, sőt enyhe alkohol szaga is volt. Bezárta az ajtót és nem engedett ki. Ha a nővére nem nyit ránk… Visszafordultam hozzá és végignéztem rajta. A kezét néztem ami a karom szorongatta.

-         Azonnal vedd le a kezed rólam! – morogtam.

A háttérből láttam, hogy Masen megfeszül. Mintha olvasott volna a gondolataimban és látott volna mindent. Mike lassan elengedte a kezem és elindult. Beültem a kocsimba és kisöpörtem a suli területéről. Vagy kétszázzal söpörtem hazafelé. Jó, hogy nem kapcsoltak le. Mondjuk aputól kaptam volna egy leszidást. Leparkoltam a kocsival és totál idegesen bevágtattam a házba. Levágtam a szobámba a táskám és párszor belerúgtam az ágyba. Mért nem tud leszállni rólam? Gyűlölöm Mikeot. Amikor lenyugodtam nekiálltam házit írni. Mindegyik ment, de az olasz semennyire. Inkább otthagytam. Holnap úgy sem lesz óránk. Főztem apunak vacsorát. Már amit találtam a hűtőben. Holnap suli után nagybevásárlás. Amikor apu hazajött beszélgetni kezdtünk a parkolóban történtekről.

-         Ugyan Bells ez csak egy házi. Igazán segíthetnél neki – mondta apu semmittevően.

-         Nem érdekel! Az ő baja! Azon nem gondolkodtál mért pont én kellek neki? – kérdeztem sokatmondóan.

-         Ez egyértelmű. Szerelmes beléd! – mondta.

-         Ez egy jó vicc – kezdtem el nevetni.

Miután jól kiröhögtem magam leültem apu mellé. Már csak ha ránéztem és visszagondoltam amit mondott elröhögtem magam. Szinte sírtam a nevetéstől. Még, hogy én meg Mike! Soha a büdös életben. Gyorsan megfürödtem, megmostam a fogam és lefeküdtem aludni. Holnap egy újabb borzasztó nap veszi kezdetét és nem is tévedtem nagyot....