3.fejezet

Sziasztok!
Köszönöm a pipákat és a két komit is.
Ürülök, hogy tetszik Daphne és Damon :D
Itt is a harmadik fejezet :))

3.Majdnem csók

Reggel kissé nyűgösen keltem ki az ágyból. Végig Edwardról, Masenről és Mikeról álmodtam. Hát azt hiszem megőrültem. Forks ez a te hibád! Amikor kinéztem az ablakon láttam, hogy esik. Fene egye meg! Bementem a fürdőbe és elrendeztem magam. Gyorsan felöltöztem és lementem reggelizni. Apu már rég elment dolgozni. Miután bezártam a házat elindultam a suliba. Leparkoltam megint Cullenék mellé. Most mindenki itt volt. A vörös hajú nőszemély amikor meglátott valamit Edward fülébe suttogott. Amikor elvált tőle mind a ketten mosolyogtak. Hát az fix, ha ez a csaj rólam dumált nekimegyek! Elég intenzíven nézett engem amikor kiszálltam a kocsiból. Eléggé ideges fejet vághattam. Amikor Mike is bekerült a látószögbe még dühösebb lettem. Jessika várt rám a kapu alatt. Összébb húzta magán a kabátot. Láthatóan fázik.

-          Szia Jess – köszöntem neki lehangoltan.

-          Ajaj, mi ez a rossz kedv? – kérdezte.

-          Ennyire látszik? – kérdeztem.

-          Ha látnád milyenek a szemeid. Villognak és szikrákat szórnak – mondta komolyan.

-          Mi? – kérdeztem kiakadva.

-          Nyugi csak vicceltem, de a tekinteted olyan „mindjárt megölök valakit”.

Vállat vontam és elindultunk az óráinkra. Első órám biosz. Na és ki mellett ülök? Hát Edward mellett. Szuper! Sőt epekedek utána, de tényleg! Szarkasztikus megjegyzésekben király vagyok! Leültem és utánam ült le ő is. Vajon mi a fészkes fenén mosolyogtak annyira reggel? Érdekel, de nagyon is és ha kell kiszedem belőle! Jó lehet, hogy jobban járok, ha inkább hagyom a fenébe. Hülyéknek áll a világ! Szórakozzanak rajtam ha ez nekik jól esik. A nap nagy részében Masen járt az eszemben. Mért érzem azt, hogy fontos nekem? Jó totál bunkó, de mégis… valami megmagyarázhatatlan érzés fűz hozzá. A nap végén lenyugodtam. Hazamentem és összeírtam mit kell venni. Beültem a kocsiba és elmentem a boltba. A sorok között járkáltam amikor feltűnt Mike. Ez mindenhol ott van vagy követ? Vagy itt dolgozik? Remélem. Inkább, mint kövessen. Nem akarom, hogy megint zaklasson. Mondhatni előle bujkáltam egész vásárlás során. Amikor végeztem gyorsan összepakoltam a cuccot és kimentem a kocsihoz. Hazafelé kicsit gyorsabban mentem. Apu még sehol. Lehet túlórázik. Épp végeztem a lasagna főzésével amikor csengettek. Kinyitottam és egy rendőr állt előttem. Charlie munkatársa. Viszonylag ismerem őket.

-          Segíthetek valamiben? – kérdeztem.

-          Elnézést a zavarásért, de Charlie autóbalesetet szenvedett. Ne aggódjon jól van. Kisebb horzsolásokkal és egy kartöréssel megúszta a balesetet – mondta.

-          Kórházban van? – kérdeztem sokkosan.

-          Igen. Pár napig bent tartják. Még egyszer elnézést a zavarásért. Jó éjt! – köszönt el.

-          Viszlát és magának is – csuktam be az ajtót.

Mit történt? Hiszen apu mindig jól vezet. Odafigyel és sohasem megy gyorsabban a megszokottnál. Talán a munkája során történt. De ebben az unalomvölgyben mi történhet? Felhívtam aput és kikérdezgettem.

-          Biztos, hogy jól vagy? – kérdeztem.

-          Bells nyugodj meg. Dr. Cullen itt van velem megvizsgál. Le kell tennem. Vigyázz magadra. Jó éjt és Bells – hallgatott el.

-          Igen? – kérdeztem vissza gyorsan.

-          Szeretlek – majd bontotta a vonalat.

Holnap suli után bemegyek hozzá. Felmentem és teleengedtem a kádat forró vízzel. Elmerültem benne és gondolkodtam. Azt mondta Dr. Cullen vizsgálja. Vajon milyen lehet a családja? Jó a többieket látásból ismerem, de amúgy a hangulat. Állandóan veszekednek vagy tényleg egy idilli családot alkotnak? Egy órás áztatás után úgy döntöttem, hogy kiszállok. A bőröm is teljesen ráncos, a szemem karikás, viszont a bőröm hófehér. Beállhatnék a hullák közé. Fanyar egy humorom van. Egy törölközőbe csavarva sétálgattam a házban. Miért van olyan érzésem, hogy valaki figyel? Na jó, ezzel le kell állnom! Még a végén paranoiás leszek. Összeszedtem a cuccaim amit eldobáltam a szobámba és visszamentem a fürdőbe. Gyorsan fogat mostam. Amikor felnéztem a tükörbe megjelent Masen arca. Gyorsan megfordultam, de nem volt ott. Kifújtam a levegőt.

-          Csak képzeltem! Hiszen mindig rajta jár az eszem! Tényleg csak képzeltem! – nyugtattam magam.

Bezártam az ajtót lent és most megint éreztem, hogy figyelnek. Kezdek megőrülni. Ez már az első jel az őrülethez vezető úton. Kíváncsi vagyok a többire. Felmentem és bebújtam az ágyba. Még semmit sem csináltam a dogából. Lassan meg kéne írnom. Három nap múlva hétvége. Hétvégén tuti, hogy nem fogok tanulni. Na meg aztán ott van Charlie is. Hozzá is be kell mennem délután. Így hát lerúgtam magamról a takarót és elindultam dogát csinálni. Ha nem nyitom ki a számat tuti nem kell semmit sem írnunk. Bárcsak gondolatolvasó lehetnék. Tudnám előre ki mit tervez, mit gondol a másikról és rólam. Nem születhetik mindenki csodabogárnak. Amíg kotorásztam a cuccaim közt előkerült egy régi napló. Egy tizennyolcadik századbéli napló. Eddig bele sem néztem. Most meg nem tud érdekelni. Ha lesz rá időm akkor elolvasom. Odatettem a többi könyvem közé és elkezdtem írni a dogát. Vagy négy oldalba kell írnunk. Ha ez benne lesz az érettségibe megeszem a hajam. Nem is tudom mikor aludhattam el. Reggel arra keltem, hogy az ágyamban fekszem. Fura! Az asztalnál aludtam el. Legalábbis nem emlékszem, hogy bemásztam volna az ágyba. Még csak fél hét. Ráérek még. Se visszaaludni, se az ágyban feküdni nem tudtam. Így hát kimentem és összerendeztem magam. Már csak ruhát kellett válogatnom. Kihúztam egy szürke cicanadrágot, egy fehér-fekete Amerika zászlós pólót, egy szürke kapucnis kardigánt és készen is voltam. Bepakoltam a válltáskám, felvettem a kedvenc cipőm és lementem enni. Az óra negyed nyolcat mutatott. Akkor még van egy húsz percem. Csináltam egy kis rántottát és leültem enni. Elmosogatni nem volt időm. Beraktam a mosogatóba és elindultam. Huh kicsit hideg van. Jó, hogy melegen öltöztem. Beültem a kocsiba és benyomtam a fűtést. A suliig fel is melegedtem. Lassan sétáltam befelé. Az út is egy kicsit csúszik. Már csak pár méter választott el az ajtótól. Sikeresen megcsúsztam és vártam az esést. Viszont az nem következett be. Felnéztem és felettem állt Masen. A két kezével tartott, hogy ne essek el. Aztán talpra állított.

-          Köszi – nyögtem ki nehezen.

-          Figyelhetnél jobban is – mondta majd elment.

Ezt nem hagyom szó nélkül! Már megint bunkózik velem. Most majd jól kiosztom. Sikerült utolérnem.

-          Megmondanád mégis mi a fene bajod van velem? Próbálok veled kedves lenni erre te meg bunkózol állandóan – mondtam neki mérgesen.

Erre megállt a menésben és felém fordult.  A szemei megvillantak. Már csak mi voltunk a folyósón. Behúzott egy raktár féleségbe. Mindenki az óráján ül. 'Gratulálok Bella! Ellógtad az első órád már a második napon!' Masen közelebb jött hozzám és az arcomhoz érintette az ujját. Furcsán hideg volt. Talán az időjárás miatt vagy rossz a vérkeringése.

-          Nem lenne ezt szabad – mondta halkan maga elé.

-          Mit? – kérdeztem hangosan.

-          Annyira csábítasz. Annyira… annyira… vonzol magadhoz. Belepusztulok ha nem érhetek hozzád – mondta és közelebb jött.

-          Várj te most…? – hallgattam el.

Teljesen közel jött hozzám. Annyira közel, hogy fejbe csapott a bódító illata. Olyan mintha a bőre illatát érezném. Ez a sajátos parfümje. A nyakamhoz hajolt és mélyet szippantott az illatomból. Hát igen frézia és eper keverékem van.

-          Vonzódom hozzád Bella. Kellesz nekem – suttogta a fülembe.

Megdermedtem. Jóleső borzongás futott végig a bőrömön. A lehelete csiklandozta a bőröm. Belecsókolt a nyakamba és még a nyelvét is végighúzta a rajta. Felnyögtem ahogy a fülem mögé is adott egy kis puszit. A szívem kétszeresére növelte a tempóját. Vonzódik hozzám? Teljesen átlagos vagyok. Mégis felfoghatatlan, hogy hozzám vonzódik valaki. A kezét a szívem fölé helyezte majd elmosolyodott. A mási kezét az arcomra helyezte és a szemembe nézett. Az ő szemei fekete örvényként szippantottak magukba. Nem tudtam elszakítani a tekintetem róla. Egyre közelebb hajolt. Annyira közel, hogy a szánk majdnem összeért. Legszívesebben azonnal rávetettem volna magam, de vártam. Vártam, hogy megcsókol. Mintha fejbe kólintották volna elhúzódott tőlem. Ezek után kételkedem magamban, hogy a közelében megtudom tartani a józan eszem.

-          Most mennem kell – mondta majd magamra hagyott.

Lekellett nyugodnom. Amint kilépett az ajtón hiányom támadt. Nem vagyok normális. Hogyan menjek ki innen? Még a végén azt hiszik, hogy ő meg én itt… Nem erre még gondolni is ciki. Nem a szex gondolata a ciki hanem az, hogy a suliban ilyeneket terjesztgessenek rólam. Résnyire kinyitottam az ajtót és kimentem. Tiszta a terep eddig. Aztán megszólalt a csengő. Most mit mondjak a többieknek? Úgy csináltam mintha telefonálnék. Amikor Jess kijött az ajtón rosszallóan nézett rám. Ezek szerint matek volt. Meg sem néztem az óráimat. Csak bepakoltam ami kell. Egy ölelés után elkezdte a faggatózását.

-          Merre jártál csajszi? Csak nem valami fiú van a dologban? - kérdezte szemöldök húzogatva.

-          Apuval beszéltem, mert kórházban van – mondtam lehangoltan.

-          Hogy én milyen hülye vagyok. Bocsi Bella – nézett rám bocsánatkérően.

-          Semmi baj. Mi is lesz a következő óránk? – kérdeztem.

-          Nekem matek megint – húzta el a száját.

-          Nekem meg olasz azt hiszem – túrtam bele a hajamba.

-          Elkísérlek a teremig – mondta és karon ragadott.

Az óra előtt kifaggattam erről a második matekról. Hiszen olaszon is együtt vagyunk. Mint kiderült Jess matekversenyre megy és azért van két órája. A kis stréber. Az tény, hogy Jess okos egy csaj. Nem úgy mint én olaszból. A házit sem csináltam meg. Kapok egy karót már második nap. Leültem Masen mellé. A reggeliek után kicsit zavarba jöttem a közelségétől. Megint olyan fagyos a kedve. Mindig ilyen? Szerencsére elmaradt az óra így nem kaptam egyest. Próbáltam a házit csinálni, de nem ment.

-          Segítsek? – jött mellőlem a hang.

-          Kösz, megoldom egyedül is – morogtam rá.

-          Hát… oké – mondta.

Totál hülye vagyok ehhez. Levágtam a tollat az asztalra és duzzogtam. Nem tudom és nem is fogom tudni! Kell egy tanár!

-          Édes vagy amikor duzzogsz – suttogta a fülembe Masen.

-          Ajj, fogd be! Nem értem ezt a hülye olaszt! – néztem rá.

-          Korrepetáljalak? – kérdezte vigyorogva.

Most meg hova tegyem ezt a hírtelen hangulatváltozást? Mérgemben rá is kérdeztem. Nagyon halkan, hogy a többiek ne hallják meg. 

-          Hová ez a nagy szimpátia felém? Eddig észre sem vettél! – mondtam mérgesen.

-          Megakarlak ismerni! Talán zavar? Mert ha igen lekopok rólad! – mondta kicsi szomorúsággal a hangjában.

-          Nem zavar, csak nem tudom hová tegyem – néztem rá zavartan.

-          Szóval korrepetáljalak? – vigyorgott megint.

-          Élveznéd mi? – kérdeztem ugyanúgy vigyorogva.

-          Hm, ha tudnád mennyire – suttogott megint a fülembe.

Elpirultam és elfordultam oldalra. Hallottam, hogy halkan felnevet. Aztán én sem bírtam tovább a duzzogást. Elnevettem magam és egész órán beszélgettünk. Nagyjából már ismertem a családja történetét. Aztán áttértünk a hobbykra.

-          Hát nem is tudom. Éneklés bár nem profi módon, szeretek röplabdázni, lovagolni és azt hiszem ennyi. Most te jössz! – mondtam.

-          Zongorázás – mondta tömören.

Vajon, hogy játszhat? Szívesen megnézném egyszer. Egyáltalán lehet rá alkalmam? 

-          Hm, meghallgatnálak egyszer – mondtam hangosan.

-          Lesz rá alkalmad – mondta.

-          Nem azért mondtam – jöttem zavarba és lehajtottam a fejem.

-          Bella… - ejtette ki a nevem puhán.

-          Igen? – néztem rá.

-          Nincs miért zavarba jönnöd – mosolygott rám.

Válaszoltam volna, de a csengő éles hangja félbeszakított. Elpakoltam a cuccom és felálltam. Óra után Jess és Hayley odajöttek hozzám. Masen rám vigyorgott majd elköszönt. Mondanom sem kell, hogy a csajok kifaggattak. Indultunk bioszra.

-          Mi volt ez? Csak nem jártok? – kérdezte Jess.

-          Ugyan már. Észre sem vesz egy ilyen csajt mint én. Jobb illik hozzá. Amúgy meg csak beszélgettünk – mondtam.

-          Komolyan úgy nézett rád mintha az övé lennél. Na és a szemei. Csak úgy csillogtak – mondta Hayley.

-          Jaj csajok hagyjátok abba – forgattam meg a szemem.

-          Tutira nem csak barátkozni akar veled. Szerintem bejössz neki – mondták kórusban.

Megráztam a fejem és elmosolyodtam. A csajok az évek során nem változtak. A biosz hamar elment. Edwardnak is beszélhetnékje volt. Mindegyik Cullen ilyen hírtelen szóba állok az emberekkel? Vagy csak én vagyok ilyen hatással rájuk? A napom tök kényelmesen ment el. Aztán bementem Charliehoz aki sokkal jobb színben mutatott mint eddig. Mint kiderült jól megtömték kajával és vitaminokkal. Mire hazaértem annyira volt erőm, hogy megfürödjek és befeküdjek az ágyamba. Azonnal el is nyomott az álom.