Hát ez a rész szerintem egy kicsit kusza lett. Ígérem a holnap jobban kitérek dolgokra. Egész nap dolgoztam a hegyünkön meg a szomszédba és nagyon elfáradtam. Ez ne, kifogás vagy ilyesmi. Ennyi tellett most tőlem. Köszönöm a pipákat és a komit is :D Remélem tetszik majd azért. :))) Itt is a feji. Jó olvasást. Ja és itt egy kép pluszba :D
8.
Mit akarok egyáltalán?
Azt hittem
könnyebben megy majd az elválás, de tudtam, hogy az életben semmi sem egyszerű.
Mindenért küzdeni kell. Miután eljöttem Forksból és magam mögött hagytam egész
eddigi életem Alaszkába mentem. Mivel papírjaim nem voltak így kellett
szereznem. Viszont senkit sem ismertem. Így csak a fagyos hórengetegben
mászkáltam és nézegelődtem. Ugyan csak egy hete hagytam ott őket máris
hiányoznak. Letérdeltem a hóba és lefeküdtem. Összehúztam magam és hagytam,
hogy a hó belepjen. Úgy sem árt nekem. Órákig feküdhettem ott amikor egy szívet
melengető hang megütötte a fülem.
-
Mért
fekszel a hóban szépség? Hol a családod? Hogy hívnak? – kérdezte kedvesen.
-
Isabella!
– mondtam.
-
Hm,
gyönyörű név egy gyönyörű teremtésnek – mondta.
Ha ember lennék
biztosan vörösben úszna az arcom. Semleges arccal bámultam rá. Letérdelt mellém
és kiásott a félig betemetett hókupacból. Felvett a kezébe és megindult velem
valahová. A fejem beletemettem a mellkasába és lehunytam a szemem. Hallottam,
hogy kinyit egy ajtót és letesz egy meleg helyre. A szemem azonnal kinyitódott
és körbenéztem.
-
Talán
így jobb lesz – mosolygott rám a férfi.
Mégsem nézett ki
igazán felnőttnek. A haja az ég felé meredezik. A szeme arany barna. Tehát vega
ő is. Egy igazán otthonias házba hozott. Itt sem maradtak el a nagy
üveghatások. Persze csak a kandallóval szemben van egy ablaknak kinéző, üvegből
összeállított fal. Hát ezt most jól megmondtam. Amikor ruháim megszáradtak és
viszonylag a hó is elolvadt rólam felálltam. Körbejártam a házat. A konyha
eléggé tágas. A hálószobák az emeleten nagyok és gyönyörűek. Van ízlése az
biztos. Épp a fürdő felé vettem az irányt amikor kilépett egy szál törölközővel
a testén, az egyik kezében egy törölköző amivel a haját törölte. Gondolom
lefürdött bár minek. Hiszen vámpír. Tökéletesen tiszta. Hacsak nem most
vadászott. Gyorsan behúzódtam az egyik szobába. Megvártam amíg elmegy és
felöltözik. Aztán lementem a konyhába és kinéztem. Előttünk a fehérség,
mögöttünk az erdő. Egy békés helyen él.
-
Hát
itt vagy! Már mindenhol kerestelek – lépett be a konyhába immár felöltözve.
-
Én…
csak… én… körbenéztem ha nem baj – mondtam.
-
Persze,
hogy nem baj. Viszont mesélned kell. Hogy kerültél ide? Miért feküdtél odakint?
– kérdezősködött.
-
Előbb
használhatnám a fürdőt? – kérdeztem.
-
Persze.
Gondolom már tudod merre van – mosolygott rám.
Bólintottam majd
felmentem. Becsuktam az ajtót és nekidőltem. Olyan rendes velem és kedves.
Maradjak itt vagy menjek el? Végül is, ha segített nekem ezek után nem ezt
érdemli. Levettem a ruhám ami ébredésem óta rajtam volt és beálltam a zuhany
alá. A meleg víz egyfolytában folyt a testemre. Egészen eddig nem gondoltam rájuk.
Most majd el kell mondanom mindent persze, csak cenzúrázva. Nem akarok hazudni neki,
de jobb ha nem tud mindenről. Nem akartam sokáig folyatni a meleg vizet
magamra. Így hát egy törölközőbe csavartam magam és lementem hozzá. A kanapén
ült és olvasta az újságot. Vámpírt sem láttam még olvasni.
-
Esetleg
kaphatok valami ruhát? – kérdeztem.
Felém fordította
a fejét és egy darabig csak nézett. Láttam, hogy nyel egy nagyot majd feláll és
egészen közel jön hozzám. Azt hittem, hogy leteper, de nem. Helyette megkerült
és felment. Felmentem utána és megvártam a fürdő előtt.
-
Remélem
ez is jó lesz. Nessi és Lana most nincs itthon. Nyugodtan vedd fel. Lana nem
lesz mérges – adta oda a ruhákat.
-
Izé…
köszi – mosolyogtam rá halványan.
Bementem a
fürdőbe és felöltöztem. Egy sötétkék farmert vettem fel, egy fehér hosszú ujjú
pólóval aminek az elején egy piros szív van felragasztva. A hajam
megszárítottam és lementem hozzá. Most nem ült hanem állt. Furdalta az oldalam
a kíváncsiság ki is az a Nessi és az a Lana. Ott álltam vele szembe és csak
néztük egymást.
-
Ne
ácsorogj már! Ülj le és mesélj! – mondta.
-
Nem
is tudom hol kezdjem – mondtam.
-
Az
elején – mondta.
Leült a velem szemben lévő fotelbe. Én meg
elhelyezkedtem a kanapén és visszaemlékeztem arra a napra. Elkezdtem
részletesen mesélni neki. Pár dolgot azért kihagytam. Miután végeztem csak
nézett rám az arany íriszeivel. Arra eszméltem fel, hogy a lábam felhúztam és
összekuporodva meséltem neki. Miért is húztam magam össze? A szívem úgy sem tud
kiesni a helyéről. Legfeljebb megszakadni.
-
Érdekes
egy nő vagy és gyönyörű is. Nem csodálom, hogy két pasi is odavolt érted!
Melyikkel feküdtél le? – kérdezte miközben szemtelenül vigyorgott.
-
Én
nem… nem feküdtem le egyikkel sem! Különben is egy úriember ilyet nem kérdez! –
háborodtam fel.
-
Szóval
akkor még szűz vagy! Bocsáss meg, de néha nagyon bukó tudok lenni – mondta.
-
Hát
van benne valami igazság – mondtam.
-
Mond
csak papírjaid vannak? Azok nélkül az utcára sem mehetsz ki – mondta.
-
Magam
mögött hagytam mindent. Vissza nem akarok menni értük. Talán le is foglalták
őket. Viszont a régi személyiségem kell. Nem akarok új ember lenni. Nem akarok
hazudni senkinek sem – mondtam komolyan.
-
Holnap
szerzek neked egy személyit és minden szükséges papírt, erre a címre állítatom
ki. Viszont tudnom kell a teljes neved – állt fel.
-
Isabella
Swan, de nem kell ide. Én nem… nem muszáj ezt csinálnod – mondtam zavartan.
Mintha meg sem
hallotta volna a mondandóm telefonálni kezdett. Pár szó után letette és leült
vissza mellém. Csodáltam, hogy nem elém ült. Kezdtem hülyén érezni magam. Hogy
miért fogalmam sincs. Talán egy dilinyóssal vagyok összezárva? Egyik percben
olyan mint egy tini, a másikban meg mint egy tökéletes érett férfi. Fogalmam
sincs melyik énjét használja.
-
Amikor
a ruhát kaptam említettél két személyt. Ők kicsodák? – kérdeztem udvariasan.
-
Lana
az anyám, Nessi a kishúgom. Mármint nem a vérszerinti. Tudod Lana ugyanúgy talált
rám ahogy én rád. Csak én vérbe fagyva – mondta komolyan.
-
Bocs,
hogy ilyet kérdezek de nem vagy skizofrén? – kérdeztem.
Erre felnevetett
és egészen addig amíg rá nem néztem szúrós szemekkel. Most a férfi énjét véltem
felfedezni benne. Rám vigyorgott és válaszolt.
-
Tudod
anya is mindig ezzel jön. Pedig nem vagyok az. Vagyis hát szedek rá gyógyszert!
– mondta miközben a fejét vakargatta.
-
Egy
skizoval vagyok összezárva? – ugrottam fel.
-
Nyugi
nem vagyok elmebeteg. Csak nem tudom, hogy viszonyuljak hozzád – mondta
miközben odasétált hozzám.
Kifújtam a
levegőt és megkönnyebbültem. A nevét még nem is tudom. Pedig ezt kellett volna
először megkérdeznem. Egyre közelebb jött hozzám. Én lassan hátráltam amíg
falba nem ütköztem. Gonosz fény tűnt fel a szemeiben. Két kezét a derekam mellé
szorította és a szemembe nézett. A szájával egyre jobban kezdett közeledni az
enyém felé. Mire megcsókolt volna kivágódott az ajtó. Bejött egy göndör vörös
hajú kislány.
-
Rayen
megjöttem – futott be a szobába.
Pont a megfelelő
időpontban toppant be. Viszont ő nem állt meg. Egy gyors puszit nyomott a
számra és lemondóan felsóhajtott. Ha nem tartom magam utána kapok. Hírtelen
tört rám a vágy.
-
Szia
hugicám. Mesélj mi volt a suliban? – kérdezte a lánytól.
Ezek szerint ő
Nessi. Akkor Lana is itt lehet. Ott álltam szótlanul miközben a lány szeme rám
tévedt.
-
Ray ő
a barátnőd? – kérdezte aranyosan.
-
Nem
Nessi. Ő egy barátom aki nálunk fog lakni egy ideig – mondta neki.
-
Tegyél
le. Be akarok mutatkozni – és elkezdett kapálózni a karjai közt.
Szóval Rayennek
hívják mint azt megtudtam. Lette a kezéből a vörös szépséget és odasétált
hozzám. Megállt előttem és bemutatkozott.
-
Szia,
én Reneesme vagyok. Rayen kishúga – nyújtotta felém a kezét.
-
Isabella
Swan. De csak Bella – mutatkoztam én is be.
-
Megjöttem
fiatalok! – szólt egy női hang az ajtóból.
Most kezdtem el
parázni. Lana bejött a nappaliba és megállt. Furcsa szemekkel méregetett engem.
-
Ki ez
lány és mért vannak rajta a ruháim Rayen? – jött közelebb.
-
Anya
ezt négy szem közt megbeszéljük. Ne, Nessi előtt – mondta Rayen halkan.
A nő bólintott.
Amikor elfordult akkor néztem meg jobban. A haja barna, a szeme bronz színű, a
teste olyan mint egy modellé. Irigyelni való a szépsége. Rayen rám nézett majd
kiment a nappaliból. Reneesme leült a kanapéra és érdekfeszítően vizsgált. Hogy
létezik, hogy növésben van? Hiszen vámpír. A fejlődés akkor megáll nem? Bár
fogalmam sincs erről az egészről. Még
mindig a fal mellett állok és onnan nézem Nessit. Rayen visszajött és megfogta
a kezem. Nessi sokat sejtetően mosolygott rám. Amikor am konyhába léptem egy
sokkal kedvesebb nő fogadott. Lana ott állt a pultnál és éppen főzte a
vacsorát.
-
Ülj
le Bella. Szólíthatlak Bellának? – kérdezte kedvesen.
Emlékezetet
Esmére. Túlságosan is emlékeztet rá. Bólintottam a kérdésére majd gyorsan
helyet foglaltam és várakozóan néztem rá.
-
Szóval
Rayen elmesélte a történeted. Én megértelek és elfogadom, hogy itt fogsz élni,
de kérlek vigyázz! Vigyázz, hogy ne támadjanak meg! Vigyázz, hogy az emberek ne
fedezzenek fel! – mondta félve.
-
Ígérem
ki sem mozdulok a házból nélkületek – mondtam.
Rám mosolygott és
csinálta tovább a dolgát. Rayen lazán állt mellettem. Csak ültem és néztem ki
magamból. Ez olyan gyors. Itt van ez a család és tök kedvesen fogadnak.
Betolakodónak érzem magam. Rayen azt hiszen szemet vetett rám már a délután. A
nézésből egyből rájövök, hogy többet érez, mint amit kéne. Viszont én ebben
bizonytalan vagyok. Még mindig szeretem azt a két hülyét. Egyrészről semmit sem
tudok erről a világról. Még vacsora előtt Nessi és én játszottunk. Aztán
feltett egy kérdést. Kicsit kínosnak éreztem.
-
Na és
szereted a bátyám? – kérdezte.
-
Nessi
én… igazság szerint nagyon jóképű, de én már szeretek valakit – mondtam.
-
De a
bátyám szeret téged. Látszik rajta és érzem is. Tudod a kötődés mindig is
megvolt köztünk – mondta.
Furán néztem rá.
Milyen okos vámpír létére. Lana bejött a nappaliba és kézen fogva a konyhába
vezette Nessit. Szóval neki főzött. De akkor ő félig ember? Totálisan nem értek
semmit sem! Előbb tájékozódnom kellett volna a naplóból. Talán megtudtam volna
pár dolgot. Viszont oda nem megyek vissza. Talán soha!
-
Min
gondolkodsz? – ült le mellém Rayen.
-
Semmin
– mosolyogtam rá.
-
Hm,
érdekes egy nő vagy. Szóval min? – kérdezte meg megint.
Megráztam a fejem
és elmosolyodtam. Haboztam egy pillanatig. El akartam neki mondani minden
bajom. Viszont nem tartottam nagyon jó ötletnek. Még nem is ismerem eléggé.
Viszont a közelében biztonságban érzem magam. Érzem, hogy valaki szeret. Aztán
ott van az is, hogy én is szeretek valakit. Mért ilyen bonyolult? Sokáig
bámulhattam, mert egy ujjat éreztem meg az arcomon. Rayenre pillantottam aki
szerelmesen nézett rám. El kell tőle távolodnom. Ha kell ellenséges leszek
vele. Még a végén beleszeretek és elfelejtem őket. Azt viszont nem hagyhatom. A
fejével ismét közeledni kezdett. Szinte éreztem a leheletét a számban, de az
utolsó pillanatban elhajoltam. Hallottam, hogy csalódottan felsóhajt. Felkelt
majd dühösen kivágtatott a házból. Csak néztem utána. Az ablakok még egy öt
perc után is remegtek. Lana érdeklődően vizslatott a konyhából kijövet.
-
Mért
rohant el? – kérdezte.
-
Megakart
csókolni, de én elhajoltam. Igazából akartam, de én már szeretek valakit –
mondtam.
-
Ez
baj. Rayen azt hiszem végre szerelmes és beléd. Láttam a szemében. Nessi is
érzi. Tudod érdekesnek és vonzónak talál téged. Sohasem találkozott még ilyen
gyönyörű lánnyal – ült le mellém.
Kitágult
szemekkel néztem rá. Szerelmes lenne belém? Működhetne ez egyáltalán köztünk?
Hiszen azt sem tudom mit akarok. Tényleg mit akarok egyáltalán?
Szia..
VálaszTörlésHu ezzel megleptél.Remélem nem lesz közöttük semmi komoly:) Én még mindig Eddie fiúnak szurkolok,ha most még távol is vannak egymástól. Kíváncsi vagyok mire jut Bella.Várom a következőt.
szia ez csúcs remélem rayen feledteti bellsel a culleneket és be illeszkedik hozzájuk
VálaszTörléspuszy