2012. július 7., szombat

8. fejezet

Sziasztok!

Hát ez a rész szerintem egy kicsit kusza lett. Ígérem a holnap jobban kitérek dolgokra. Egész nap dolgoztam a hegyünkön meg a szomszédba és nagyon elfáradtam. Ez ne, kifogás vagy ilyesmi. Ennyi tellett most tőlem. Köszönöm a pipákat és a komit is :D Remélem tetszik majd azért. :))) Itt is a feji. Jó olvasást. Ja és itt egy kép pluszba :D



8. Mit akarok egyáltalán? 

Azt hittem könnyebben megy majd az elválás, de tudtam, hogy az életben semmi sem egyszerű. Mindenért küzdeni kell. Miután eljöttem Forksból és magam mögött hagytam egész eddigi életem Alaszkába mentem. Mivel papírjaim nem voltak így kellett szereznem. Viszont senkit sem ismertem. Így csak a fagyos hórengetegben mászkáltam és nézegelődtem. Ugyan csak egy hete hagytam ott őket máris hiányoznak. Letérdeltem a hóba és lefeküdtem. Összehúztam magam és hagytam, hogy a hó belepjen. Úgy sem árt nekem. Órákig feküdhettem ott amikor egy szívet melengető hang megütötte a fülem.
-          Mért fekszel a hóban szépség? Hol a családod? Hogy hívnak? – kérdezte kedvesen.
-          Isabella! – mondtam.
-          Hm, gyönyörű név egy gyönyörű teremtésnek – mondta.
Ha ember lennék biztosan vörösben úszna az arcom. Semleges arccal bámultam rá. Letérdelt mellém és kiásott a félig betemetett hókupacból. Felvett a kezébe és megindult velem valahová. A fejem beletemettem a mellkasába és lehunytam a szemem. Hallottam, hogy kinyit egy ajtót és letesz egy meleg helyre. A szemem azonnal kinyitódott és körbenéztem. 
-          Talán így jobb lesz – mosolygott rám a férfi.
Mégsem nézett ki igazán felnőttnek. A haja az ég felé meredezik. A szeme arany barna. Tehát vega ő is. Egy igazán otthonias házba hozott. Itt sem maradtak el a nagy üveghatások. Persze csak a kandallóval szemben van egy ablaknak kinéző, üvegből összeállított fal. Hát ezt most jól megmondtam. Amikor ruháim megszáradtak és viszonylag a hó is elolvadt rólam felálltam. Körbejártam a házat. A konyha eléggé tágas. A hálószobák az emeleten nagyok és gyönyörűek. Van ízlése az biztos. Épp a fürdő felé vettem az irányt amikor kilépett egy szál törölközővel a testén, az egyik kezében egy törölköző amivel a haját törölte. Gondolom lefürdött bár minek. Hiszen vámpír. Tökéletesen tiszta. Hacsak nem most vadászott. Gyorsan behúzódtam az egyik szobába. Megvártam amíg elmegy és felöltözik. Aztán lementem a konyhába és kinéztem. Előttünk a fehérség, mögöttünk az erdő. Egy békés helyen él.
-          Hát itt vagy! Már mindenhol kerestelek – lépett be a konyhába immár felöltözve.
-          Én… csak… én… körbenéztem ha nem baj – mondtam.
-          Persze, hogy nem baj. Viszont mesélned kell. Hogy kerültél ide? Miért feküdtél odakint? – kérdezősködött.
-          Előbb használhatnám a fürdőt? – kérdeztem.
-          Persze. Gondolom már tudod merre van – mosolygott rám.
Bólintottam majd felmentem. Becsuktam az ajtót és nekidőltem. Olyan rendes velem és kedves. Maradjak itt vagy menjek el? Végül is, ha segített nekem ezek után nem ezt érdemli. Levettem a ruhám ami ébredésem óta rajtam volt és beálltam a zuhany alá. A meleg víz egyfolytában folyt a testemre. Egészen eddig nem gondoltam rájuk. Most majd el kell mondanom mindent persze, csak cenzúrázva. Nem akarok hazudni neki, de jobb ha nem tud mindenről. Nem akartam sokáig folyatni a meleg vizet magamra. Így hát egy törölközőbe csavartam magam és lementem hozzá. A kanapén ült és olvasta az újságot. Vámpírt sem láttam még olvasni.
-          Esetleg kaphatok valami ruhát? – kérdeztem.
Felém fordította a fejét és egy darabig csak nézett. Láttam, hogy nyel egy nagyot majd feláll és egészen közel jön hozzám. Azt hittem, hogy leteper, de nem. Helyette megkerült és felment. Felmentem utána és megvártam a fürdő előtt.
-          Remélem ez is jó lesz. Nessi és Lana most nincs itthon. Nyugodtan vedd fel. Lana nem lesz mérges – adta oda a ruhákat.
-          Izé… köszi – mosolyogtam rá halványan.
Bementem a fürdőbe és felöltöztem. Egy sötétkék farmert vettem fel, egy fehér hosszú ujjú pólóval aminek az elején egy piros szív van felragasztva. A hajam megszárítottam és lementem hozzá. Most nem ült hanem állt. Furdalta az oldalam a kíváncsiság ki is az a Nessi és az a Lana. Ott álltam vele szembe és csak néztük egymást.
-          Ne ácsorogj már! Ülj le és mesélj! – mondta.
-          Nem is tudom hol kezdjem – mondtam.
-          Az elején – mondta.
 Leült a velem szemben lévő fotelbe. Én meg elhelyezkedtem a kanapén és visszaemlékeztem arra a napra. Elkezdtem részletesen mesélni neki. Pár dolgot azért kihagytam. Miután végeztem csak nézett rám az arany íriszeivel. Arra eszméltem fel, hogy a lábam felhúztam és összekuporodva meséltem neki. Miért is húztam magam össze? A szívem úgy sem tud kiesni a helyéről. Legfeljebb megszakadni.  
-          Érdekes egy nő vagy és gyönyörű is. Nem csodálom, hogy két pasi is odavolt érted! Melyikkel feküdtél le? – kérdezte miközben szemtelenül vigyorgott.
-          Én nem… nem feküdtem le egyikkel sem! Különben is egy úriember ilyet nem kérdez! – háborodtam fel.
-          Szóval akkor még szűz vagy! Bocsáss meg, de néha nagyon bukó tudok lenni – mondta.
-          Hát van benne valami igazság – mondtam.
-          Mond csak papírjaid vannak? Azok nélkül az utcára sem mehetsz ki – mondta.
-          Magam mögött hagytam mindent. Vissza nem akarok menni értük. Talán le is foglalták őket. Viszont a régi személyiségem kell. Nem akarok új ember lenni. Nem akarok hazudni senkinek sem – mondtam komolyan.
-          Holnap szerzek neked egy személyit és minden szükséges papírt, erre a címre állítatom ki. Viszont tudnom kell a teljes neved – állt fel.
-          Isabella Swan, de nem kell ide. Én nem… nem muszáj ezt csinálnod – mondtam zavartan.
Mintha meg sem hallotta volna a mondandóm telefonálni kezdett. Pár szó után letette és leült vissza mellém. Csodáltam, hogy nem elém ült. Kezdtem hülyén érezni magam. Hogy miért fogalmam sincs. Talán egy dilinyóssal vagyok összezárva? Egyik percben olyan mint egy tini, a másikban meg mint egy tökéletes érett férfi. Fogalmam sincs melyik énjét használja.
-          Amikor a ruhát kaptam említettél két személyt. Ők kicsodák? – kérdeztem udvariasan.
-          Lana az anyám, Nessi a kishúgom. Mármint nem a vérszerinti. Tudod Lana ugyanúgy talált rám ahogy én rád. Csak én vérbe fagyva – mondta komolyan.
-          Bocs, hogy ilyet kérdezek de nem vagy skizofrén? – kérdeztem.
Erre felnevetett és egészen addig amíg rá nem néztem szúrós szemekkel. Most a férfi énjét véltem felfedezni benne. Rám vigyorgott és válaszolt.
-          Tudod anya is mindig ezzel jön. Pedig nem vagyok az. Vagyis hát szedek rá gyógyszert! – mondta miközben a fejét vakargatta.
-          Egy skizoval vagyok összezárva? – ugrottam fel.
-          Nyugi nem vagyok elmebeteg. Csak nem tudom, hogy viszonyuljak hozzád – mondta miközben odasétált hozzám.
Kifújtam a levegőt és megkönnyebbültem. A nevét még nem is tudom. Pedig ezt kellett volna először megkérdeznem. Egyre közelebb jött hozzám. Én lassan hátráltam amíg falba nem ütköztem. Gonosz fény tűnt fel a szemeiben. Két kezét a derekam mellé szorította és a szemembe nézett. A szájával egyre jobban kezdett közeledni az enyém felé. Mire megcsókolt volna kivágódott az ajtó. Bejött egy göndör vörös hajú kislány.
-          Rayen megjöttem – futott be a szobába.
Pont a megfelelő időpontban toppant be. Viszont ő nem állt meg. Egy gyors puszit nyomott a számra és lemondóan felsóhajtott. Ha nem tartom magam utána kapok. Hírtelen tört rám a vágy.
-          Szia hugicám. Mesélj mi volt a suliban? – kérdezte a lánytól.
Ezek szerint ő Nessi. Akkor Lana is itt lehet. Ott álltam szótlanul miközben a lány szeme rám tévedt.
-          Ray ő a barátnőd? – kérdezte aranyosan.
-          Nem Nessi. Ő egy barátom aki nálunk fog lakni egy ideig – mondta neki.
-          Tegyél le. Be akarok mutatkozni – és elkezdett kapálózni a karjai közt.
Szóval Rayennek hívják mint azt megtudtam. Lette a kezéből a vörös szépséget és odasétált hozzám. Megállt előttem és bemutatkozott.
-          Szia, én Reneesme vagyok. Rayen kishúga – nyújtotta felém a kezét.
-          Isabella Swan. De csak Bella – mutatkoztam én is be.
-          Megjöttem fiatalok! – szólt egy női hang az ajtóból.
Most kezdtem el parázni. Lana bejött a nappaliba és megállt. Furcsa szemekkel méregetett engem.
-          Ki ez lány és mért vannak rajta a ruháim Rayen? – jött közelebb.
-          Anya ezt négy szem közt megbeszéljük. Ne, Nessi előtt – mondta Rayen halkan.
A nő bólintott. Amikor elfordult akkor néztem meg jobban. A haja barna, a szeme bronz színű, a teste olyan mint egy modellé. Irigyelni való a szépsége. Rayen rám nézett majd kiment a nappaliból. Reneesme leült a kanapéra és érdekfeszítően vizsgált. Hogy létezik, hogy növésben van? Hiszen vámpír. A fejlődés akkor megáll nem? Bár fogalmam sincs erről az  egészről. Még mindig a fal mellett állok és onnan nézem Nessit. Rayen visszajött és megfogta a kezem. Nessi sokat sejtetően mosolygott rám. Amikor am konyhába léptem egy sokkal kedvesebb nő fogadott. Lana ott állt a pultnál és éppen főzte a vacsorát.
-          Ülj le Bella. Szólíthatlak Bellának? – kérdezte kedvesen.
Emlékezetet Esmére. Túlságosan is emlékeztet rá. Bólintottam a kérdésére majd gyorsan helyet foglaltam és várakozóan néztem rá.
-          Szóval Rayen elmesélte a történeted. Én megértelek és elfogadom, hogy itt fogsz élni, de kérlek vigyázz! Vigyázz, hogy ne támadjanak meg! Vigyázz, hogy az emberek ne fedezzenek fel! – mondta félve.
-          Ígérem ki sem mozdulok a házból nélkületek – mondtam.
Rám mosolygott és csinálta tovább a dolgát. Rayen lazán állt mellettem. Csak ültem és néztem ki magamból. Ez olyan gyors. Itt van ez a család és tök kedvesen fogadnak. Betolakodónak érzem magam. Rayen azt hiszen szemet vetett rám már a délután. A nézésből egyből rájövök, hogy többet érez, mint amit kéne. Viszont én ebben bizonytalan vagyok. Még mindig szeretem azt a két hülyét. Egyrészről semmit sem tudok erről a világról. Még vacsora előtt Nessi és én játszottunk. Aztán feltett egy kérdést. Kicsit kínosnak éreztem.
-          Na és szereted a bátyám? – kérdezte.
-          Nessi én… igazság szerint nagyon jóképű, de én már szeretek valakit – mondtam.
-          De a bátyám szeret téged. Látszik rajta és érzem is. Tudod a kötődés mindig is megvolt köztünk – mondta.
Furán néztem rá. Milyen okos vámpír létére. Lana bejött a nappaliba és kézen fogva a konyhába vezette Nessit. Szóval neki főzött. De akkor ő félig ember? Totálisan nem értek semmit sem! Előbb tájékozódnom kellett volna a naplóból. Talán megtudtam volna pár dolgot. Viszont oda nem megyek vissza. Talán soha!
-          Min gondolkodsz? – ült le mellém Rayen.
-          Semmin – mosolyogtam rá.
-          Hm, érdekes egy nő vagy. Szóval min? – kérdezte meg megint.
Megráztam a fejem és elmosolyodtam. Haboztam egy pillanatig. El akartam neki mondani minden bajom. Viszont nem tartottam nagyon jó ötletnek. Még nem is ismerem eléggé. Viszont a közelében biztonságban érzem magam. Érzem, hogy valaki szeret. Aztán ott van az is, hogy én is szeretek valakit. Mért ilyen bonyolult? Sokáig bámulhattam, mert egy ujjat éreztem meg az arcomon. Rayenre pillantottam aki szerelmesen nézett rám. El kell tőle távolodnom. Ha kell ellenséges leszek vele. Még a végén beleszeretek és elfelejtem őket. Azt viszont nem hagyhatom. A fejével ismét közeledni kezdett. Szinte éreztem a leheletét a számban, de az utolsó pillanatban elhajoltam. Hallottam, hogy csalódottan felsóhajt. Felkelt majd dühösen kivágtatott a házból. Csak néztem utána. Az ablakok még egy öt perc után is remegtek. Lana érdeklődően vizslatott a konyhából kijövet.
-          Mért rohant el? – kérdezte.
-          Megakart csókolni, de én elhajoltam. Igazából akartam, de én már szeretek valakit – mondtam.
-          Ez baj. Rayen azt hiszem végre szerelmes és beléd. Láttam a szemében. Nessi is érzi. Tudod érdekesnek és vonzónak talál téged. Sohasem találkozott még ilyen gyönyörű lánnyal – ült le mellém.
Kitágult szemekkel néztem rá. Szerelmes lenne belém? Működhetne ez egyáltalán köztünk? Hiszen azt sem tudom mit akarok. Tényleg mit akarok egyáltalán?                         

2 megjegyzés:

  1. Szia..

    Hu ezzel megleptél.Remélem nem lesz közöttük semmi komoly:) Én még mindig Eddie fiúnak szurkolok,ha most még távol is vannak egymástól. Kíváncsi vagyok mire jut Bella.Várom a következőt.

    VálaszTörlés
  2. szia ez csúcs remélem rayen feledteti bellsel a culleneket és be illeszkedik hozzájuk
    puszy

    VálaszTörlés