Képek

Sziasztok :D

Gondoltam megosztok egy pár képet.

Hát nem édesek? :D (L)

Kedvenc (L)  ezt hallgattam miközben írtam a hatodik fejit és az Edwardos szemszöget is és persze amikor a gépemen nézegettem a cuki fotókat hát nem édesek együtt most mondjátok meg? :DD

Ízelítő

Sziasztok!
Egy kis ízelítőt rakok fel a fejiből aminek a felével már kész is vagyok. Szóval csúszni fog egy kicsit. Az Edwardos szemszög is. Ne haragudjatok de sok dolgom volt a héten és a tanulás is. Tanulnom kell különben bukta lesz és azt nagyon nem szeretném, de majd írok amint megkaptam a fejit és fel is teszem. Még egyszer bocsi :S
Akkor egy kis ízelítő(bétázatlanul). Esetleges hibákat nézzétek el.

Bementem a házba ám alig, hogy elkezdtem a pakolást csöngettek. Kimentem a kedves látogatóhoz.

-        Hello. Gondoltam el kéne a segítség – mondta a szőke hajú vámpírnő.

-        Hello, megtudhatom, hogy hívnak és miért vagy itt? Gyere be és majd ott beszélünk. – daráltam el.

Beljebb invitáltam a házba és leültünk a kanapéra. A kecsességével lenyűgözött. Derékig érő haját a vállára dobta és beszélni kezdett.

-        Katarina Denali vagyok. Itt lakom a közelben. Láttalak a vásárlásnál. Gondoltam követlek hazáig. Segíteni akarok. Azok a büdös dögök kárt fognak tenni benned. A kis csöppség, hogy van? Adtál már neki nevet? – vázolt.

-        Örülök Kat. Én Isabella Mari Cullen vagyok. Barátoknak csak Bella. A pici egészen jól van. Meg fogsz lepődni, de tudok vele beszélni. Még nem adtam neki nevet. Nem tudom, hogy fiú lesz e vagy lány – mondtam neki.

-        Segítek majd megszülni és nevet is választani neki. Tudom, hogy nem ismerjük annyira egymást, de tudomásom van róla, hogy a nővérem és a férje összeházasodnak két nap múlva. Cullen vagy tehát jól sejtem, hogy Edward és Tanya az. Pontosan mikor is fogsz szülni? – tért át másik témára.

-        Még egy hét – mondtam.                         

Remélem várjátok a fejezetet. :D

Film beszámoló

Sziasztok!

Hát megérkeztem a moziból. Most szerencsére nem sírtam de a zsepicsomag ott volt nálam. Lélegzetvisszafojtva néztem az egészet pedig már ez volt a negyedik. Szerintem az is nézze meg a filmet aki utálja. Nagyon jó. A kedvenc jeleneteim viszik a pálmát. Az is jó volt amikor Bella rosszat álmodott és beszélni akart róla Edward akkor pár könnycseppet lehetett látni a szemében. Szinte kérlelte, hogy feküdjön le vele. Reggelre a szoba még rosszabbul nézett ki mint azelőtt. Másik jelenet az amikor leugranak a sziklásról. Én is kipróbálnám ha a pasim egy vámpír lenne. hihi :) A szüléses jelenetnél szinte besokkolta újra. A vége szerintem durva lett mégis ez teszi a filmet élvezhetővé. Na, és amikor Bella meghalt és újraéled egy nappal később gyönyörű szép lesz és amikor kinyitja a szemét na hát akkor káromkodtam el magam. B*átok meg, hogy egy évet kell várni a következőre.  Nagyon sokat nem is mesélek belőle. Szerintem már mindenki látta és képben van nagyjából.
Na, most egy kis vélemény a szereplőkről.  

Kristen (Bella):    Nagyon viccesnek tartottam amikor próbál járkálni a magassarkújában. Láttam a szemében, hogy boldog és nem az a tipikus menyasszonyi hisztit vágott le, mint a való életben sokan. Sok mindent kiolvastam az arcából. Fájdalmat, szeretet, hiányt a szeretteink elvesztésétől. Imádtam azt benne, hogy védelmezni akarja a gyermekét mindenkitől aki ártani akar neki. Számára egy csoda ami másnak egy szörnyeteg aki megöli. Ez egy igazi anya. Foggal, körömmel védi a gyermekét még, ha bántja is ő akkor is szereti.
Kris egyszerűen nagyon furi volt a gyerekkel. Nos fogalmam sincs, hogy csinálták meg úgy az arcát de rossz volt ránézni. Látszott, hogy nagyon átéli a szerepét. Na és amikor levette a köntöst fürdéshez készülődve és megláttam a tükörben mondom ez volt a nagy ember aki így letudta csonkítani. Hát igen a számítógép csodákra képes.   Alakítás 5*-ös. 

Rob (Edward)  Bírtam benne, hogy úgy váratlanul meg tudja lepni az embereket. Amikor mesélte a történetét elképzeltem milyen is lehet vérengzeni. Hát szerintem borzalmas. Gyötörte a tudat, hogy olyan valakit ölsz meg aki rossz, de mégis ember volt. Annyira édes volt amikor bevitte a házba és ugye azután fürdőzni mentek és bevitte az ágyba majd elnevették magukat az szerintem cuki volt. Az a rész amikor rákiabált Bellára nem értettem. Hiszen mindig védte, szépen beszélt vele most meg rákiabált. Bár meg lehet érteni. A házasok együtt döntenek mindenről és ebből kihagyta őt. Az egy picit nem tetszett nekem, hogy magára hagyta amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá. Milyen boldog lett, hogy meghallotta Reneesme hangját a fejében. Ez a másik ami cuki volt. Látni lehetett, hogy a végén mennyire fáj neki, hogy már nem él az akit legjobban szeret. Hiába próbálta semmi sem segített.
A szex jelenetnél azt hittem, hogy valaki más volt ott Rob helyett. Nagyon szépen ki volt dolgozva a teste. Mintha a Kellan lett volna ott. Alakítás 5*-ös.

Jacob: Na, hát ő nagyot alakított amikor leteremtette az alfát. Mintha megijedt volna tőle. Jól döntött, hogy kiállt Bella mellett. Végül is bevésődött a kicsi Reneesme-be. :) Szerencsére ő volt a megmentője a többieknek amikor átváltozott farkassá, mert ugye bevésődött és azt nem bánthatják. Alakítás 5-ös

Rosalie:   Egyszerűen megszerettem ebben a részben. Kiállt Bella mellett. Szinte átment kedvesbe. Látszott rajta, hogy imádja a kicsi jövevényt. Hiszen ő is mindig gyerekre vágyott. Most legalább kiélheti a babázgatást.Alakítás 5-ös

Mást úgy nagyon nem is jellemezném. Rosalie-n lepődtem meg nagyon. Neki mindig csak a rossz oldalát láttuk most meg kiderült, hogy: -Jé, ez tud kedves is lenni! Nagyjából ennyi. Aki még megy megnézni a filmet annak jó szórakozást :), aki meg már látta az meg merengjen a szép pillanatokon álmaiban:). Nekem nagyon tetszett ez a rész. Sőt mondhatni, hogy a három közül ez volt a legjobb számomra.
Mindenkinek Edwardos álmokat. 

Pussy Szancsu alias Bubi   

           

:D

Sziasztok!
Holnap zsinórban negyedszerre nézem meg a Breaking Dawn-t. Barátnőim mind megszerették általam. Így hát megint sírni fogok pár résznél. 100-as papírzsepi csomagot készítek be, hátha kell a többieknek is. XD
Egy blogon megtaláltam a filmet de szar a minőség és a kép is no meg a szöveg is késik. Ne értsetek félre én tényleg nem kritizálásként mondom de moziban jobb. Bár ott is néhol késik a szöveg de teljes vászonban élvezhetjük Rob csodaszép felső testét. Na és a szexjelentek... alig láttam belőlük valamit mert egy magas srác feje kitakart. Majd holnap megnézem és olyan helyre ülök lehetőleg, hogy ne kétméteres fazonok üljenek elém XD Na és az a szöveg amikor Edward mondja, hogy: - Carlisle kiszedje belőle azt a valamit... Hát azon akkorát röhögtünk vagyis mindenki  aki a teremben volt.
Aki még párszor megnézi a filmet annak jó szórakozást. :D :D
Frissről csak annyit még a végén, hogy Edward szemszög valamikor szombaton vagy pénteken kerül fel attól függ bétám mennyire lesz szorgoska. A 6. fejezet picit csúszni fog.

Pussy Szancsu alias Bubi

Egy ötlet

Sziasztok!
Egy ötlet pattant ki a fejemből miközben írni kezdtem a kövi feji. 
Tudom, hogy egy vámpírnak nem születhet gyereke, de mi van ha a mi kis főhősnőnknek megadatik ez az öröm és gyermeke lehet attól akit szeret? Kitettem egy közvélemény kutatást erről a dologról. Remélem összegyűlik annyi %-k amennyi kell. Tőletek függ, hogy legyen e benne vagy nem. KOMIban is írhattok vagy e-mail-en.
kalovics95@citromail.hu  

5. Egy felmelegedő szív

Sziasztok!
Remélem már vártátok az 5. fejeztet :D
Csak annyit mondanék lehet utálni fogtok Edward végett....
Na de nem is beszélek sokat, irány olvasni :D
A fejezet 18-as korhatárú!!

Amikor beértem a házba, akit megláttam először, az Aro volt teljes egészében. Mindenki ott ült és nézett rám, majd rá.

-        Jól hallottam Aro? Tényleg te vagy az apám? – kérdeztem.

-        Bella ez egy igen kacifántos történet – nézett rám.

-        Nem érdekel, milyen kacifántos, az igazság érdekel – üvöltöttem rá.

Odasétált mellém és rátette a kezét a vállamra. Na, nem, ebből én nem kérek! Kezdtem dühös lenni és akkor nem vagyok önmagam. Vörösen csillognak a szemeim egy pár napig, és ha valakire csak ránézek, már süt belőlem az utálat. Egy mozdulattal leráztam a kezét a vállamról és a lehető legtávolabb mentem tőle.

-        Akkor hallhatnám a magyarázatot? – morogtam, majd hallgattam.

-        Tudod Bella, anyád eszes nő volt. Ezért is szerettem belé. Már az első nap megtetszett. A városban sétálgattam, mikor feltűnt az édesanyjával. Pont olyan szép és gyönyörű volt, mint te vagy. Vámpírhallásomnak köszönhetően mindent hallottam, amiről szó volt. A tizenhetedik szülinapját ünnepelte a hétvégén egy erdős házban. A szél magával hozta az illatát és ott eldöntöttem, hogy kell nekem az a lány. Így hát kihallgattam őket és elmentem a házba a hétvégén. Szinte könnyű volt vele bánnom. Manipuláltam a képességemmel. Egyszerűen belém szeretett. Onnantól már sinen volt minden. Sajnos az a mihaszna apád közbejött. Elszakított tőle, mielőtt kiszívhattam volna a vérét. Egyszerűen kiszeretett belőlem és belészeretett. Végül is nem sokáig volt hűséges. Elvettem tőle azt, amit neki tartogatott. Így lettél te. Ám különleges gyermek vagy. Egy ember és egy vámpír gyermeke. Gondolom, tudod, hogy a vámpírtól terhes nők meghalnak szülés közben, de anyád túlélte, bár fogalmam sincs, hogyan. Miután megszülettél távolról figyeltettem a neveltetésed és az életed. Megvoltak a kapcsolataim. Miután hozzáadtak ahhoz a Godrick nevű emberhez, gondoltam nem lesz bajod. Abbahagytam a figyeltetésed és igazgattam a királyságom. De egy estén láttalak és nem bírtam ki, hogy ne járjak utánad. Miután láttalak és tudtam, hogy ki vagy és hol is laksz, már csak egy idiótát kellett szereznem, aki átváltoztat teljes vámpírrá. A többit magadtól is tudod – fejezte be.

Meg sem tudtam szólalni. Most akkor mi van? Anyám és ő? Nem, ez lehetetlen! Anyám nem! Én ezt nem fogadom el! Az-az Elizabeth Emily Swan, akit én anyámként ismerek nem csinálhatott ilyet. Részben apám hibája. Hagyta, hogy elcsábítsa őt! Egy olyan gyerek vagyok, aki nem szerelemből születetett, hanem azért, mert egy valaki így akarta. Feltéptem az ajtót és meg sem álltam Olaszországig. A szülőhelyem legtávolabbi temetőjébe mentem, ahol anyám a sírjában feküdt már hosszú idő óta. Figyelmesen hallgattam a temetőt, de csak a fák susogását hallottam. Mintha beszélnének egymással. Letérdeltem a megkopott sír elé és csak néztem egy ideig a két nevet. Leonard Anthony Swan és Elizabeth Emily Swan és az én nevem is közvetlen alattuk Isabella Marie Swan. A születési dátumok és a nevek nagy része már elkopott, de én tisztán láttam.

-        Anyu miért? Miért nem mondtad el? Miért titkoltad el előlem? Én tényleg azt hittem, hogy egy igazi, hogy is mondják, szerelemgyerek vagyok, és most kiderül, hogy egy vámpír gyermeke vagyok, akit meg akarok ölni. Na és apu? Apura nem gondoltál? – kiabáltam a kőhalmaznak.

Tudtam, hogy senki sem fog válaszolni. A sír hallgatott, mint a környező fák, amelyek tudják, hogy soha nem szólalhatnak meg. Egy árva hang sem jött ki onnan, ahonnan a kérdésekre vártam választ. A madarak ijedten hallgattak. Talán attól féltek, hogy kárt teszek bennük. Órákon át bámultam és hallgattam. Belül úgy éreztem, megint összetörök. Már kezdett sötétedni, amikor elindultam. Hazáig futottam. Remélem, mire hazaérek Aro nem lesz ott, mert esküszöm, nekiugrom. Amikor beléptem az ajtón, Esme megölelt és megszidott.

-        Soha többet ne menj el így szó nélkül! Aggódtam, pontosabban aggódtunk érted Bella. Mégis merre jártál? Sehol sem találtunk – kérdezte Esme.

-        Ott ahol a kérdéseimre választ vártam, de nem kaptam semmit. Bocsáss meg, de felmegyek – mondtam neki.

Elállt az utamból és felmentem. Carlisle és Edward a dolgozóban beszélgettek Aroval. Még mindig itt van? Berontottam hozzájuk és nekiugrottam. Kirepültünk az ablakon. Leszorítottam a földre a nyakánál fogva és néztem őt.

-        Ölj meg Bella. Ezt akarod, nem? – kérdezte nyugodtan.

Nem feleltem. Hiába szorítottam a nyakát, mégsem tudtam megölni. Talán éreztem egy kis kötődést. Éreztem, sőt láttam, hogy a szememre az a bizonyos vörös írisz rákúszik.

-        Bella, nyugodj meg. Engedd el Arot. Szépen lassan – beszélt hozzám Carlisle.

Ránéztem, bár hiába, még mindig szorítottam Aro nyakát. Vagy fél óra kérlelés után elengedtem őt. Aro még mondott valamit, de nem hallottam tisztán. Jasper küldte felém a nyugalomhullámot, de túl dühös voltam. Olyan, mint egy veszett bika, amely kitört a fogságból. A szörnyem tombolt bennem. Bent a szobámban Alice és Edward vigyázott rám.

-        Alice, igen, figyelj rá. Egy rossz mozdulat és neked támadhat. Légy nagyon óvatos – mondta Jasper neki.

-        Ne félts engem drágám – csókolta meg.

Hihetetlen, de mindent hallottam és láttam. Láttam rajtuk, hogy ott van az a „félsz” az arcukon. Az ágyamon ültem, amikor felelevenítettem azt az estét. Már rémlett Aro arca. Ő volt az, aki követett és nem szállt le rólam.

-        Bella, figyelj rám – jött a hang.

Védekező ösztönből felugrottam az ágyból és támadó állásba álltam.

-        Bella, nem bántalak, csak hoztam neked valamit – mutatott egy zacskó valamire.

Vér, kattant be azonnal. Miért hozott nekem embervért? Hiszen nem iszom emberi vért. Amint letette a zacskót, enyhítettem a pozíciómon. Alice nem volt eléggé óvatos. A zacskó leesett a kezéből és érte nyúlt, de az kiszakadt. A vér illata bekúszott az orromba. Úgy éreztem, hogy elveszi tőlem, ami nekem jár. Ráugrottam, de az nem az a pici törékenynek tűnő vámpír volt. Beleharaptam a nyakába és el nem eresztettem.

-        Bella! – sikított valaki.

Amint ránéztem az illetőre, elfogott a félelem. Edward alattam feküdt és majdnem… Nem ez nem lehet! Majdnem megöltem. Hírtelen ugrottam le róla nekicsapódva a falnak. Ott feküdt a földön egy lyukkal a nyakán. Lekúsztam a föld mellé és rémültem néztem rá. Sokszor csináltam ezt kislánykoromban is, amikor féltem valamitől; lekúsztam a fal mentém és rémülten néztem. Hirtelen két kéz ragadott meg és egy szőke hajú arc kúszott a látóterembe.

-        Te idióta. Majdnem megölted őt. Most meg kéne, öljelek – szorított.

-        Rosalie, tedd le őt. Nem tudhatjuk, milyen állapotban van – szólt Carlisle.

Rosalie eleresztett, majd visszaestem a földre. Csak ültem ott és néztem Edward testét, ami nem mozgott és azt hiszem, nem is fog egy darabig. Mindenki Edward teste körül forgott. Aztán megérkezett a csodálatos Tanya. A fejem fogtam az elmúlt percek lepörögtek a szemeim előtt. De ha újra arra gondolok, hogy… Nem, Bella, ne gondolj rá!

Most biztosan félnek tőlem, pedig már önmagam vagyok csak a szemem vérvörös. Óvatosan felálltam, hogy ne ijesszek meg senkit sem és besétáltam a fürdőmbe. A tükörben néztem magam órákon keresztül. El sem mozdultam csak álltam ott és néztem magam. Arra vártam, hogy a tükörképem rám kiabál, hogy: - Változz már meg! de nem tette. Carlisle jelent meg mögöttem.

-        Isabella, gyere most velem, át kell öltöznöd – fogott meg.

-        Megyek – sóhajtottam.

Carlisle után sétálgattam. Volt olyan sejtésem, hogy nem az átöltözésről lesz itt szó. Igazam is lett. Mindenki ott ült a szobámban és utálattal nézett rám. Ugyanazt láttam rajtuk, mint rajtam, első napon. A fagyi visszanyal. Ott álltam az ajtóban és figyeltem őket. Még a mindig vicces Emmett se mondott egy poént sem. Csalódottan, szomorúan és egy kis vidámsággal szemében nézett rám. A többiek meg egysíkúlag mutattak érzelmet. Egyszerűen haragot.

-        Akkor belekezdek – állt fel Alice, majd folytatta – Amint Edward felépül, el kell menned Bella. Te nem vagy hozzánk való. Bár lehetséges, hogy Edward ezért gyűlölni fog minket, de ennek így kell lennie. Idővel majd elfelejt és boldog lesz a menyasszonyával, Tanyával – ült vissza.

Carlislera néztem, hogy megbizonyosodjak, ez igaz e. Mintha olvasott volna bennem, bólintott. Szépen lassan kisétáltak a szobámból, de Carlislet megállítottam. 

-        Carlisle, beszélhetünk? – kérdeztem tőle.

-        Bella ne haragudj, de most Edwarddal kell foglalkoznom. Elég mély a sebe. Eltarthat egy darabig, amíg felépül – válaszolt.

-        Mennyi idő? – kérdeztem félve.

-        Pár hónap, de ha úgy dönt, előbb felépül, akkor csak két-három hét – ment el.

Remélem, úgy fog dönteni, hogy hamar felépül. A szervezetünk ilyenkor gyógyítja önmagát, ha túl nagy eltart hónapokig. Befeküdtem az ágyba és néztem a plafont. Két nap elég ahhoz, hogy az, akit szeretsz eszméletlenül feküdjön a szobájában és a tudat, hogy te tetted ezt vele, bűntudatot és fájdalmat kelt. Két napnyi gondolkodási időm volt. folyamatosan azt tervezgettem, hogy bemegyek hozzá, de mégsem tettem. Egyrészt ott volt Tanya, másrészt meg amúgy sem mehetnék be hozzá.  Időnként ránéztek Edwardra. Ma vásárolni ment az egész család. Gondolom az esküvőre. Be kell mennem hozzá, sőt be is megyek. Átöltöztem három napos ruhámból egy lazább melegítő szettbe és átmentem hozzá. Benyitottam majd beljebb lépkedtem. Az ágyában feküdt és nem mozdult. Először leültem mellé és a kezét fogtam. Később be is feküdtem és úgy tettem, mintha aludnék, amit amúgy sem tudok.

-        Kelj fel, kérlek! Tudom, hogy én vagyok a hibás, de nem teheted ezt velem. Hiányzol nekem. Tudom, hogy nem vagyok az-az érzelmes típus és nem igen tudom kimutatni őket, de érzem itt belül. Nem akarom, hogy elvedd azt a libát. Tudom, hogy nem szereted őt, úgy ahogy engem. Bárhogy is próbálod őt szeretni, látom rajtad, hogy engem szeretsz. Én is sz…

Majdnem kimondtam azt a szót, de egy kar feltépett az ágyból és kiráncigált a szobából. Tanya dühösen nézett rám.  

-        Eszedbe ne jusson még egyszer bejönni a szobánkba. Edward látni sem akar és én sem. Én a menyasszonya vagyok, ellentétben veled, aki egy kis senki neki. Egyszóval ne jöjj többet ebbe a szobába – mondta hangosan.

Felmorogtam, majd elmentem vadászni. Még, hogy én vagyok a senki. Tutira nem fontos neki. Hiszen a múltkor engem csókolt szenvedéllyel és az sem érdekelte, hogy a házban van a kedves menyasszonya. Miközben vadásztam, ezen kattogott a fejem. Amint beértem a házba, hangokat hallottam fentről.

-        Jól vagy? – kérdezte Alice.

-        Már kutyabajom. Bella hol van? Beszélni akarok vele – mondta Edward.

-        Már hazajött, a nappaliban van – válaszolt.

Két nap alatt felgyógyult. Eléggé erős lehet, ha képes volt ilyen gyorsan felgyógyulni. Lassan indultam fel hozzá. Tanya lerohant mellettem a lépcsőn. Gondolom, Edward elküldte őt a közelünkből vagy csak azért, hogy ne hallja, amit mondani akar. Felértem a szobájába és bekopogtam az ajtón. Egy gyere után beléptem az ajtó elé Éppen az ingét vette fel, és én a hátában gyönyörködtem addig, amíg meg nem fordult. Közelebb jött, becsukta az ajtót és magához húzott.

-        Sajnálom, én csak… - befogta a szám.

-        Érdekes volt, amit az elmúlt órákban mondtál. Tudod, hogy szeretlek Bella. Valahogy mégis igaz az, amit mondasz – mondta.

-        Akkor mért? Mért csinálod? – kérdeztem.

-        Túlságosan is önző módon szeretlek ahhoz, hogy elengedjelek – válaszolt.

Az emlékkép megrohamozta kattogó elmém.

„1996. augusztus 28.

Edward és Én a rétünkön ültünk. Azóta találtam rá, hogy csatlakoztam Cullenékhez. Edward egyik nap követett és idejött, ahová én. Leültünk a fűbe és hosszasan beszélgettünk. Azon a napon boldog voltam. A nap megcsillant a bőrünkön és úgy ragyogtunk, mint a csillagok éjszaka. Először csókolt meg. Túl közel került a fejünk egymáshoz. Miután elszakadt tőlem, azt mondta: - Ha tudnád, mennyire fontos vagy nekem. Tudod, túlságosan önzően szeretlek ahhoz, hogy elengedjelek. Bárcsak éreznéd azt, amit én is. Elterítettem magunkat a fűben és folytattuk a csókcsatáinkat, amíg Emmett meg nem jelent a láthatáron. A szavai csak addig a napig éltek bennem. Túlságosan is erős volt a gyűlöletem és elfelejtettem a szavait.”

Most először mosolyogtam meg az emlékem. Felnéztem Edward szemeibe. Gyengédséget mutatott felém, pedig én azt hittem, utálni fog, amiért beleharaptam. A feje lassan közeledett az enyém felé. Amikor a számhoz ért, szétnyíltak az ajkaim és belementem abba, amibe nem lenne szabad. Feljebb tornáztam magam és szenvedélyesebben kezdtem csókolni. Eltolt magártól, hogy mondani tudjon valamit.

-        Bella, el akarok menni. Együtt akarom tölteni veled ezt a napot. Bonyodalmak nélkül – mondta egy szuszra. Nem válaszoltam, csak pajkosan elmosolyodtam, s elkezdtem magam után húzni.

- Mit keresünk itt? – húzta fel értetlenül Edward a szemöldökét.

- Nem azt mondtad, hogy szükséged van egy helyre, ahol csak ketten lehetünk? Hát ez az – mutattam az előttem álló kis birodalmamra.

- Igen, de valami olyasmire gondoltam, amit nem találhatnak meg a többiek, és nem pár kilométernyire van a házunktól – kezdett el morgolódni. Annyira édes volt eme tevékenysége, hogy önkéntelenül is mosolyra húzódott ajkam.

- Most meg mi olyan vicces? – vágta be a tipikus pasi durcát. Hát igen! Akár vámpír, akár ember valaki, a pasi természet az pasi természet marad.

- Nem fontos. A lényeg az, hogy ez a hely teljesen biztonságos és illetéktelen behatolókra sem kell majd számítanunk. Csak tudom, hisz elég gyakran járok ide, mégsem találtok rám.

- Ide? – kerekedett el a szeme. – És hogy-hogy soha nem találtunk még rá erre a házra?

- Talán azért, mert van egy-két képességem, ami segít ebben? – vigyorodtam el, ő pedig egy erőteljes mozdulattal magához rántott.

- Van egy olyan érzésem, hogy igencsak sok meglepetést tartogat még számomra, Miss. Swan – suttogta érzékein, amitől térdeim majdnem feladták a szolgálatot. Imádtam a belőle áradó szexualitást. Nem szószerinti szexualitásra kellett az ő esetében gondolni, hanem az érzékekre ható impulzusokra és azok sejtelmes következményeire.  Átölelte a derekam, majd arcát nyakamba fúrva mélyeket kezdett szippantani.

- Mit csinálsz? – kérdeztem meglepetten, ugyanakkor határozottan jól esett, amit csinált.

- Imádom a bőröd illatát – hintett apró puszikat nyakszirtemre. Annyira szeretetteljesen tette mindezt, hogyha ember lennék, már rég sírva fakadtam volna. Hogy szerethet valaki olyat, aki már ennyi fájdalmat okozott számára? Nem bírtam tovább. Én is átöleltem őt, s úgy kapaszkodtam belé, mintha az életem múlna rajta. Tulajdonképpen ez is az igazság, hisz valljuk be, én nem élek, hanem vegetálok. Eltöltöm a napjaimat mereven, érzelmek nélkül, mindig ugyanazon séma szerint. Erre a legalkalmasabb szó a vegetálás. De itt van Edward, ki szeret, annak ellenére, hányszor okoztam már neki csalódást. Elfogad ígyis, szörnyetegként. A nagyvilág szerint az emberiség célja az, hogy találjon egy olyan embert, aki elfogadja minden hibája ellenére, s aki által jobb egyénné válhat az illető. Ugyanez miért ne lehetne igaz a vámpír társadalomra is? És vajon hányszor adatik meg a lehetőség, hogy ilyen párral élhessük le az életünket?

- Sokat jelentesz nekem – nyögtem ki hirtelen, magamat is meglepve vele. Talán a tudatalattim így akarja felhívni magára a figyelmet? Edward eltolt magától, s hosszadalmasan vizsgálni kezdte arcom. Tartottam tőle, hogy talán ráébred, nem talál bennem semmit. Hogy rájön, egyszerűen üres vagyok. És ezekben a percekben ráébredtem, hogy korántsem mértem fel magam eléggé. Igenis sebezhető vagyok én is. A gyengepontom pedig közvetlenül előttem áll. Edward hirtelen felkapott a karjába és bementünk a házba. Míg vitt, a fölsőm szaggatta. Az ajkunk hol összeért, hol szétvált, hogy a nyakam tudja csókolni. Az emeletre a legnagyobb szobába mentünk, majd letett az ágyra és lassan lehúzta a fekete toppom pántját, ami elválasztotta a melltartómtól. Gyorsan húzta le, ügyelve rá, hogy ne szakadjon el. A nyakamtól ment lefelé. Szerencséje van, hogy elől kell bekapcsolni. Lehúzta rólam, majd kényeztetni kezdte a mellem a szájával. Először felmorogtam, majd nyögdécselni kezdtem. A kezei lefelé vándoroltak a farmeromhoz. Éreztem, hogy kikapcsolja a gombot, majd lehúzza a cipzárt. Miután végigkényeztette a mellem, a hasamat csókolta végig. Felegyenesedett, majd az ölébe húzott és levette a gatyám a bugyimmal együtt. Egy csókért hajolt hozzám, majd befeküdt a lábaim közé. A nőiességem kezdte el kényeztetni a nyelvével, majd két ujjával. Nagyokat nyögtem és a lepedőt is eltéptem közben. Addig folytatta, míg hangosan fel nem kiáltottam a nevét, majd abbahagyta. Nem számított, hogy bennem volt a szájával az előbb, megcsókoltam. Fordítottam a testhelyzetünkön. Most ő került alulra, míg én kibontogattam a ruháiból. Elindultam lefelé, de megállított.

-        Bella, ezt ne – fogott le.

-        Engedd el magad. Csak próbáld meg – bíztattam.

 A számba vettem a férfiasságát és kényeztetni kezdtem. Miközben szorgosan izgattam, hangosan morgott. Egy hangos nyögéssel adta tudtomra, hogy elérte az orgazmust. Nem hezitált sokat. Azonnal a hátamra döntött, és szétfeszítette a combjaim. Amint belém temetkezett, hangosan felnyögött, majd lassan kihúzódott és tövig testembe nyomta újra és újra. Két kezemmel megtámaszkodtam az ágyon és a szemeit néztem. El nem eresztettem a tekintetét. A mozgása egyre gyorsabb és gyorsabb lett. A lepedőt szinte szorítottam és el is téptem. A nyakamra hajolt és szívni kezdte. Úgy vonaglottam alatta, mint a zsákmány, amit elejt és szabadulni próbál. Csak én nem akartam szabadulni. Két kezemmel megkapaszkodtam a nyakában és mozogni kezdtem az ölében. Hihetetlen, hogy hányszor elértem az orgazmust, de nem volt elég belőle. Edward felemelt a csípőmnél fogva és nekidöntött a falnak, majd eszeveszett mozgásba kezdett. Éreztem, hogy el fog menni, mielőbb igazam is lett. Egy erőteljes morgás és nyögés keverékével elment bennem, majd követtem én is őt. Befeküdtünk az ágyba egymásba maradva és kilihegtük magunkat. Pár órára úgy tettem, mintha aludnék. Edward a hátam simogatta a kezeivel. Hajnaltájt keltünk fel. Együtt lezuhanyoztunk és folytattuk azt, amit egész éjszaka csináltunk. Felvettem egy fekete francia bugyit, mert a másik darabokban hevert a szobában, majd magamra kaptam Edward egy fehér ingét a gardróbból, ha jól sejtem, már ő is felöltözött. A konyhában volt és a széken ült. Lementem hozzá, ám érdekes fejet vágott. Mintha megbánta volna. Odasétáltam hozzá és rákérdeztem, mi baja van.

- Mi a baj? – kérdeztem.

- Bella… - elhallgatott.

- Már megbántad, igaz? – a hangomból csak úgy sütött a szomorúság.

- Nézd, ez nem volt helyes. Akartalak, de nekem el kell vennem valakit – vált rideggé az arca.

- Szóval, ha csak ennyit jelentett neked, akkor nem értem, miért rejted el az érzelmeid? Azt a nőszemélyt te nem szereted. Csakis azért veszed el, mert rád erőszakolta magát – léptem hozzá közelebb.

Nem mondott semmit. Csak állt ott és nézett rám. Egyik kezem az arcára raktam, míg a másikat a mellkasán helyeztem el.

-        Mondd ki, hogy életed egyik legnagyobb hibája volt és békén foglak hagyni. Megpuhítottad a kemény szívem. Tudod, milyen érzés érezni? Ennyi év után te voltál rá képes. Most meg azt kéred, hogy dobjam el? – kérdeztem tőle.

-        Bella, életem egyik legnagyobb hibája volt ez az este. Hidd el, azt kérem, hogy dobd el. Te túl tökéletes vagy nekem. Keresned kell magadnak egy másik valakit, aki a te részed lesz és szeretni fogod. Most bocsáss meg, de el kell mennem – lépett el tőlem.

A kezem a testem mellé hullott. Most az életben hosszú idő után kezdtem érezni valamit, talán szerelmet vagy szeretet és most kettétörte ezt. Hallottam, hogy kilép a házból és elindul. Kifutottam és utána kiabáltam.

- Életem legnagyobb hibáját követtem el, hogy beléd szerettem Edward Cullen – kiabáltam.

Remélem, meghallotta. Becsuktam az ajtót és lecsúsztam a talajra. Különös dolog érezni. Egy olyan valakinek, mint nekem egészen új. Hiszen több száz évig elnyomtam magamban és most, hogy kezdek érezni iránta, újra el kell temetnem.

Napokig csak a házban voltam ugyanabban a ruhában, az ajtóban. Talán ideje lenne összeszedned magad, Bella! Szóltam magamra. Felöltöztem egy egyszerű farmer póló együttesbe és elindultam haza. Amikor beléptem, azonnal jöttek a kérdések. Hol voltál?, Kivel voltál?Mit csináltál? stb. Egyszerűen elsétáltam mellettük és felmentem a szobámba. Edward ekkor jött lefelé. Ránéztem egy pillanatra és megráztam a fejem. Kérdőn nézett rám.

-        Aj, meguntam én ezt már – sóhajtottam. 

-        Mi bajod van, Bella? – kérdezte.

-        Még te kérded. Cöh… - néztem rá flegmán.

Arrébb toltam és bementem a szobámba. Ha ezt játsszuk, akkor legyen. Egy egész szép kis tervet fogok kieszelni ellenük. Mindenképp elmondom Tanyának, hogy a kedves vőlegénye megcsalta, egész pontosan velem. Mindenhol kerülgettük egymást, majd elérkezett az én időm. Tanya és Alice épp akkor érkezett haza a vásárlásból. Lementem a nappaliba és mindenkitől a figyelmét kértem….             

Egy kis izli

Remélem izgultok mert lesz ebben minden, de nem árulok el semmit sem még.
Na de nem is beszélek többet egy kis izli az 5. fejiből.

Vér kattant be azonnal. Mért hozott nekem embervért? Hiszen nem iszom emberi vért. Amint letette a zacskót enyhítettem a pozíciómon. Alice nem volt eléggé óvatos. A zacskó leesett a kezéből és érte nyúlt de az kiszakadt. A vér illata bekúszott az orromba. Úgy éreztem, hogy elveszi tőlem ami nekem jár. Ráugrottam de az nem az a pici törékenynek tűnő vámpír volt. Beleharaptam a nyakába és el nem eresztettem.

 -        Bella! – sikított valaki.

Amint ránéztem az illetőre elfogott a félelem. 

 

4. Egy kis titok

Sziasztok!

Először is nagyon köszönöm Puszmónak, hogy ismét segítségemre volt. :D

Remélem kapok pár kommentet. *reménykedik*. Nem akarok könyörögni meg semmi ilyesmi, nehogy félreértsetek. Csak érdekelne kinek mi a véleménye, vagy mit gondol. 

Jó olvasást kíván Szancsu alias Bubi. 

Amint beléptem a szobámba, a vörös hajú nőszemély, akinek a nevét még nem tudom, az ágyamon ugrándozott. Ott álltam az ajtóban és néztem, ahogy összetúrja a szépen berendezett ágyat, amit gondolom Esme csinált meg gondosan. Megköszörültem a torkom.

-        Khm mi lenne, ha kimennél a szobámból? – kérdeztem.

-        Már megbocsáss, de ez az én szobám. Különben is te nem sokáig leszel ezen a világon – mondta.

-        Hogy mondtad? – értetlenkedtem.

-        Jól hallottad. Edward a vőlegényem. Hát nem csodálatos? Amint elvesz feleségül, átalakítom ezt a borzalmas szobát az én ízlésemre – fintorgott.

-        Na, azt felejtsd el. Ez a szoba soha, idézem soha nem lesz a tiéd. Most pedig menj, mielőtt kárt teszek benned – dühödtem be.

Kitipegett a magassarkújában és becsapta az ajtót. Hihetetlen, egy napja ismerem és máris képes felhúzni. Még hogy az ő szobája! Ha meghalok esetleg. Bementem a gardróbba kerestem egy fekete cicanadrágot, meg egy fehér pólót. Amíg kutakodtam, Edward jött be hozzám. Hátrafordultam és kíváncsian néztem rá. Egy darabig néztük egymást.

-        Bökd ki, miért jöttél? – kérdeztem unottan.

-        Nem szeretném, ha közted és a menyasszonyom között gondok lennének – mondta minden kertelés nélkül.

-        Tudod, hihetetlen vagy. Azok után, ami kettőnk közt volt a m… - hallgattam el, majd folytattam – Egyet mondok, ha az a nőszemély erre a szobára pályázik, előbb kell megölnie engem. Neki semmi joga idejönni. Több éve élek veletek ő meg hány napja is? – kérdeztem

-        Már egy hete – válaszolt.

-        Oké. Ő egy hete van itt én meg száz éve. Nem fog ez nőszemély kitúrni a saját szobámból – mondtam.    

-        Annak a nőszemélynek neve is van, méghozzá Tanya – morgott.

-        Engem aztán nem érdekel – morogtam én is.

Hallottam, hogy kimegy Tanyához. Szóval Tanya a drágalátós menyasszony. Hagyjuk is! Gyorsan felöltöztem és lementem Esméhez, aki épp sütni készült.

-        Szia, az árvaházba készülsz? – kérdeztem tőle.

-        Szia, igen. Eljössz velem? – mosolygott.

-        Úgy sincs jobb dolgom és szívesen megnézném, hol dolgozol – mosolyogtam én is.

-        Akkor még egy óra és mehetünk is. Addig csinálj valamit – mondta.

Elindultam a szobámba. Kidobáltam a cuccaim nagy részét. Szinte mindegyik butikból van ruhám. Rendetlenség lévén szépen összehajtogattam őket. Addig is csináltam valamit. Ahogy pakolásztam, előkerült egy ősrégi ruhám. Felpróbáltam és nézegettem magam a tükörben. Eszembe jutott az a régi idő, amikor anyámmal vásároltunk ilyen ruhákat.

     „1926. június 15.

Anyuval épp vásárolni megyünk. Már vagy hat boltban jártunk. Egyikben sem volt olyan ruha, ami nekem tetszett. Amiket megvettünk, azok olyan muszáj ruhák. Különböző estékre veszem fel. Az utolsó butikban csomó szép ruha volt. pénznek nem volt hiánya. Hiszen pénzesek a szüleim. Nem dicsekszem vele sehol. Hiszen majdnem mindenki szülei jómódúak vagy gazdagok, nagyon gazdagok. De vannak szegények is. Miután megvettük a ruhákat, hazafelé indultunk. Este hivatalosak voltunk a férjemmel és a családommal egy estélyre. Egy fodros rózsaszínű lenge ruhát vettem fel. Sok olyan embert láttam, akit nem is ismertem. Közülük a férjem ismerősei. A mi ismeretségi körünkből is voltak páran. Ám egy férfi állandóan engem nézett. Hiába beszélt hozzá valaki, az a férfi engem keresett a szemével. Ha kimentem a teraszra, pár méterrel mindig közelebb jött hozzám. Ez így ment egész este, amíg nem szóltam Godricknak. Ő azonnal jelenetet rendezett. Miután mindenki engem bámult. Kimentem egyedül sétálni és az sem érdekelt, hogy megfázom. Csak a könnyeimmel törődtem. Ennek is csakis én vagyok az oka, mint mindig mindennek. Leültem egy padra és lehajtottam a fejem. Később két kezet éreztem meg a kezeimen. Felnéztem és láttam Godrick arcát.

-        Isabella, ne sírj. Sajnálom az előbbit. Nézz rám – kért.

Ránéztem, majd figyelmesen hallgattam a mondandóját.

-        Tudom, hogy nem vagyok egy jó férj és tudom, hogy sokat bántottalak, de egy valamit ígérek. Megígérem neked, hogy bárki, aki téged bántani mer, annak velem gyűlik meg a baja – ígérte.

Hiába is mondott vagy ígért bármit, nem tudtam benne megbízni.”

Fogalmam sincs, mióta nézegethettem magam a tükörben. Esme is elmehetett már. Akkoriban azon az estén tényleg elhittem neki. Azt az ígéretét elhittem. Akkoriban más volt. A férfiak máshogy viszonyultak a nőkhöz. De ideje visszatérnem a jelenbe. Kivettem egy convers cipőt, fekete farmert, egy szürke pólót meg egy kék kardigánt felvettem és lesuhantam a konyhába. Meglepődve vettem észre, hogy a konyhában Esme megállt a mozgásban. Mintha nem is „élne”, persze csak képletesen. Pár perc után megmozdult.

-        Mi… mi volt ez? – kérdezte ijedten.

-        Nem tudom. Amikor lejöttem, már így találtalak – tettem az ártatlant.

Esme csak nézett rám, majd tette a dolgát. Azt hiszem, most egy nagyot hazudtam. Még senki sem tudja azt a képességem. Sőt semmilyen képességem senki sem tudja. Ez a képesség a megfagyasztás. Ha többet időzöm a múltban, megfagy körülöttem a tér. Ilyenkor úgy tűnik a hétköznapi embereknek, mintha semmi sem történt volna. Na, de egy vámpírnak. Azokkal már más a helyzet. Megfagy körülöttük az idő. Úgy érzékelik, mintha meghaltak volna. A mai napig nem használtam ezt a képességet. Most valahogy bekapcsolt. Valószínűleg az a személy a múltamban a gondok okozója. Az agyam el akarja felejteni az ismeretlent. Ajaj, nem lesz ez így jó! Láttam Esmén is, hogy nem hisz nekem. ’ Most találj ki valami okosat Bella’. Ha úgy csinálok, mintha én is megfagytam volna, talán hisznek nekem. A francba ezzel a képességgel. Gondolkozásomból Edward és a többiek hangja szakított ki.

     - Ez akkor sem volt normális. Gondolom, mindenki úgy érezte, mintha halott lenne. Ki kell derítenünk, mitől volt ez – mondta Edward.

- Talán én segíthetek – jött a hang mögülünk.

Háromszázhatvan fokos fordulatot vettem. Ott állt mögöttem Irina. Irina az a vámpír, akit én változtattam át. Honnan került ez ide? Dühösen néztem rá. Remélem, érti a célzást. Irina még egyszer a sírba viszel ironikusan. Elméletileg már halott vagyok. Kivonultam a konyhából. Irina lenézően nézett rám. Ha ki mer tálalni, magam végzek vele. Felmentem a szobámba és hallgattam. 

-        Mégis ki a fene vagy te? – kérdezett Alice.

-        Irina vagyok, de inkább kérdezzétek azt a nőszemélyt az emeleten. Bella, tudom, hogy hallasz minket. Engem nem versz át – mondta Irina.

-        Hogy érted azt, hogy te magyarázatot tudsz adni erre? – kérdezett Esme.

-        Úgy, hogy tudom miért fagytatok meg. Nyugalom, nem én csináltam – védekezett Irina.

-        Akkor menjünk át a nappaliba. Carlisle nemsokára hazaér. Majd ha ő is itt lesz, elmondod – terelgette Esme a nappali felé.

Na, erre a dologra nem vagyok kíváncsi. Kiugrottam az ablakon és leültem egy fára. Megfutamodok a dolgok elől. Pedig ez nem igaz. Egyszerűen nem akarom átélni, de hát ez a memória. Hiába voltam messze a háztól, mindent hallottam. A fán ültem és vártam. Carlislera pontosan hét és fél percet kellett várniuk. Amint megérkezett, lepakolt, majd ment a nappaliba. Irina bemutatkozott a családnak. Mindent elmondott töviről hegyire. Aztán rákérdeztek a ma délutánra. Ekkor leugrottam a fáról. Akkor értem be, amikor belekezdett.

-        Vannak bizonyos vámpírok, akiknek egyszerre több képességük is lehet. Ezek a vámpírok nagyon ügyesen elrejtik azokat. Amikor nem akarják, hogy bármit is megtudjanak róluk, vagy róla. Létezik olyan vámpír is, aki képes egy egész faj nemzedékét eltűntetni hosszabb ideig. Az egyik ilyen képesség a múlt és a jövő közti utazás. Amikor visszaemlékszik az egyén a múltban történő eseményekre. Ha visszaemlékszik egy hosszabb eseményre, ami rejtély emberi éveiből számára, addig utazik a múltban, míg ki nem deríti. De ha nem akarja kideríteni, akkor csak egyszerűen elfolytja magában. Ezzel megszűnik a két világ közti utazás. A vámpír egyed nem érzékeli azt, amit ti is. Neki olyan, mintha ment volna tovább az idő. Viszont a körülöttük lévő másik vámpíroknak ez olyan érzés, mintha meghaltak volna. Ez történt veletek is. Van egy személy köztetek, aki képes erre. Gondolom nem nagy rejtély, ki az – nézett felém.

Carlisle rám nézett, majd vissza Irinára. Irina bólogatott. Zavart ez a feszült csend. Aztán szépen leesett a tantusz mindenkinek. Carlisle a megbeszélőbe hívott mindenkit. Én sem lehettem kivétel. Leültem a helyemre és vártam. -     Bella nem akarsz mondani nekünk valamit? Netalán a képességeidről? – kérdezett apám.

    -    Carlisle, én csak azokról tudok, amik vannak. Semmiféle más képességemről nem tudok – hazudtam.

    -    Bella hazudsz – morgott fel Jasper.

    -    Talán jobb lenne a fájdalmas és kegyetlen képességeim nézni? Ezt akarjátok, hát oké! Készüljetek fel és utána utáljatok – morogtam.

Vissza kell emlékeznem megint. Vámpírrá válásom vérengzős időszakára és az azutáni évekre.

    „1986. december 9.

A vérengzésem utáni négy év. Négy éven keresztül folyamatosan kínoztam és kegyetlenül játszottam az emberekkel. Hiába álltam le, belül ugyanaz maradtam. Persze az érzelmeim kiválóan elrejtettem. Egyik első képességem. Az érzelmek manipulálása és elrejtése. Olyan voltam, mint egy kődarab. Érzelemmentes, kemény és törhetetlen. Soha nem mutattam ki semmilyen érzelmet. Kivéve a vér utáni sóvárgást. Ha csak ember közelébe kerülök, a torkom fellángol. Olykor el kell mennem vadászni, vagy a tartalékból veszek el. Igen, tartalék. Vagy száz ember volt egy helyre raktározva. Volt olyan nap, hogy teljes félelembe hoztam őket. Sőt, ha dühös voltam, egyenként és kényszerítve ettem előttük. Miután kiszívtam minden egyes vércseppet, ledobtam a földre. Véres szájjal és izzó szemekkel néztem rájuk. Végül otthagytam őket. A második rangosabb képességem a megfélemlítés. Egyszerű nézéssel elérem akármelyik lénynél, hogy rettegjen tőlem. Legyen az földi, vagy mi fajtánkbeli, esetleg vérfarkas. Harmadik fő képességem a múltbeli utazás. Olykor visszamegyek egy-egy napra és végigpörgetem magamban. Ezzel adok magamnak gyilkolásra okot. A sok fájdalom, amit kaptam emberi éveimben, kihozza belőlem. Ezeket használom nap, mint nap. A sok más képességem mellett. Vagy ezerféle képességem létezik.” A látomás ezzel véget ért. Hirtelen elgyengültem. Az utazások, főleg a hosszabbak, mindig kimerítenek és hihetetlen, de rosszul leszek. Még egy vámpír is ettől a kicsitől rosszul lesz.  A lábaim felmondták a szolgálatot. A látomásból Edward eszmélt fel és jött oda hozzám.

 - Ne segíts. Megy egyedül is. Csak elfáradok ettől – toltam el.

- Bella, engedd. Ne légy már ilyen makacs – mondta.

Újra segíteni akart, de én nem engedtem. Eltoltam magamtól. Persze őt ez nem érdekelte. Felkapott a karjaiba és felvitt a szobámba. Lefektetett az ágyamra, majd fölém hajolva aggodalmasan pillantott végig az arcomon.

   - Muszáj úgy bánnod velem, mint egy játék babával? – csattantam föl mérgesen. Utáltam, ha gyengének vélnek. Mindez az emberi törékenységem következtében alakult ki bennem.

    - Neked pedig muszáj állandóan bunkónak lenned? Fájna, ha néha érzelmeket is meg-megvillantanál? – szavai érzéketlenül csengtek, gesztusai azonban szeretettel voltak telve. Talán észre sem vette, de ujjaival bőrömön körözött. Már rég nem simogatott meg senki sem. Persze mindezt én akartam, de most rá kellett jönnöm, mennyire is hiányoznak ezek a dolgok számomra. Edward tekintetét az enyémbe fúrta, miközben arcával közeledett felém.

    - A kihívások az igazi férfiaknak valók – suttogta érzékien, majd szája találkozott az enyémmel. Egy másodperc erejéig megdermedtem, vártam Godrick arcának felbukkanását az emlékeimben, de mindez elmaradtam. Csak vágyat éreztem a csók folytatására. Edward lágyan ízlelni kezdte ajkaimat, minek hatására apró nyögések törtek föl belőlem. Karjaim önkéntelenül kulcsolódtak nyaka köré, még közelebb húzva őt magamhoz. Átvettem tőle az irányítást, s nyelvemmel befurakodtam ajkai közé. Hamar kapcsolt, s a következő pillanatban nyelveink már heves csatározásban voltak egymással. Minden egyes másodperc elteltével szívem közelebb került a jégből való kitöréséhez, az újbóli dobogás nélküli létezéséhez. De ahogy ez lenni szokott, aki nagyot álmodik, nagyot is zuhan. Edward hirtelen eltaszított magától, s kiszabadulván karjaimból, már az ajtó előtt állt. Hajába túrva próbálta szabályozni légzését, s talán a lelkében lezajló csatározásokat is.

- Nekem menyasszonyom van – suttogta mindezt –talán csak maga számára, mintegy emlékeztetőül – maga elé, majd távozott a szobámból. Ott hevertem az ágyon tehetetlenül, ugyanakkor dühösen és csalódottan, és éreztem, hogy ismét hatalmasat zuhantam az elképzeléseim világából a kőkemény valóságba. Gyűlöltem, hogy ennyire naiv voltam ismételten, s menekülni akartam leginkább magam elől, így lementem a nappaliba a többiekhez. Nagyban beszélgettek rólam és az előbbiekről, majd amikor beléptem, elhallgattak. Végignéztem minden egyes családtagon. Kikapcsoltam minden képességem és úgy néztem rájuk, mint aki mentem sírni kezd. Mindegyikük szemében különböző érzelmek suhantak át. Alice tekintete sajnálatot tükrözött. Carlisle és Esme mérges és csalódott képet is vágtak. Rosalie hozta a szokásos formáját. Jasper átérezte az érzelmeim. Emmett elképedt. Inkább visszamentem a szobámba, ahol legalább nem kell elviselnem mások sajnálatát, és befeküdtem az ágyba. Olyan fájdalom járta át a szívem, mint még soha. Fogalmam sincs, mi lett velem. Vissza kell húzódnom a valódi érzelmeimbe. Fel kell vennem a hideg, érzelemmentes álcám. Nem omolhatok össze. Megint nem. Konkrétan nem emlékszem, mikor volt, pedig időpontokban pontos vagyok.  

     „Már nem bírom tovább. Több mint száz év. Száz éve élek és nem bírom elviselni. Már nem elég az, amit kapok. Már nincs semmi, ami felkeltené az érdeklődésem. Már nem látom értelmét embert ölni. Napokig fekszem az ágyban és nem eszem. Mások szerint rossz rám nézni. A bőröm sápadt lett, a szemeim karikásak és teljesen feketék. Már erőm sincs felkelni. De ennem kell. Én vagyok az uralkodó. Nekem mindig jó formában kell lennem. De ha csak ránézek egy emberi lényre vagy bármilyen állatra, elfog az undor. El fogok fogyni.”

Akkor is teljesen összetörtem. Nem bírtam az életet. Nem vagyok törékeny ember és akkor sem voltam. A hátamra fordultam és kinyitottam a szemeim. Ha nem eszem hamarosan, erőm sem lesz. Keresgéltem egy olyan ruhát, ami a vadászathoz illik. Úgy is szakadt lesz. Miközben keresgéltem, Edward hátulról elkapott és becsukta a gardrób ajtót. Nekinyomott a falnak és a nyakam kezdte csókolni.

-        Edward, állj le. Az előbb még zavart, hogy menyasszonyod van – fintorogtam.

-        Már nem érdekel – motyogott.

-        Engem meg érdekel. Két hónap múlva összeházasodtok, nem? – kezdtem bedühödni.

-        Bella… - kezdett bele, de elhallgatott.

Túl nagy volt a csend mögöttem. Hallottam halkan csukódni az ajtót. Fogalmam sincs, mi van velem. Már nem ugyanaz vagyok. Kezdek olyan lenni, mint aki régen voltam. Így aztán ruhát sem választottam, csak kiugrottam az ablakon és vadásztam. Már a ház felé jártam, amikor érdekes hangok ütötték meg a fülem.

- Azt mondod, hogy te vagy Bella apja? – kérdezte Carlisle meglepődve…