ÚJ BLOG

Sziasztok! 

Nos gondoltam egyet és belekezdtem egy 1D-s blogba. 

Tudjátok ez, az Alkonyat dolgot már "kinőttem". Ihletem sincs, hogy mit írjak. De ha valaki szívesen segíteni akar benne vagy valami fogadom a mail címemen az üziket. 

Nos itt az új blogom ahová nemsokára felteszem a prológust is. 

Most már fent van egy kis szereplő ismertető és egy kis rizsa is :P. 

Egyenlőre még fejlesztés alatt áll, de azért lessetek be.   

Nos itt is van a blog.  

The Pretty Reckless And One Direction

ez a kép fejléce, saját elkotás :) 

1D 4. fejezet

Sziasztok!

Nos hát megszületett végre. Elég sok minden történt az utóbbi hetekben. A barátnőm világra hozott egy édes kis csöppséget. Annyira, de annyira jó a karodban tartani egy pici kis babát, hogy el nem tudom mondani. A másik dolog, hogy mostanában nincs ihletem sem. mindig leírok valamit és kitörlöm majd újraírom és a végén hagyom a francba. Egyszerűen eltűnt az ihletem. Talán kisétált az ajtón egy szót sem hagyva maga után. Kitudja... De most itt a feji amit nagy nehezen megírtam. Remélem tetszeni fog és igyekszem a kövit hozni ha visszaszáll belém az ihlet. Köszönöm a komit és a pipákat is :) Jó olvasást! Hibákért bocsi

xoxo Monrue

Reggel Zayn telefonja keltett fel. Egy Linkin park szám ment jó hangosan. Zayn nagy nehezen kimászott mellőlem és kinyomta az ébresztőt. Visszamászott mellém és keltegetni kezdett.

-          Kicsim ébredj! – simítja meg az arcom.

-          Jaj, ne már! – fordulok oldalra.

-          Maradhatnánk, de muszáj mennünk! Hidd el én sem akarok menni! – mondja.

Megfordulok és felülök. Lassan kivánszorgok az ágyból. Amikor bemegyek a fürdőbe leesik a tantusz. Zaynnel aludtam egy ágyban, az ő ruháiban. Át kell mennem ruháért. Vissza kimentem, de Zaynt sehol sem találom. Viszont az erkélyajtó nyitva van. Gyorsan átmegyek ruháért. Amikor belépek üres a szoba. Elkezdek kutatni a félig kipakolt bőröndömben. Igazából lusta voltam kicsomagolni és hétvégén úgy is be kell nagyját szóval mindegy. Kivettem egy sötétkék csőszárú nadrágot, egy fehér kardigánt is kirángattam majd egy fekete pólót. Előhalásztam a másik bőröndből a kedvenc hosszú szárú cipőm. Elővettem egy fehérnemű szettet majd lekaptam a fekete bőrdzsekim a fogasról és mentem is vissza. Zayn az ágyon ül és az arcát a keze közé fogja. Halkan becsukom az ajtót és ledobom a ruháim a földre. Letérdelek elé és megfogom a kezét.

-          Valami baj van? – kérdezem gyengéden.

-          Azt hittem, hogy csak álmodtam. Többet ne tűnj el egy árva szó nélkül! – húz fel.

-          Sajnálom, hogy rád ijesztettem. Ruhákért mentem – magyarázkodom.

A nyakamba csókol és hátradőlünk az ágyon. Még fel is kéne öltöznünk, de az ő karjaiban lenni sokkal jobb és kellemesebb is. Hirtelen megfordulunk és a hátamra kerülök. Zayn a könyökére támaszkodik és úgy néz rám.

-          Tudod, hogy szívesen feküdnék itt még egy darabig, de te akartál menni szóóóval… - nyújtom el a végét.

-          Szóval mi? – kérdezi kíváncsian.   

Az ajkamba haraptam. Milyen lenne suli helyett egész nap itt feküdni a karjai közt egyéb pózok közt? Várakozóan néz rám. Jah, igen. Folytatnom kéne a mondatot.

-          Szóval öltözzünk! – vigyorgok rá.

-          Mi? – kérdez vissza értetlenül.

-          Szótagoljam még egyszer? – nevetek fel.

-          Egészen más járt a fejedben igaz? – emelkedik fölém.

-          Háth… Na jó… Igen – makogom.

Felnevetett és megcsókolt. A csókunk kezdett egyre jobban szenvedélyesebbé válni. Aztán szépen lassan elszakadt tőlem. Felkelt és húzott magával engem is. A pillantásom az órára tévedt. Kikerekedett szemekkel vettem észre, hogy pár perc múlva hat óra. Mi a francnak keltünk ilyen korán? Lou is alszik még vagy esetleg Elenornál van? Az utóbbi engem miért is érdekel?

-          Mi a francnak keltettél fel ilyen korán? – kérdezem mérgesen Zaynt.

-          Több időd jut rám! – húzogatja a szemöldökét.

Rám vigyorog és átkarolja a derekam. Lent elég élénken áll kis barátunk. Értem, hogy mért keltett fel! Szexmániás bolond! De az én bolondom. Lassan a falig lépdelünk. Közelebb nyomja a csípőjét. Más még ilyenkor édesdeden alszik én meg fent ugrálok, mert a pasim kanos. Milyen álszent kis szöveggel keltett fel. Ezt még visszakapod Zayn Malik! Kamatostul vissza kapod!

-          Francba Zayn! Aludni akarok nem szexelni! – csattanok fel.

-          Sajnálom, de őrülten kívánlak és nem tehetek róla, hogy így ébredek – néz rám bűnbánó képpel.

-          Fékezd meg a kanosságod – morgok rá.

Most már kiskutya szemeket mereszt rám. Elnevetem magam és egy csókra húzom azt a puha ajkait. Belemosolyog a csókba és eltolom magamtól. Ennek ő nem örül. Felmorog és visszanyom a falnak. Az egyik kezét a lábamra simítja és lassan a térdem alá nyúl. A dereka köré kulcsolja a lábam majd a másikat is felemeli. Elrugaszkodok a földtől és a derekára kulcsolt lábbakkal kapaszkodom belé. Hirtelen kivágódik az ajtó.

-          Zayn haver…. Rosszkor jöttem? – kérdezi Niall szemöldök húzogatva.

Még jó, hogy nem a bátyám jött be! Tuti megütötte volna Zaynt. Hírtelen teljesen a falnak vagyok szorítva. Zayn a teljes testével takar.

-          Mit akarsz Niall? Ne mond azt, hogy éhes vagy, mert kitekerem a nyakad! – sziszegi Zayn.

-          Pedig éhes vagyok! Csak szólni akartam, hogy Lou… - na itt állt meg bennem az ütő.

Ha Louisról van szó akkor abból csak rossz sülhet el.

-          Szóval izé Lou… Balhézik lent! Gyere segíts! Addig Mira is tud aludni! – kacsint rám.

-          Jól van megyek! Mindjárt! – mondja.

Niall kimegy az ajtón és be is csukja maga után. Zayn mérgesen fújtat egyet és elengedi a lábaim. Egy gyors csókot ad és öltözködni kezd.

-          Sietek vissza ígérem! – bújik bele a nadrágjába.

Odamegyek hozzá és megfogom a nadrágját gomboló kezét. Elhúzom onnan és a teste mellé rakom. Felpillantok rá mire nagyot nyel. Lehajtom a fejem és elmosolyodom. Szóval ennyire hatással vagyok rá? Lassan felhúzom a cipzárt és begombolom a farmerját. Azután ellépek tőle és a fürdő felé megyek. Mielőtt beléphetnék Zayn hátulról hozzám tapad és beleszív a nyakamba. Felnyögök és mire megfordulnék már eltűnt. Bemegyek a fürdőbe és letusolok. Elveszem Zayn tusfürdőjét és megmosakodom vele. Amikor végzek tiszta pasi illatom van. Gyorsan megtörlöm magam szintén Zayn törölközőjébe és felöltözöm. Lassan fél nyolc és ő még sehol. Nem kezdek el aggódni. Nem az én szokásom. Lassan összerendezem az ágyat és várok. Zayn nyolc előtt tíz perccel jön be. Felpattanok és elé állok. Magához húz és megpuszilja a számat.

-          Sajnálom, de az igazgatónál voltunk. Liammel kellett mennem. Az a srác aki rád támadt a parton Elenort is megkörnyékezte. Lou bevadult és szétverte szegény srác képét. Asszem pár napig nem jár suliba – mondja.

-          Azt hittem, hogy neked is valami bajod van. Oké, akkor mehetünk? – kérdezem terelve a szót.

-          Aha persze, előtte még – húz magához.

Hírtelen lecsap az ajkaimra és szenvedélyesen csókolózni kezdünk. Majd nyolc előtt öt perccel indulunk be. Épp a tanár előtt esünk be. Leülök az utolsó előtti sorba. Amikor egy kezet érzek meg a combomon oldalra nézek. Zayn mellettem ül és előre figyel. Valamin nagyon gondolkozik. Csodálom, hogy mellém ült le. Végül is együtt vagyunk vagy mi fene. Egész nap olyan fura volt a fejem. Csak gondolkoztam és nem figyeltem semmire. Pedig kellett volna. A lány vécében mostam az arcom amikor Katlin és a pincsi kis barátnői bejöttek és bezárták az ajtót.

-          Te kis ribanc! Elvetted tőlem Zaynt! Ha miattad megint drogozni kezd kicsinállak! Figyelni fogunk szóval, ha hagyod neki, hogy bármibe is belekeveredjen halott vagy! Ja és nem utolsó sorban ha meglátlak vele csókolózni vagy kézen fogva sétálgatni a folyosón nem állok jót magamért! Remélem megértetted amit mondtam! – morogja Katlin.

-          Én nem félek tőled! Nem te fogod megmondani nekem, hogy mit csináljak. Zaynnek én kellek. Sajnálom, ha te ezt nem tudod felfogni. Ő engem választott és régebb óta ismerem, mint te. Nem tehetek róla, hogy szerelmes belém – mondom a szemébe nézve.

-          Te sohasem kellenél neki! Utálja a magadfajta kis szende lányokat! Meglátod, hogy vissza fog jönni hozzám! Van egy kis meglepink neked! Biztosan örülni fogtok egymásnak – mosolyog rám gúnyosan.

Nyitódik az ajtó és bejön Mike. Hírtelen görcsölni kezd a gyomrom. „Nyugi Mira! Nem bánthat! Megtudod magad védeni!” Elém áll és gúnyosan vigyorogni kezd. A lányok kimennek és becsukják az ajtót.

-          Nos mit is kezdjek veled? – nyalja meg a száját.

-          Már megtudom védeni magam! – morgok rá.

-          Most nincs itt Zayn, hogy védelmezzen! Akkor sem volt ott emlékszel? – jön hozzám közelebb.

-          Maradj ott ahol vagy! Ne gyere közelebb – mondom neki mérgesen.

Gúnyosan elvigyorodik és közelebb jön hozzám. Elkapja a kezeim és magához húz. Hiába próbálom feszegetni a kezem nem enged el. Erősen és határozottan tart. 

-          Élvezni fogod drága! Csak ne ficánkolj. Hamar túleszünk rajta!  -  mondja vigyorogva.

-          Engedj el! Gyűlöllek! – morgok rá.

-          Ne játszd magad! Ha nem kelletnéd magad ennyire senki sem akarna megerőszakolni! El sem hiszed hányan rád támadnának, ha nem Zaynnel járnál. Ne de most már elég! Élvezni fogod tudom, sőt biztos vagyok benne. Olyan lesz mint régen! Tudom, hogy vágysz rám! – mondja gúnyosan.

-          Arra vágyom, hogy menj a pokolba! – sziszegem neki.

Felemelem a lábam és térddel megcélzom középen. Hirtelen elengedi a kezem és összecsuklik. Eléggé erőset rúgtam remélem.

-          Ribanc! – nyögi ki fájdalmasan.

-          Megmondtam, hogy megtudom védeni magam! – mondom neki fölényesen.

Az ajtó felé fordulok és próbálom kinyitni, de nem tudom. Hátulról erős ütést érzek a fejemen. Hirtelen kába leszek, de az eszméletem még nem vesztem el. Mike hátulról az ajtónak nyom és belemarkol a hajamba.

-          Akkor is az enyém leszel! – morogja.

Hallom az anyagok suhanását a testén. Majd farmeromhoz nyúl és kigombolja. Hirtelen kivágódik az ajtó és valaki lerángatja rólam Mikeot. Lecsúszok a földre és a fejem fogom. Iszonyúan fáj. Akkor is így ütött le vagy mi? Dulakodás hangjait vélem felfedezni. A fájdalom a fejemben sokkal jobban elnyomta a hangokat, de azért hallottam valamit. Valaki felhúzott a földről és a karjaiba vett. Nem figyeltem merre visznek. Behunytam a szemem és próbáltam a fájdalom ellen küzdeni.

-          Nyisd ki a szemeid! El ne merj nekem aludni! Mindjárt az orvosiban vagyunk! Mira tarts ki! – mondja kétségbe esve Zayn.

Válaszolni viszont nem volt erőm. Lassacskán lecsuktam a szemem és az öntudatlanságba zuhantam. Amíg a feketeségben jártam megláttam egy ajtót. Egy barna ajtót amire a nevem van ráírva. Belépek az ajtón és egy emlékbe csöppenek. A srácokkal nyaralunk. Zayn és a többiek a parton ülnek míg én a csajokkal hülyülök a vízben. Azt hiszem Los Angeles partjain vagyunk. A srácok mellé telepedtem és nézem őket. Zayn már akkor is nagyon helyes volt. Elég sokat bámultam persze csak titokban. Közben lehuppant mellénk Cameron is majd szép lassan a többiek is kijönnek. Emlékbeli önmagam lehuppan Liam mellé. Elkezdünk beszélgetni. Egyszer csak észreveszem, hogy Zayn elég erősen kezd el bámulni. Az arcán mindenféle érzelem suhan át. Köztük harag, szeretet, féltékenység elég nagy mértékben. Aztán hirtelen egy kéz nyúl értem és elhúz az emlékből én pedig felébredek. Kinyitom a szemem és körbenézek. Fehér szoba, egy szék, fura szag. Kórházban vagyok? Mióta? Már megint? Megpróbálok felülni, de elszédülök és visszahuppanok. Oldalra fordítom a fejem és meglátom Zaynt. A kezemet szorongatja és alszik. Nem szólok neki. Pár percig nézem majd lassan felülök. Felemelem a kezét és egy apró puszit adok neki. A másik kezemmel beletúrok a hajába és nézem őt. Az egyik ujjammal megsimítom az arcát mire megmozdul és álmosan felnéz.

-          Mért nem szóltál, hogy fent vagy? Jól vagy? Nem kell semmi? -  kérdezi aggódva.

-          Jól vagyok Zayn! Nem emlékszem az utána lévő dolgokra, de talán jobb is így. Mióta fekszem itt.

-          Szólnom kéne az orvosnak. Megígértem neki, hogy szólok amint felébredtél – áll fel.

-          Ne menj el! A Csipkerózsikás csókom elmaradt! – nézek rá kiskutya szemekkel.

Felnevet és leül az ágy szélére. Mennék hozzá közelebb de megszédülök és megállok. Lehunyom a szemem és mindjárt nem fog forogni velem a világ.  

-          Biztos, hogy jól vagy? – kérdezi meg megint.

-          Csak egy kicsit megszédültem. Nyugodj meg ez normális! Ezek után főleg – motyogom lehunyt szemekkel. 

Finoman és lassan az ölébe húz, hogy ne szédelegjek. Az egyik karomat a nyakára kulcsolom míg a másikat az arcára simítom. A karjait a derekamra fonja. Belehajtja a fejét a tenyerembe és lehunyja a szemeit. Közel hajolok hozzá és megpuszilom a homlokát. Erre magához szorít finoman és az ajkait az enyémekre helyezi. Vadul csókoljuk egymást. Mintha mindkettőnk ezer éve csókolta volna meg egymást. Végül levegő hiány miatt válunk el.

-          Azt hittem sohasem fogsz felébredni – sóhajt fel.

-          Miért meddig voltam eszméletlen? – kérdezem kíváncsian.

-          Három napig. A melletted lévő szobában Mike lábadozik! – morogja az utolsó mondatot.

-          Mit csináltál? Ugye nem… Nem… Nem… - csuklik el a hangom.

-          Nem bántott. Tettem róla, hogy egy pár hónapig itt feküdjön – mondja és még közelebb húz magához.

-          Ugye nem verted össze annyira, hogy... – közbeszól.

-          Ne megyek sittre kicsim. Annál inkább ő! Csak előbb lábadoznia kell. Kiderült, hogy több lányt is Ő erőszakolt meg. Sokkal fiatalabbakat mint te. Ő a rács mögött lesz te meg velem leszel – mondja.

-          Háth én finomabban fogalmaztam volna, de örülök neki, hogy végre rács mögé kerül! Ha nem történik ez az eset velem akkor továbbra is… Továbbra is folytatta volna. Szeretlek Zayn! – csókolom meg.

Visszacsókol és nyitódik az ajtó. Valaki erősen megköszörüli a torkát. Nem érdekel! Most csak mi vagyunk ketten. Bárki is az húzzon el!

-          Hálás lennék, ha nem a nővérem szájában kutatnál Zayn! – morog fel Cam.

Elválunk és oldalra fordítom a fejem. Hirtelen cselekedetemtől fogva megszédülök és gyorsan megkapaszkodom Zayn vállában. Lehunyom a szemem addig amíg el nem múlik.  

-          Jól vagy? – kérdezik szinte egyszerre.

-          Megvagyok csak kicsit megszédültem! Zayn hívd ide az orvost addig beszélek Cammel – mondom lehunyt szemekkel.

Óvatosan lerak és hátradőlök. Kinyitom a szemem és mérgesen a bátyámra nézek. Cam megvárja amíg kimegy és hozzám sétál. Leül mellém és megfogja a kezem.

-          Nem akarok veszekedni! Fogadd el, hogy vele vagyok! Szeretem őt és ő is engem! – mondom határozottan.

-          Tudom! Elég régóta tetszel neki és szeret is látszik rajt, de nem akartam, hogy fájdalmat okozzon neked. Meg aztán a bátyád vagyok. Nem az a dolgom, hogy óvjalak a pasiktól? – vigyorog rám.

-          Bolond! – nevetek fel.

Hirtelen nyitódik az ajtós bejön rajt Zayn, egy orvos és két nővér. Cam feláll és hátramegy Zayn mellé. Az orvos mellém lép és kérdezősködni kezd. Amikor minden reakcióm megvizsgálja kimegy. A két srác leül mellém. Egyik az egyik oldalra másik a másikra.

-          Srácok én nem szeretném, ha ellentét lenne köztetek. Legyetek haverok oké? – mosolygok rájuk.

-          Oké – mondják egyszerre.

Pár nappal később.

Miután kijöttem a kórházból mindenki olyan furcsán kedves volt velem. Nem néztek rám furán és nem súgtak össze a hátam mögött. Szinte minden nap volt aki odajött hozzám és nem érdekelte Zayn jelenléte. Meghívtak randizni. Nem értem mire fel ez a nagy pálfordulás. Persze nemet mondtam. Nemsokára hétvége és hazamegyünk. Zayn és én minden nap kimentünk suli után hülyéskedni vagy sétálni. Olyan jó látni, hogy boldog. Aztán egy pénteken hazaindultuk. Cam nagyjából kibékült a helyzettel. Ám amikor hazaértünk és beléptünk az ajtón nem várt személybe botlottam. Olyan személybe akit reméltem, hogy soha többet nem fogok látni!