Sziasztok!
Hát kész lett ez is. Ki is van javítva és még hozzá jó hosszú is lett. Köszönöm, hogy szavaztatok a ruhára. Remélem tetszik majd ez a rész. A kövi pedig írásban van. Úgy terveztem, hogy szünetben kapjátok meg, de nem bírtam tovább inkább felraktam. Köszönöm pipákat és a komikat :)) Jó olvasást :)
A levél egy fehér borítékba van becsomagolva. Kibontottam majd egy képeslap és egy kézzel írt levél volt benne. Bezártam az ajtót kulcsra majd leültem és olvasni kezdtem.
Kedves Isabella!
Hogy is kezdjem? Mindjárt az elején? Vagy kezdjem a mostani dolgokkal? Végül is teljesen mindegy. Úgy gondolom a múlt egy jó néhány részével érdemes lenne foglalkoznunk. Emlékszel, amikor elvettelek feleségül? Tetszettél nekem, de aztán beleültették a bogarat a fülembe és elkezdtelek gyűlölni. Tudod, hogy tudtam mi vagy? Tudtad, hogy vámpír voltál már akkor is? Tudtad, hogy anyád hívott egy nőt név szerint Emilyt, hogy változtasson emberré? Szinte élveztem, hogy kínozhatlak. Ha csak hozzád értem volna, amíg vámpír vagy simán megöltél volna. Véletlenül kihallgattam kedves apád Aro és anyád beszélgetését. Aro ellenezte ezt az egész hókuszpókusz dolgot. Jobban védett téged, mint az anyádat. Mert hát, ha egy vámpír beleszeret, valakibe azt védelmezi nem? Téged védett és nem őt! Tudod ez mit jelent? Azt, hogy anyád gyűlölt téged! Gyűlölt, mert egy szörny gyermeket hozott a világra. Ezért küldött hozzánk hétvégékre. Tudod miért kínoztalak? Várj! Nem! Elmesélem jó? Kezdjük azzal, hogy vámpír vagy. Ez már egy jó indok. A második ok, talán beteges, de imádom, ha egy nő sír. Imádom nézni, ahogy, szenvednek. Nem bírok betelni a látványukkal. Aztán megerőszakoltalak. Tudod minden percét élveztem. Utána elmentem és leittam magam. Mindig gondoltam rád miközben ittam. Minden percben a fajtádon gondolkoztam. Ha nem lettél volna, ember talán még azt mondom gyönyörű vagy. De emberként olyan kis törékeny voltál. Tudod, hogy halt meg az anyád? Aro megölte őt. Tudott róla, hogy milyen ember vagyok. A saját kezével ölte meg az anyád. Aztán mindent úgy intéztek, hogy egy vírus okozta fertőzés vitte el őket. Apád meg szerencsétlen öngyilkos lett, amikor megtudta, hogy a szeretett felesége megcsalta egy nem is emberi lénnyel. Fogott egy pisztolyt és fejbe lőtte magát. Ugye milyen szomorú? Otthon megtiltottam, hogy elmondják neked a valódi okot. Mindvégig úgy tudtad, hogy betegségben haltak meg. most felnyitom a szemed az igazsággal kapcsolatban. Tudtad, hogy Aro mindvégig figyelt? Anyád utolsó kívánsága sem az utolsó volt. Még azelőtt eltervezték, hogy hozzám adnak mielőtt megszülettél drága kincsem. Már gyermekként az enyém voltál. Így lesz hab a tortán. Tudod, mi izgat még nagyon? Miért változtál át? Miért öltél meg annyi embert? Lemészároltál egy egész falut? Mi vitt előre? Az a tudat, hogy örömmel tettem meg azt, amit tettem? Egyszerűen nem volt más dolgod? Gondoltál rám akkoriban? Mert én drága Bella sokat gondoltam rád. Nem volt kivel játszanom. Másokkal kellett foglalatoskodnom. Valahol gondolatban tudtam, hogy élsz. Erre besétálsz Forksba és találkozunk. Amikor megkérdeztem hányadik szülinapod volt tudtam, hogy te vagy az. Még az illatodat is felismertem. Mennyei! Egyszerűen olyan kívánatos vagy. Na és a harcban is nagyon szexi vagy. A besúgóim látták a kis akciód a szerelmed megmentése érdekében. Igen Nick. Tudok arról is, hogy vele vigasztalódtál. Tudom, hogy elárult és tudod milyen jó érzés volt tudni, hogy elraboltathatom a lányod, hogy utána a Volturihoz vitessem? Látod még most is keresztbe tudtam tenni neked. Te mindvégig az apádon gyanakodtál, amíg én jót röhögtem a markomba. Tudod meglepő, hogy szültél egy gyermeket. Ha már én nem tudtam megadni neked. Úgy is csak egy torzszülött lett volna belőle. Meg kell hagyjam, hogy édes teremtés. Láttam őt éppen elégszer Forksban. Láttam, amikor kiszökött ahhoz az kutyához. Van egy ízlése. Vérfarkassal összeállni nem nagyon okos döntés. Aro tudja ezt? Bizonyára, hiszen olvasott az unokája bőrén keresztül. Mit gondolsz miért kérte, hogy ölelje meg? Azt is tudta, hogy Jake odafent van. Nem tudtátok elnyomni a bűzét. Na és Edward? Tudja, hogy élek? Tudja, hogy ki vagyok? Bizonyára beszámoltál neki igaz? Képes voltál feltárni az emlékeid előtte? Szereted őt? Jobban szereted, mint engem? Hülye kérdés, de tudnom kell. Élvezettel írtam meg minden sort az ágyadon. Észre sem vettétek, hogy a házatokban voltam. Körbejártam a szobád és egyesével megszagoltam minden ruhád. Remélem élvezettel olvastál el minden sort, amit leírtam. Ha többet akarsz tudni, keress meg vagy jöjjek én? Látogassalak meg minden éjszaka?
Jó lenne újra együtt! Csók Adam
Amint elolvastam a levelet megnéztem a képeslapot. „Boldog háromszázegyediket Isabella”. Magam mellé dobtam és kivágtattam a házból. A környékünkön lévő összes fát kidöntöttem és darabokra téptem. Itt volt. Az ágyamban írta a levelét! Mi az, hogy emberré változtattak? Mi az, hogy anyámat Aro ölte meg? Miért bántott, ha tudta, hogy vámpír vagyok? Tudta, hogy bosszút fogok állni rajta. Figyelte minden lépésem. Tudta hol, kivel és mit csinálok. Apa öngyilkos lett? Anyám is gyűlölt? Nem értek semmit! Összezavarodtam! A lányomat is ő raboltatta el. Arot gyanúsítottam miközben ő élvezte, hogy aggódok a lányomért. Gyűlöllek Adam! Esküszöm, ha lehetőségem lesz rá megöllek! Meg fogom ölni. A kezeim ökölbe voltak szorítva. Nem tudok felengedni. Egyszerűen felrobbanok az idegességtől és dühtől.
- Bella! – sikkantott Alice.
- Menj innen! – morogtam.
- Bella mi történt? – kérdezősködött.
- Menj innen mielőtt megöllek! – ordítottam.
Hallottam, ahogy elsuhant a fák között. Most nyugtasson le valaki. Esküszöm, aki meg tudja csinálni diplomát adok neki! Gyűlölöm! Útálom! Meg fogom ölni! Nem csak őt! Meg fogom ölni Arot is! Megölöm Emilient is! Még mindig teljes idegrohamban voltam, amikor nyugalomhullámot éreztem meg. Nem sok hatolt át rajtam. Éppen annyi, hogy ne álljak görcsbe.
- Bella figyelj rám! Nem lesz semmi baj! Amit olvastál nem igaz! Hallod? Nem igaz! – jött közelebb Edward.
- Te nem tudhatod. Senki sem tudhatja. Te nem voltál ott! Nem téged erőszakoltak meg! Nem te lettél elvarázsolva. Nem te ölted meg az ikertestvérét! De esküszöm, ha sikerül lenyugodnom. Megkeresem és megölöm. Megölöm Emilient is és apámat is – morogtam.
- Engedd, hogy Jasper nyugtasson le. Engedd neki! – ért elém.
Megpróbáltam Jasperre koncentrálni. Nagyjából sikerült lenyugodnom. Bementünk a házba. Edward az ő szobájába húzott.
- Nem fel akarok menni. Ha az a rohadék eljön este hozzám megölöm – mentem fel.
- Bella állj meg! – parancsolt rám.
- Ne állíts meg, mert… fáj, de bántani foglak! – morogtam.
Otthagytam majd bementem a szobámba. Lezuhanyoztam és a vízre koncentráltam. Elemeztem, hogy milyen hőfokon van, mi a jele, mire való stb. Végül mindig egy dologhoz jutottam ki. Gyilkolás. Fogalmam sincs hogyan, de az agyam gyilkolási ösztöne bekapcsolt. Nagyobb volt még a vágyamnál is. Ajtónyitódást halottam. Gyorsan felöltöztem és támadtam. Lelöktem a fölre és a nyakát szorítottam. Amikor megláttam Edward arcát meglágyultam és elengedtem. Egy pillanat alatt a hátamra fordított és nézett.
- Dühös vagy még? – kérdezte.
- Sajnálom! Nem akartam, csak azok után, ami történt én… - hallgattam el.
- Semmi baj – hajolt közelebb.
Addig hajolt, amíg el nem érte a szám. Lassan csókolt mintha az életem múlna rajta. A kezem a hajába túrtam és magamhoz húztam. Egyik keze a nyakamon pihent, míg a másik a csípőm szorította. A kis barátja is igen kezdett felfelé ágaskodni. Amikor hozzányomtam a csípőjét az enyémhez felnyögött. Feltűrte a pólóm szélét és a hasam kezdte el simogatni. A keze egyre feljebb vándorolt, míg el nem érte a melleim. Belenyögtem a csókunkba és a lábaim a derekára szorítottam. Egyszerűen csak kettétépte a pólóm és a nyakam kezdte el csókolni majd a mellem és a hasam. A nyelvét többször is végighúzta a mellemen és a köldököm körül. Felültem, hogy egy szintbe legyünk. Csigalassúsággal gombolgattam az ingjén a gombokat. Amíg gombolgattam mindvégig a szemem nézte. Nem szakítottuk meg a szemkontaktust. Lazán lelöktem a válláról az inget, ami egyenesen lecsúszott a vállán. Majd rátapadtam a nyakára. Milyen jóleső érzés lenne beleharapni és átváltoztatni. Kiszívni a nyakából a számomra oly éltető vért. Megtudnám egyáltalán tenni vele, ha ember lenne? Nem hiszem. Ahhoz túl gyenge vagyok. Aztán a vállát is végigcsókolgattam. Majd felálltunk és elbotorkáltunk az ágyig. Lelökött gyengéden és lehúzta rólam az apró kis bugyit. Aztán kibontottam a nadrágjából és lassan elmerült bennem. A kezeinket összekulcsolta és ő irányított. Egészen reggelig egymást elégítettük ki. A mellkasán feküdtem félig betakarózva. A nyakán a fogaim helyét birizgáltam az ujjaimmal. Az ujjai gyengéden megfogták az enyémet. Egy puha csókot nyomott rájuk majd megszólalt.
- Ne rágódj olyanon, ami már régen történt – mondta.
- De én tettem – támaszkodtam a mellkasára.
Megrázta a fejét és megcsókolt. Elmentünk felöltöztünk és visszaültünk az ágyba. Az ölébe ültem és összekulcsoltam az ujjainkat.
- Beszéltél Alicel? – kérdezte.
- Az esküvővel kapcsolatban? Még nem – mosolyodtam.
- Szerintem nézz rá! Még a végén a fél világot összecsődíti – nevetett.
Elnevettem magam majd kikeltem öléből nagy nehezen és lementem Alicehez. Egy darabig beszélgettünk majd áttértünk az esküvőre. Visszagondoltam a régi… Nem Bella arra ne is gondolj!
- Szóval milyen ruhát szeretnél? – dobott elém vagy egy tucat újságot.
- Valami egyszerűt – mondtam.
Ha ő az én helyemben lenne biztosan valami extrém ruhát választana. Nagyon durva lenne, ha én olyat felvennék. Szép az egyszerű és sokkal könnyebb benne lépkedni. Egy fátyollal kiegészítve a fejemen. Egész délután a ruháról, virágokról, cipőről, a helyről és még kitudja miről beszéltünk. Meghívta a Denali klánt, meg még egy klánt. Ha Kat még élne ő is itt lenne és segítene. Délután együtt töltöttük a réten. Egy pokrócon feküdtem Edward meg felettem és csókolta a bőröm. A napfényben a bőre és az enyém is csillog. Olyanok vagyunk, mint a gyémántok. Lassan a nap is lemenőben volt. Kézen fogva lépkedtünk a ház felé. Esme és Carlisle a nappaliban halkan beszélgetnek. Letettük a plédet és leültünk.
- Nos, fiatalok. Mivel nemsokára összeházasodtok úgy gondoltuk, hogy ez itt a tiétek – adtak át egy dobozt.
- Mi van benne? – kérdeztem.
- Csak egy kis apróság – mosolygott Esme.
Kinyitottam a dobozt és két kulcsot találtam benne. Talán egy kocsié? Közös kocsi? Valami utazás és a szálloda kulcsa? Legjobb megoldás, ha rákérdezek.
- Esme mégis mi ez? – előzött be a kérdezésbe Edward.
- Egy ház kulcsa. A saját házatok kulcsa. Ne értsetek félre minket. Nem azért adtuk, hogy kidobjunk hanem, hogy kicsit kettesben tudjatok lenni – magyarázta meg Esme.
- Köszönöm – ugrottam fel Edward öléből.
Köszönet képpen megöleltem őket. Utánam Edward következett. Ha már házat kaptunk meg is kéne nézni még ma és ott is kéne maradni. Felmentem és betettem egy váltás ruhát holnapra.
- Hová készülsz? – ölelt meg szerelemem.
- Hát arra gondoltam, ha már házat kaptunk, akkor illene megnéznünk nem gondolod? – húztam fel a szemöldököm.
- Hm, jó ötlet – csókolt a nyakamba.
- Akkor hozz magaddal váltásruhát. Amúgy sejtem, hogy a házunk az a ház ahol mi ketten szóval ahol Reneesme megfogant. Szerintem át lett alakítva. Majd kiderül – mondtam.
Edward erre elmosolyodott és elindult pakolni. A levél még mindig az ágyam közepén hevert. Fogalmam sincs mit csináljak vele. El fogom égetni holnap. Eltettük a kulcsokat és mentünk is a házhoz. Besötétedett mire odaértünk. Nem siettünk el semmit sem. Van időnk bőven mindenre. Ismétlem mindenre. A ház nagyon szép volt belülről. Körbejártam mindent. A sejtésem bevált. Ez az a ház ahol Reneesme megfogant.
- Tetszik? – kérdezte Edward.
- Persze, hogy tetszik. A mi házunk. El sem hiszem, hogy kettesben fogunk lakni ebben a házban – mondtam izgatottan.
- Legalább több időm jut rád. Alice nem visz el folyton vásárolni. Azt csinálunk amit akarunk – húzta fel az egyik szemöldökét.
- Ez most egy felhívás a keringőre? – fogalmaztam értelmesen.
- Valami olyasmi – mosolygott.
Felkapott az ölébe és a hálóba vitt. Leszedte a ruháim majd csókokkal hintette be a vállam.
- Mit szólnál hozzá, ha megfürödnénk? – kérdeztem.
- Jó ötlet – mormolta a nyakamba.
- Akkor mehetsz is vizet engedni. Azután pedig azt teszel velem, amit csak szeretnél – mosolyogtam.
- Jól meggondoltad? – nézett rám kérdőn.
Bólintottam majd egyedül maradtam. Lassan vetkőztem. Viszont ő is segített benne. A gombjaim egyenként csigatempóban gombolta ki. A szemem nézte mindvégig.
- Édes megnéznéd a vizet is? – nevettem.
Elszakította a tekintetét és bement a fürdőbe. Levettem a nadrágom és bementem utána. Az ingjét már levette. Mögé álltam és végighúztam a kezem a gerincén. Erre megfordult és nekinyomott a falnak.
- A tűzzel jászol tudod e? – mondta.
- Tudom és jó érzés kihúzni a gyufát a dobozból – hasonlatoztam.
Levettem a fehérneműm és beültem a kádba majd követett engem. Az ölébe húzott és a hasamon megpihent a keze. Addig ültünk a kádban, amíg csak melegnek éreztük a vizet. Miután a testünktől hidegétől kihűlt megtöröltük egymást. Egy törölközőbe csavartam magam, amíg a hajam szárítottam. Edward a két kezét a derekamra helyezte és leültetett egy székre. Kivette a kezemből a hajszárítót.
- Mit csinálsz? – kérdeztem tőle.
- Megszárítom a hajad, ha engeded – mondta.
- Nem kell szolgát játszanod! – pirítottam rá.
- Élveznéd mi? – kuncogott.
- Nem. Ne is mondj ilyet! A férjem leszel kevesebb, mint öt nap múlva. Nem mondhatsz ilyent! Ha régen az lettél volna, akkor sem engedtem volna, hogy egy ilyen fess, fiatal ember engem szolgáljon. Persze más szolgálatokat elfogadok az úrtól – játszadoztam.
Elmosolyodott majd megcsókolt. Azután elkezdte szárítani a hajam. Két óra hosszat játszott vele. Miért nem fodrásznak tanult? Lassan felöltöztem és bebújtam az ágyba. Ha lenne egy olyan vámpír, akinek az a képessége van, hogy aludni tudunk, esküszöm, mindent megtennék neki, hogy tudjak aludni egy napig. Hozzábújtam Edward mellkasához és lehunytam a szemem.
- Édes lehettél, amikor aludtál – szólalt meg a nagy csöndben.
- Ha tudnád, mit meg nem adnék, hogy tudjak akár csak egy napot is aludni. Nincs véletlenül egy ismerősöd? – kérdeztem.
- Nincs – nevetett fel.
Aztán csak feküdtünk egymás mellett. Még négy nap van vissza az esküvőig. Meg kell néznem a ruhát is. Annyi dolgom van. Vagyis nincs is. Alice mindent intéz. A kis örökmozgó. Végül is a hajam, meg a ruhám én választom meg. A többit meg ő csinálja. Reggel együtt mentünk vadászni. Előbb végeztem, mint ő. Furcsa, mert nem érzem magam éhesnek. Pedig jó pár napja nem ettem. Talán még volt tartalékom az emberekből. Nem akarok gondolni rájuk. Mégis megteszem. Amikor beléptünk a Cullen villa lépcsőjén Alice letámadott. Vajon mit látott? Csak akkor ilyen, ha letámad.
- Bella jól vagy? – kérdezte.
- Igen! Miért? Mit láttál? – kérdeztem aggódóan.
- Semmit, csak épnek kell lenned az esküvőig. Még négy nap. Mindent elrendeztem. Már csak a ruhádat kell kiválasztanod. Mikor kezdjük? – indult be.
- Alice Cullen! Azt hittem valami történni fog velem! Többet ilyet ne is mondj – róttam meg.
Felmentünk majd nézegetni kezdtük az újságokat. A gondolataim egyáltalán nem ott jártak. Adam meg az öccse körül kavarogtak a gondolataim. Ki lehet az a Nathan? Ha az ikertestvérét megöltem, akkor csak olyan lehet, akit véletlen ölt meg. Alice a kezét legyezgette a szemem előtt.
- Figyelsz te rám? Itt mondom a te esküvőd és le sem bagózol! – kérte ki magának.
- Sajnálom. Elkalandoztam. Most viszont elmennék, ha nem baj – néztem rá.
- De Bella! Ha nem beszéljük, meg én nem fogok feleségül menni helyetted – durcázott.
- Tudom Alice. De most ehhez nincs kedvem. Tudom, hogy meg tudod csinálni. Bízom benned. És ígérem még ma megkeresem a megfelelő ruhát – öleltem meg.
- De aztán szép legyen ám! Ja és mutasd meg nekem mielőtt döntesz – vigyorgott.
- Igenis parancsnok! – nevettem.
A kezembe nyomta a magazinokat. Felmentem a szobába és ledobtam az ágyra őket. Megkerestem Edwardot. Haragot láttam a szemében.
- Mi a baj? – kérdeztem.
- Semmi – vetette oda, mint egy kutyának.
- Edward mi történt? – állítottam meg.
- Hagyj! Gondolkodnom kell – ment fel.
Mi van már megint? Végre boldog vagyok, erre megint történik valami. Kezd elegem lenni. Mindez miért? Mert idióta voltam a múltamban. Felmentem a szobájához. Hallottam, hogy az ablak előtt áll és nem csinál semmit. Bekopogtam. Mivel nem jött válasz bementem. Álltam pár méterre tőle. Hírtelen csak annyit éreztem, hogy a falnak vagyok szorítva és a fejem mellett egy óriási lyuk van.
- Mi ütött beléd? Ha haragszol valakire azt ne rajtam vezesd le! – morogtam fel.
- Épp ez az, hogy rád haragszom. Miért mondtad azt Adamnek, hogy elhagysz, miután hozzám jössz? Miért, hm? – ordított.
- Mi van? Azt sem tudom, miről beszélsz! Szeretlek téged! Elfelejtetted? – löktem el.
Erősebb volt és megfogta a derekam. Csak úgy villogtak a szemei a dühtől. Adam megint bekavar. Az esküvőm előtt. Hírtelen haragra gyúltam megint.
- Azt mondta, hogy őt szereted. Csak az egész azért van, hogy kisemmiz. Beszéltem vele Bella. Ő mondta nekem. Te meg a szemembe hazudsz? – mondta vádlón.
- Miért nem kérdezel meg először engem? Szerinted, ha kisemmizni akarnálak itt lennék? Már rég leléptem volta. Úgyhogy fogd be a szép kis szádat és engedj el! – kiabáltam.
Elfordítottam a fejem. Az ajtóban Rosalie és Emmett áll. Beljebb léptek mind a ketten. Edward is észrevette őket. Felmorgott majd elengedett. Leült az ágyára és a két keze közé temette a fejét.
- Ti aztán tudtok! Az esküvő előtt négy nappal is összevesztek. Lesz egyáltalán esküvő? – kérdezte Emmett.
- Emmett! – szólt rá Rose.
- Igaza van Ros! Gyűlölöm Adamet. Ezt a barmot viszont szeretem. Ezt csak egyedül neki kell eldöntenie. Részemről lesz, de ha meggondolja magát elfogadom azt is. Ha megbocsájtotok én megyek. Úgy látom nekem senki sem hisz. Amúgy csak egy kérdés. Miért mindig én vagyok a rossz? – kérdeztem.
Majd mentem fel a szobámba. Adam tönkre akar tenni. Oké játszunk, úgy ahogy ő. Azt játszom, amit ő is. Először elrabolom a kedves Nathant. Aztán ha elcsaltam, akkor megölöm. Bementem a fürdőbe, de előtte még a szobám ajtaját is kulcsra zártam. A víz alatt álltam már egy órája. Csak folyattam magamra a forró vizet. Míg álltam hallgatóztam. Rosalie és Edward beszélgettek.
- Te egy nagy barom vagy! Bella szeret! Adam meg csak keresztbe akar tenni. Hidd el, hogy Bella nem fog téged átverni. Most menj fel szépen hozzá és kérj tőle bocsánatot – küldte fel.
Gyorsan kimásztam a víz alól majd egy törölközőbe tekertem magam. Bementem és átöltöztem. Magamhoz vettem a magazinokat. Az első párat el is tettem. Nagyon extrém ruhák voltak benne. Nekem egyszerű kell. Nem kell puccos ruha. Nem hercegnő vagyok. Már egy jó ideje nézegettem az újságot, amiben szebbnél szebb ruhák vannak. Csak ültem az ágyon és néztem magam elé. Vajon mióta áll már ott? Amióta nézegetem a ruhákat? Felsóhajtottam majd azt az egy újságot eltettem. A többit meg a polcra raktam. Az ajtóhoz sétáltam és nekidőltem. Éreztem, hogy ott áll és vár. Lecsúsztam az ajtó mentén és vártam, hogy végre megszólaljon. Egy darabig biztos ott állt még.
- Akarsz valamit? – kérdeztem a földön ülve.
- Bella engedj be – mondta.
Felkeltem és kinyitottam az ajtót. Egészen az ágyig ment majd megfordult. Becsuktam az ajtót és elé sétáltam.
- Akkor mond, amit szeretnél – néztem fel rá.
- Bella sajnálom! Tudom, hogy szeretsz. Csak teletömte a fejem. Rosalie is meggyőzött róla, hogy szeretsz. Akkora egy barom vagyok. Megbocsátasz nekem? – kérdezte.
Büntessem így még az esküvő előtt? Érdemes? Na jó, amíg térden állva nem kezd el könyörögni addig nem bocsátok meg neki.
- Érdekes. Mond csak magadtól erre nem jöttél rá, hogy szeretlek? Rosalienak kellett felnyitnia a szemed? Ennyire nem bízol bennem? – kérdeztem felháborodva.
- Bella tudom. Hidd el, tudom, hogy szeretsz. Én is szeretlek. Eddig is tudtam. Bízom benned hidd el! – ölelt magához.
Upsz, már kezdem sajnálni. De hát kicsit kínzom. Igen a térdre borulás is kell. Úgysem borult még le előttem senki.
- Nekem nem úgy tűnt, hogy bízol bennem! Adamnek egyszerűen elhitted, nekem meg nem. Mi lesz később Edward? Mi lesz, ha valamit megint kitalálnak ellenem? Azért mert a múltam olyan amilyen? Mindent el fogsz hinni amit, mondanak? – kérdeztem gúnyosan.
- Nem Bella. Előbb téged megkérdezlek. Tudom milyen a múltad. Láttam, amit láttam. Csak kérlek, kérlek, gyere hozzám feleségül – könyörgött.
Majdnem elnevettem magam, amikor könyörögni kezdett. Olyan kis édes. Nem baj. Részben igazam van. Mi lesz, ha később is elhiszi? Akkor veszekszünk egy jót? Azután meg kibékülünk, ha valakivel megosztja a gondját? Elküldöm, aztán reggel meglátogatom a szobájában.
- Most hagyj magamra. Át kell gondolnom mindent. Szó szerint mindent. Még az esküvőt is. Örülj neki, hogy nem kiabálok veled. Reggel bemegyek hozzád és megbeszéljük a továbbiakat – toltam el.
- Értem. Jó éjszakát. Reggel várlak – mondta.
Meg akart csókolni, de eltoltam. Felsóhajtott majd szomorúan nézett rám.
- Már az is baj, ha megcsókollak? – kérdezte szomorún.
- Ezt most ne kezd el! – mordultam rá.
A homlokomra adott egy csókot és kiment. Becsuktam az ajtót és lefeküdtem az ágyra. Basszus én is akartam azt a csókot. Olyan hülye vagyok! Itt kínzom magunkat. De nem baj. Reggel majd megbocsátok. Lekapcsoltam a villanyt és vártam. Nem tudtam az ágyban feküdni. Járkálnom kellett. Sőt járkáltam is, hogy Edward azt higgye, hogy gondolkozom. Ugye a gondolkodáshoz sok járkálás kell. Ergo gondolkodom! Mondjuk én már megbocsátottam. Szeretem és nem tudok rá haragudni. Talán, sőt még akkor sem, ha valami olyant csinálna. Na akkor igen, ha megakarja öletni magát, vagy elhagy. Jó ez szóba sem jöhet. Ha igen akkor haragudnék de aztán megint szeretném. Most már értem miért mondják azt a pasik ránk nőkre, hogy bonyolult egy lények. Mindig mást gondolunk az adott pillanatban. Mindig mást cselekszünk, mint amit kéne. Mindig az eszünk helyett a szívünkkel döntünk. Nem minden esetben, de legtöbbször igen. Hát nem hiába mondják, hogy a szív nagy úr. Az ész csak eltörpül mellette. A szíved nem gondolja át a dolgokat. Csak érez és kész. Nincs előle menekvés. Viszont az ész szüntelen gondolkozik. Felteszi a kérdéseket. Mi lett volna ha… és ehhez hasonlók. Szív bonyolult egy lélek vagy. Ész te meg állandóan zaklatsz a kérdéseiddel. Egyikkel sem tudok sohasem kiegyezni. Mindig mást akar a szív és az ész is. A nap első sugarainál átmentem hozzá. Magamra kaptam egy köntöst és eggyel lejjebb sétáltam. Az ajtaja nyitva van. Épp a felkelő napot nézni. Halkan mellé osontam.
- Szép ugye? – kérdezte.
- Az. Figyelj besz… - húzott magához.
A kezei a derekamon pihentek. Együtt néztük a napot. Amikor a fénye ránk borult csak úgy csillogtunk. Addig álltunk, úgy amíg teljesen világos nem lett. Megfordultam a karjai közt és lábujjhegyre álltam, hogy meg tudjam csókolni. Beletúrtam a mindig kócos és szexis hajába és közelebb húztam magamhoz. Megemelt majd a lábát az enyém alá csúsztatta és úgy csókolt tovább. Elváltak az ajkaink, de én úgy kaptam utána, mint szomjazó ember a víz után. Mennyire vágytam már erre csókra. Hogy pontos legyek tegnap éjszaka óta. A kezei a derekamról a fenekemre vándoroltak. Belenyögtem a csókunkba, amikor megéreztem a vágyát felfelé ágaskodni. Elszakadt tőlem.
- Bella – nyögte ki a nevem.
- Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! – ismételgettem azt az egy szót.
- Ezek szerint megbocsátasz nekem? – kérdezte.
- Már rég megbocsátottam. Csak kicsit megjárattam veled a poklot – mosolyogtam.
- Nem volt szép tőled. Azt hittem, hogy el… - nem hagytam, hogy befejezze. Az ujjam a szájára raktam.
- Nem foglak elhagyni. Szeretlek! – mondtam vagy tizedjére.
Ekkor megfogta a köntösöm kötőjét és kibontotta. Letolta a vállamról az anyagot majd az ágyra vitt és fölém hajolt. A nyakam kezdte el csókolgatni. A csípőjét teljesen hozzám nyomta. Felnyögtem és az ajka után kaptam. Hevesen ostromoltuk egymás száját, amikor hangos köhintésre lettünk figyelmesek.
- Nos, ha még nem mondtam volna tilos a szex köztetek! Az esküvőig! Mától fogva! – hangsúlyozta a szavakat Alice.
- Alice! Legalább kopoghattál volna – szólt rá Edward.
Lemászott rólam. Alice drágaság felvette a ledobott köntösöm a földről és a kezembe nyomta. Felvettem, mert az parancsolta és köztudott, hogy neki nem lehet ellent mondani. A másik meg, hogy megtiltotta a szexet köztünk! Mi ez már? Nem érhetek hozzá a szerelmemhez? Sőt egészen három napig. Alice látni fogja. Kifejezetten radar képessége van! Na, jó az sem mindig jól működik, de ha erősen koncentrál, akkor igen! Fenébe! Hogy fogjuk kibírni? Betuszkolt a szobámba és leült velem szembe.
- Választottál már? – kérdezte.
- Egy újságot félretettem. De még nem! Alice tudom három nap van vissza, de úgyis idehoztad az összeset igaz? Mindegyiket, ami a gardróbodban és még valahol elfért. Van egy olyan sejtésem, hogy az összes katalógus ruhát elhoztad. Igazam van? – kérdeztem.
- Hát lebuktam. Na, jó csak azért, hogy tudj választani. De ígérd meg, hogy erről nem beszélsz senkinek sem! – kérte.
- Aki a házban van hallotta – nevettem.
- Nem úgy értem. hogy ha elköltöztök valamikor és azután – hadonászott.
Miután megbeszéltük a dolgot felöltöztem. Direkt úgy, hogy nagy legyen Edward számára a kísértés. Felvettem egy fekete cicanadrágot, hogy hangsúlyozza az alakom, egy szürke mellig érő, v kivágású felsőt, amit nyakban kell megkötni. Leültem a nappaliba Emmett mellé.
- Hű az anyja, de kicsípted magad! Hová készülsz? – rötyögött Emmett.
- Sehová! Gondolom tudod, hogy Alice betiltotta nálunk a szexet. Így hát nagyobb lesz a kísértés Edwardnak, mint nekem! – nevettem.
- Hm, nem is tudtam róla! Legalább lesz mivel szekálni az öcsit! – ugrott fel.
- Hoppá! – mondtam.
- Bizony hoppá. Bella te egy kincs vagy. Hozod nekem az infókat! Köszönöm! Megyek, megkeresem Edwardot – futott fel.
Hát ezt elszúrtam! Mindegy már! Szerintem náluk is ez lenne, ha Emmett elvenné Rosalie-t most. Fentről hallottam Emmett öblös nevetését. Edward meg bosszankodott rajta. Lejöttek mind a ketten a lépcsőn. Úgy csináltam, mint aki semmiről sem tud, holott én mondtam el. Edward, amikor rám nézett elkapta a vágy. Szerintem még arról is megfeledkezett, hogy elmondtam. Nagyot nyelt majd kiment a házból.
- Ezt a képet láttad? – nevetett Emmett.
- Hé, ez nem ér! Ha neki nem szabad nekem sem. Szegény Jasper! Kitudja, mit csinálnak most Alicel – tereltem.
- Jól fogok én szórakozni ebben a három napban azt hiszem – huppant le mellém.
Felkeltem és megkerestem Edwardot. A rétünkön találtam rá. Csak követtem az illatát. Leültem elé és néztem a lehunyt szemeit. Nem nézett rám. Közel másztam hozzá.
- Nyisd ki a szemed – suttogtam a fülébe.
Kinyitotta majd csak nézett rám. Nem bírta tovább. Magához rántott és megcsókolt majd lenyomott a fűbe és a nyakam csókolgatta.
- Hé, Alice még képes lesz és utánunk jön – fogtam meg.
- Többet ne öltözz így fel. Majdnem neked estem. Emmett is jön a hülyeségeivel. Tudod a te hibádból még három napig fog ezzel szívatni minket – mormolta a bőrömbe.
- Kibírod – nevettem.
Délután egész végig a napon sütkéreztünk. Még három nap és az örökké megvalósul. Két napig nem csináltuk mást, csak annyit, hogy egymás idegeit húztuk. Edward direkt úgy járkált a házban, hogy a mellkasa fedetlen volt. Én meg olyan ruhákat hordtam, ami teljesen kihívó. Így ment ez az esküvő napjáig. Reggel nyolckor Alice „keltett”. Beráncigált magához és egész nap ott ültem.
- Kiválasztottad a ruhát? – kérdezte idegesen.
- Képen már ki. Hozd ide. Az éjjeli szekrényen van – mondtam.
Mire kimondtam a mondatot vissza is ért. Megmutattam a képet és kihozta a ruhát. Felpróbáltam majd ott ahol nem volt jó kicsit igazított rajta. A ruha meseszépen áll rajtam. Felül a mell részénél szívet formál, alul fodros és pár rózsa van rajta. Alice szigorúan megjegyezte, hogy véletlen sem abban üljek idebent. Rosalie is segített szépítkezni. Alice kisminkelte a szemem halvány rózsaszínre, míg Ros a hajamat babrálta. A sminkem már kész. Most a hajam jön. Úgy döntöttek a lányok, hogy a hajam egy részét kontyba fogják, majd alul begöndörítik. Így is tettek. Egy órás csajcsavarás és sütögetés után kész lettem. Szigorúan balerina cipőben mentem oltár elé. Vagy mezítláb, vagy nem megyek be! Tipikus esküvői hiszti. A csokrom is megkaptam, ami nagyon szép volt. Fehér liliomokból állt. Nemsokára a pap is megékezik. Milyen fura lesz. Csak ő az egyetlen, aki ember lesz. Na, de ő ezt nem tudja. Milyen muris. Aztán egyre csak közeledett az idő. Felvettem a menyasszonyi ruhám majd lementem. Vigyáztam, hogy senki se lásson meg. Egyedül sétálok be Edward elé. Alice még igazított rajtam majd feldobott még pár ékszerrel. Esme még az esküvő előtt odajött hozzám és feltűzött valamit a hajamba. Aztán megszólalt a zene és indultam. Huh, szépen összegyűltek. Amikor megláttam Edwardot öltönyben igen csak szexisnek találtam. Lassan sétáltam a csokorral a kezemben majd átadtam a kezemben lévő csokrot Alicenek és megfogtam Edward kezét. A pap belekezdett a szövegébe majd Edward is…
az esküvői ruha amit ti választottatok meg :)
