Újdonság

Sziasztok! 

Hú, hát jó régen voltak részek a blogjaimban. 

Nemtudom, hogy olvas e egyáltalán valaki még vagy várja, hogy hozzak részt. 

Mindenesetre egy időre abbahagyom a blogírást. 

Belekezdtem egy könyv féleségbe amit szeretnék veletek is megosztani. 

SyD  <--- ide kattintva megnézhetitek. 

Lessetek bele a blogba, ahová feltöltöm a részeket. 

Remélem lesznek olvasóim ezután is.

Pusszantás, Bubi :)  

I/I. fejezet

Sziasztok! 

Nos meg is érkezett az első rész. Remélem megérte a várakozást. Tudom, hogy van még emellett 2 blogom is és igyekszem velük ígérem :). Nos túl sok dolgot nem szeretnék a nevekkel változtatni. Szeretek általában ugyan azokkal a nevekkel dolgozni más történetekkel. Ugyebár említettem, hogy hosszúak a részek így az első felét kapjátok meg. Pénteken a másodikat :) Néhány részeknél +18 rész is lesz és lesznek benne durva szavak is. Olvasás saját felelősségre ajánlott. Na nem is dumálok többet. Szép napot és jó olvasást :) Hibákért bocsi, aki szeretne jelentkezni bétának nyugodtan írjon :) A zenét hallgassátok meg. Ez az új kedvencem :D

Ismerős vagy!

Reggel. Ez az amit általában utálok. A város másik felében lakom és már hajnalban fel kell kelnem, ha beakarok érni a munkahelyemre. Egy modell cég személyi végrehajtója vagyok. Én csak így hívom, amikor téged csicskáztatnak. Elég nagy szívás az egész. Anya szervezett be meg a milliárdnyi pénze. Nem akartam az ő cégénél dolgozni. Saját magam akartam ide is bekerülni. Persze anya erről is gondoskodott. Biztosra veszem, hogy tudják mennyi pénze van anyámnak és mennyi hatalma is. Nemrégiben megtudta az összes címem ahová költöztem. Nem volt olyan hely ahol ne lettek volna besúgói. Kissé elegem van már belőle. Nem hagy élni és ettől viszolygok. Olyan, mint Brad a volt pasim. Ő folyton zaklatott, hogy fogadjam vissza és egyéb hülyeségek. Anya meg folyton a nyakamra járt. Melyikük a legrosszabb? Lassan leparkolok és felkapom a táskám. A szokásos aláírni való papírokat is kézbe csapom és befelé indulok. Felsóhajtok és beszállok a liftbe. Huszonöt emeletes az épület. Én csak a másodikon vagyok. Lepakolok az asztalomra és épp, hogy leülök a főnököm idegbeteg módjára berohan az irodájába. Furcsán nézek utána. Alig telik el öt perc megint kirohan és eltűnik a liftben. Beviszem a papírokat hozzá és megnézem a többi papírt, amit még tegnap rakott az asztalomra. Imád késő éjjelig bent lófrálni mikor más alszik. Ha nem tudnám, biztosan azt mondanám, hogy itt lakik az ügynökség épületében. Újabb szerződések és számlák kerülnek elém. Unottan dőlök hátra és olvasni kezdem a modellek magánéletéről szóló jogait. Elméletileg ügyvédként kezdtem a pályafutásom. Anya unszolására lettem az. Szívesen lettem volna tervező vagy lakberendező. Mivel anyám a világ leghíresebb butikjainak tulajdonosa így nem égethettem magam egy tervező címmel. Utálom ezt csinálni. Szívesebben rendeznék be egy házat. Egész nap ellenék a tervezéssel és a rajzolással. Azzal semmi bajom sem lenne. Nem, mint ezekkel. Cicababák jogait kell védenem. Aztán ha megszegik a szerződést én kajtatok utánuk. Hogyan lettem ügyvédből végrehajtó? Kedves főnököm nem akart tudomást venni a végzettségemről. Egy „személyi asszisztensnek jó leszek” mondattal felvett. Közeledik dél és végre megérkeznek a modellek. Tipikus szőke haj, nagy mellek, feltöltött ajkak, hatalmas seggek, csont sovány karok és lábak. Az ilyen nőktől tudnék hányni. Egyesével leülnek hozzám és elmagyarázom a szokásos dolgokat. Aláírják a papírjukat és kitipegnek tőlem. Miután az utolsó lány is elmegy aktákba rendezem a szerződéseket és elindulok ebédelni. Éppen a táskámban kutakodok, amikor nekimegyek valakinek. Olyan erővel csapódok neki, hogy majdnem hátraesek, ha nem fog meg. Felnézek rá és elveszek a barna szemeiben. A karjai erősen tekerednek a derekam köré. Az ajkai egészen puhának és halvány rózsaszínnek tűnnek. A szemeivel folyton engem bámul. Mire feleszmélek elpirulok és bocsánatot kérek. Kissé kezd zavarni a helyzet, hogy még mindig szorosan magához húzva tart, közel a csípőjéhez. Furcsa érzések kezdenek el bennem útnak indulni.

-      Sajnálom. Nem figyeltem. Elengedne most már? – mosolygok rá.

-      Megbocsájtva kisasszony – mosolyog rám.

-      Tényleg sajnálom, de… - félbeszakít.

-      Siet valahová? – kérdezi érdeklődve.

-      Ebédelni indultam – mondom röviden.

-      Elviszem, ha már feltartottam – nyalja meg az ajkait.

-      Nem szükséges. Egyedül is eltalálok ebédelni csak engedjen már el – pirítok rá.

-      Talán zavarja a közelségem? – vigyorog rám pimaszul.

Most mit mondjak erre? Cseszettül árad belőle valami ami nem engedi, hogy kijussak a karjai közül. Mintha már ezt kerestem volna jó pár éve. A kapcsolatok terén elég gyatrán állok. Ismét a szemeibe nézek és elveszek bennük.

-      Úgy mondják, hogy a hallgatás belegyezés. Szóval tartson velem ebédre – pillant a kocsija felé.

Ránézek a luxus járműre és elkerekednek a szemeim. Akárki is piszok gazdag azt biztos. Jó ötlet lenne elmennem vele? Mi lesz ha kirúgnak? Már így is késésben vagyok.

-      Ha azon jár a csinos feje, hogy kirúgják ne aggódjon. Ismerem a tulajdonost. Biztosan nem rúgna ki egy gyönyörű nőt – engedi el a derekam.

-      Én… - hezitálok a válaszadással.   

-      Kérem! – mosolyog rám udvariasan.

-      Jó, de csak egy sima ebéd – egyezek bele.

-      Lekötelez hölgyem! – nyitja ki a kocsiajtót.

Lassan beülök amennyire a szoknyám engedi és bekötöm magam. Beül mellém és szól a sofőrnek, hogy vigyen Streat Gardem étterembe. Hallottam már arról a helyről. Eléggé puccos és kő gazdagok járnak oda.

-      Jól érzi magát? – néz rám.

-      Persze – bólintok.

-      Kissé elfehéredett az arca – szemléli a meglepődött fejem.

-      Jól vagyok – bólintok egy aprót.

Egy húsz perc múlva meg is érkezünk. Kinyitja az ajtót és előbb kiszáll ő majd kisegít engem is. Átkarolja a derekam amíg az ajtóhoz kísér. Egyáltalán nem zavarnak a széles ujjai a derekamon. Kinyitja előttem az ajtót és előre enged. Körbepillantok és máris észreveszek pár embert, aki minket bámul vagyis inkább őt a hátam mögött. A pincér azonnal elénk siet és egy egész eldugott asztalhoz vezet. Úriember módjára kihúzza a széket és betolja alám majd leül velem szemben.

-      Ennyire meglepődött? – mosolyog rám.

-      Kissé túlságosan elegáns az egész – nézek körbe.

-      Zavarja, hogy idejöttünk igaz? – dől hátra.

-      Nem, nem zavar csak nincs meg az a hangulat, mint a többi étteremben. Túlságosan modern – fejtem ki a véleményem.

-      Hm, érdekes – nyalja meg az ajkait.

A pincér megjelenik a rendelésünkért, amit még ki sem néztem. Így hát gyorsan választok egy saláta tálat majd titokzatos idegen felé fordítom a tekintetem. Ő egy egyszerű rántott húsos menüt eszik. Amint elmegy a pincér ismét bámulni kezd. Tanulmányozni kezdem a mellkasát majd megyek följebb. Végül megállok az ajkainál amik hívogatóak.

-      Tudja, ahogy elnézem magát feleannyira kíván mint én magát – dől előre.

-      Honnan veszi ezt? – rázom meg a fejem.

-      Az illatából. A teste teljesen be van indulva rám. Mellesleg már tíz perce az ajkaimat bámulja. Tanakodott rajta, hogy milyen lehet megcsókolni? – vigyorog rám.

-      Nem – nézek a szemeibe.

A pincér kihozza a rendelésünket és enni kezdünk. Mielőtt felvenném a villám válaszol.

-      Hazudik. Látom magán, sőt érzem is, hogy kíván engem – nyúl az evőeszközökhöz.

-      Nem is ismerem magát – hüledezek.

-      Ha rajtam múlik, fog – néz rám igéző szemekkel.

-      Ha egyáltalán találkozunk még valaha – forgatom a szemeim.

-      Fogunk. Biztosítom róla – vigyorog rám.

Az ebédet elfogyasztva elindulunk kifelé. A kocsi már vár ránk. Alig két órája bent kéne ülnöm és modellek szerződéseit csinálnom. A főnököm ki fog nyírni. Elhúzom a szám és bekötöm magam.

-      Ne aggódjon már annyit! – szólal meg.

-      Én nem… Nem aggódok – nézek ki az ablakon.

-      Mint mondtam érzem magát. Feszült és aggódik. Ezerszer jobb dolgot tudnék a levezetésére – bámul végig rajtam.

-      Bizonyára – motyogom az orrom alatt.

Elterelődik a figyelmem egy különös érzésre. Valahol belül életre kelnek a vágyaim. Hihetetlen szexuális erő kerít a hatalmába. Azt hiszem belőle árad vagy belőlünk. Fogalmam sincs, de érezni akarom őt.   

-      Vallja be magának, hogy rohadtul azt szeretné, hogy eszméletlenül megdugjam! – suttog a fülembe.

-      Van.. Van valakim – nyögöm ki mentsvárként.

-      Hazudik! – vágja rá.

-      Nem! Tényleg van valakim – nézek a szemeibe.

-      Rosszul hazudsz! – rázza meg a fejét.               

Honnan a fenéből tudja, hogy nincs senkim? Ennyire nyilvánvaló, hogy nem kellek senkinek? Vagy csak megérzi, mint a vágyamat is? Ó, te jó ég. Azt sem tudom ki ő és… Nem fantáziálhatok róla. Valószínű úgysem találkozunk többet. A cég épülete előtt megállunk és kisegít a kocsiból. Szembe fordulok vele és igyekszem hamar elköszönni.

-      Nem rázol le magadról ilyen könnyen – fogja meg a derekam.

-      Mióta tegezel? – lepődök meg.

-      Nem vagyok olyan öreg, hogy magázzalak – indulunk az épület felé.

-      Értem – bámulom a földet.

Amint belépünk az épületbe máris elénk siet pár ember és köszön illedelmesen. Még nekem is köszönnek, ami elég fura. Általában észre sem veszik az olyan embereket, mint én. Beszállunk a liftbe és amint eltűnünk az emberek szeme elől letámadja az ajkaimat. Megnyomja a stop gombot és a tükörhöz szorít. Beletúr a hajamba és forrón ostromolja a számat. A táskám kiesik a kezemből és muszáj megkapaszkodnom a karjaiban. Az öltönye teljesen eltakarja az izmos karját. Vajon milyen lehet odalent? Kissé elpirulok a gondolatra. Az egyik kezét a fenekemre tapasztja és közel húz a csípőjéhez. Megérzem a dudorodó nadrágját és belenyögök a szájába. Megszakítja a csókunkat és beszélni kezd.

-      Érzed? Érzed mennyire kemény vagyok tőled? – nyomja hozzám magát még szorosan.

-      Én… - fúlok el.

-      Egyetlen egy szabályom van. Ne hazudj nekem! – néz a szemembe.

-      Érzem bassza meg! Érzem! – kapok az ajkai után.

Miközben rámarkolok a szerszámára megszólal a fejünk fölött a vészcsengő és a lift elindul. Elválik tőlem és máris összeszedi magát. Nekem kissé több idő kell. Valószínű elkenődött a rúzsom és totál átnedvesedtem. Miután kilép velem együtt az ajtón a józanság fejbe kólint. Mi a fenét műveltem? Egy liftben? Alig pár órás ismeretség után? Nem is mondható ez ismeretségnek. Hiszen azt sem tudom ki ő. Mégis úgy néznek rá, mint egy istenre. Ki a csuda lehet ez a férfi? Amint az asztalomhoz érünk a főnököm kiront az ajtón és máris belekezd a fejem leordításába.

-      Hol a kurva életbe jártál? A te hülye feladatot a modellek szerződése nem az enyém, ezért fizetlek bassza meg. Ha még egyszer el mersz… - a titokzatos férfi közbeszól.

-      Mi lesz Maynard? – szól rá szigorú hangnemben.

-      Semmi uram. Nem tudtam, hogy Miss. Evans kisasszony magával van. Elnézést az előbbiekért – kér bocsánatot.

-      Na idefigyeljen. Nem azért neveztem ki vezetőnek, hogy beosztottjait ócsárolja. Ne tőlem kérjen bocsánatot, hanem Sissytől – néz rám.

Honnan a francból tudja a nevemet? Mi az, hogy kinevezte? Miért fogja még mindig a derekam olyan szorosan a puha ujjaival? Miért esik ennyire jól? Foghatná akár egész nap.

-      Sajnálom, hogy úgy beszéltem veled – néz rám.

-      Felejtsük el – legyintek.

Maynard visszasétál az irodájába és gyengéden becsukja az ajtót. Ahhoz képest milyen robajjal csörtetett ki. Az idegen elém áll és megsimítja az arcom. Francba, hogy nem tudom a nevét.

-      Elárulnád ki vagy te? Miért néznek úgy rád az emberek, mint valami istenségre? – lépek hátrébb.

-      Meglepő, hogy nem tudod – nevet fel.

-      Azért kérdeztem! – csattanok fel.

-      Ó, csibém! Maradjon inkább titok – húz magához.

-      Legalább a neved áruld el Mr. Titok – nézek fel rá.

-      Zayn – nyalja meg az ajkait miközben kimondja a nevét.

-      Nos örvendtem, de dolgoznom kell. Megérkeztek a modelljeim – pillantok az ajtó felé.

-      Lerázol? – hajol egész közel.

-      Dolgoznom kell – tolom hátrébb.

-      Olcsó kifogás csibém, de rendben. Hagylak tanulmányozni – lép el mellettem.

Kifújom a levegőt és leülök a helyemre. A modellek fura szemmel néznek rám. Oké utána kell néznem Zaynnek. Amint megírjuk a szerződéseket lefűzöm őket és elindulok hazafelé. Otthon megcsinálom részletesen és kutakodok is egy kicsit. Amint leérek a parkolóban látom, hogy a hátsó kerekem teljesen lapos. Már megint? Minden héten így járok. Dühösen vágom le a papírjaimat az ülésre és morgolódok egy sort. Mehetek metróval egészen a város másik feléig. Elindulok kifelé szép lassan. Valószínűleg este hatra hazaérek. Amint kiérek a parkolóból egy tűzpiros Porsche parkol le mellettem. Kiszáll belőle Zayn és akaratlanul is megállok. Az már biztos, hogy kő gazdag. Talán már az étteremből is leszűrhettem volna. Sissy mibe keveredtél! Soha nem keveredhetsz ilyen emberekkel. Nem a te világod. 

Engedd szabadon!

Sziasztok! 

Oly sok hónap után ismét jelentkezem ezen a blogon egy új történettel. Remélem nem fogtok megutálni amiért a másikakat félbe hagytam. Sok minden közbejött. Levizsgáztam cukrászból, melózok és ha van időm alkotok. Nagyon izgulok, hogy tetszeni fog-e egyáltalán a történet. Remélem kapok visszajelzéseket. Kissé rövidre sikerült a prológus, de kaptok holnap este az első fejezetből. Valamelyik rész túlságosan hosszúra sikerült így két részletben teszem fel. Megmaradok ugyan úgy a képekkel és a zenékkel is a részeknél vagy időnként a fantáziátokra bízom. Bár a könyvekben sem kapunk képeket csak a képzelőerőnkre bízzuk őket. Nos nem is magyarázkodok. Olvassatok, ha időtök engedi. 

  Puszi Bell Boo :))

Prológus 

Mindig azt hisszük, hogy a helyes úton járunk. Hogy akit szeretünk viszont szeret. Mindig csak egy lépéssel előrébb járunk, néhol hátra maradunk. Miért nem láttam előre mi fog történni velem? Miért adtam át magam az ábrándoknak? Miért hiszek a mesékben? Miért hagytak el olyanok akit tényleg szerettem?

Mint mindenki naiv voltam az elején. Annyira akartam, hogy jó legyen. Annyira törtem magam, hogy mindent jól csináljak. Belemenekültem az általam kitalált világba. Nem hallgattam a józan eszemre és sebeket kaptam. Sebeket amiket örökké magamon viselek. Hagytam, hogy bántson, hogy én bántsak másokat.