ÚÚÚÚJJJJ

Sziasztok!

Remélem még van aki olvassa ezt a blogot.
Írtam egy történetet, hosszú idők óta. Azt hiszem fejlődtem azóta.
Ha valakit érdekel egy komit dobhatna, ha nem az sem baj.
Már régóta nem blogoltam. Kicsit berozsdásodtam, hogy is kell közvélemény kutatást csinálni. Hupszi :P
Szóval ha érdekel akkor dobjatok egy komit!
Teszek fel egy kisebb részletet belőle, hátha erőre kaptok. Persze nem az elejéből csak hogy legyen kedvetek olvasni :P :) Ja és vannak benne 18 plusz szavak is. Hibákért bocsi. Jó szórakozást :P

"" Aztán apa bejelenti, hogy felvett egy asszisztenst a csapathoz. Belibben a szőke hajú nő, akit a múltkor láttam az asztalon feküdni és lefagyok. Davis is megfeszül mellettem. Pont az ilyen nők való hozzá. Kötöttség meg minden nélkül. 

• Ne gondold végig, azt ami most lezajlik benned - suttogja a fülembe. 
• Mégis mi a francot gondoljak? Nincs két hete, hogy megkefélted az asztalon! - sziszegem halkan. 
• Akkor nem ismertelek és te leskelődsz utánam? - lepődik meg. 

A szőke végignéz a csapaton majd megállapodik a tekintete Davisen és a karján a derekamon. Végigmér és kihúzza magát. Aztán felénk veszi az irányt. Megérinti a karját és rá pillogtatja a szemét. Ha most nem állnék itt, tuti rábukna a farkára és ő még élvezné is. Davis megszorítja a derekam és rá figyelek. 

• Bocs, mit mondtál, hogy hívnak? - nézek a csajra.      
• Fanny a nevem - mosolyog rám. 
• Örülök Fanny - vicsorgok. ""

Novella

Sziasztok!

Oly sok idő után megint jelentkezem egy novellával. Mostanában irogatok pár rövidebb szöveget. Gondoltam megosztom veletek és ez ilyen novellás blog lesz. Köszönöm, hogy ennyien megmaradtatok az oldalon. Igyekszem felfrissíteni a blogot és a kedveteket is. Remélem tetszeni fog Gideon és Elena története. Hibákért bocsánatot kérek. Nem szándékos. Igyekeztem mindent átnézni és elolvasni. Képek az általam kitalált szereplőket formázzák. Most egy hosszabb részletet kaptok, aztán jön a többi. Kicsit hosszú lett, de remélem ez senkit nem zavar. Szeretek szókimondóan írni, úgyhogy ne háborogjatok majd a részeknél. Köszi :P Ne haragudjatok de a szövegszerkesztőm egyszerűen megbolondult. Igyekszem a hibákat kijavítani :( 
Ötleteket és történeteket amiket szívesen látnátok a blogon kalovics95@gmail.com mail címen várom sok szeretettel. Szeretnék megírni sztorikat, persze ha küldtök nekem ötleteket, szereplő neveket, helyszínt. Nos akkor jó olvasást! Sziasztok, Bubi voltam. :)

Istenem, már megint hagytam magam elrángatni egy egyetemista buliba, mert  a barátnőm kiszemeltje is ott van. Max a sztárhátvéd, akibe már első éves korunk óta bele van zúgva. Semmi kedvem nem volt eljönni. Mivel megígértem, hogy vigyázok rá, ittvagyok. Egy vörös, egyszerű ruha van rajtam, vörös magas sarkúval. Fogalmam sincs miért hagytam magam ennyire kiöltöztetni. Nos Grace sem fogta vissza magát. Mindenképp felakarja hívni magára a figyelmet.

• Gyere, keressük meg és legyünk a közelükbe. Ha Masen itt van, tuti történik valami - húz a töemgbe. 

Valaki egy piros sörös poharat nyom  a kezembe. Az első kukánál kidobom és inkább szerzek magamnak valami piát. Grace eltűni mellőlem és pár felsőbb éves ismerőseivel beszélget. Fogalmam sincs miért velük foglalkozik, hiszen szinte észre sem veszik őt. Csak ha odamegy. Sajnos jó szemem van az ilyenhez. Nem mintha engem érdekelne a sok cicababa barátsága. Mielőtt igazán beindulna a buli semleges számokat játszanak. Grace már a negyedik poharánál tart míg  én az elsőt sem ittam meg. Furcsa látni, hogy valaki ennyire epekedik egy pasi iránt aki észre sem akarja venni. Bármikor talál magának egy nőt, csak ne az én barátnőmet. Amikor odajön hozzám, már látni rajta, hogy spicces állapotban van.

• Gyere már El, ne légy ilyen karótnyelt - hápogja. 
• El sem akartam jönni, csak miattad Grace - morgok vissza. 
• Ne légy ünneprontó - tűni kel  tömegben. 

Megrázom a fejem és körbesétálok. Folyton kezek tapadnak a fenekemre, vagy a derekamra. Igyekszem lerázni őket, hiába. Aztán, ahogy fordulok a kijárat felé, hogy levegőzni menjek beleütközöm egy erős vállba. Nos hölgyeim, beleötköztem a sztárfocistába, Masen Williamsbe. Futólag pillant rám, majd a barna kis csajszival foglalkozik. Ezt a taplót.

• Ne haragudj - húzódok félre. 

Kimegyek inkább és keresek egy nyugodt helyet. A srácok épp a medencében buliznak és valaki smárol is. Tipikus undorító viselkedés. Nem ilyen közegben nőttem fel és ez nekem furcsa. Grace folyton Max közelében kullog. Megrázom a fejem és dobok neki egy sms-t. Én ezt nem bírom tovább. Fájnak a lábaim és fáradt vagyok. Elhúzom a bandától és elköszönök tőle. Elég mérges lesz, de amint meglátja a kiszemeltje fejét már el is tűnik. Elindulok a bejárat felé, de páran utamat állják a kapu előtt.

• Hello szépség, te ki vagy? - áll elém egy másik focista. 
• Hello, épp menni szeretnék -lépek oldalra. 
• Ne menj még, most találkoztunk - fogja meg a derekam. 
• Ne tapogass - veszem el a kezét. 
• Harcias a cica srácok - röhög fel. 
• Dugd meg, az a baja úgyis- szól nei a haverja. 
• Karótnyelt kurva - kiabál át valaki. 

Felkapom a fejem és a hang irányába nézek. Egy számomra teljesen ismeretlen srác néz rám, teljes ködös tekintettel. Srác még erősebben fogja a derekam ami kezd kellemetlen lenni.

• Nézd én éppen mennék, engedj el légyszíves - sóhajtok fel. 
• Nem akarlak, túl dögös vagy - nyalja meg az ajkát. 

Megfogatom a szemem és rálépek a magas sarkúmmal a lábára. Felkiált és elengedi a derekam. Kettőt hátrálok és leveszem a cipőmet. Kitöröm a nyakam, ha ebben kezdek el futni. Hírtelen mellettem terem és elkapja a hajamat. A falhoz tol és rámarkol a nyakamra.

• Vad kiscsaj vagy, tetszik - röhög fel. 
• Mi a francot csináltok? - szólal meg egy mély hang nem messze tőlünk. 
• Csak szórakozunk, igaz cicám - nyalja végig az arcom. 
• Undorító vagy - köpöm az arcába. 
• Megkeféllek majd akkor mond ezt - röhög fel megint. 
• Engedd el Tom! - szól rá Masen. 

Közvetlen mellette áll, ütésre készen. A srác megbénul és lassan elengedi a nyakamat. Pár lépést hátrál és eltűnik a haverjaival. Felveszem a cipőmet és megigazítom a ruhámat. Felsóhajtok és felnézek rá. Masen másfél fejjel magasabb nálam.

• Köszönöm - nyögöm ki nagy nehezen. 
• Ne köszönd - indul vissza a buliba. 

Felgumizom a hajam és eindulok kifelé a buszmegállóba. Mielőtt kilépnék a felhajtóra, ujjak tapadnak a karomra. Jól esne egy kabát, mivel fázom. Elég hűvösek az esék mostanában.

• Hova a faszba mész? - húz vissza Masen. 
• A buszmegállóba - vágom rá. 
• Hazaviszlek - jelenti ki. 
• Ittál, dehogy viszel - húzom ki a karom az ujjai közül. 
• Szín józan vagyok, nézz a szemembe - húz vissza. 

Minkét karom fogja és közel húz magához. Belebámulok az égkék szemeibe és elolvadok tőle. Furcsa, hogy nála semmilyen reakciót nem veszek észre. Még a mellkasom is szaporábban kezdett el járni. Masen nem áll szóba csak úgy, olyan lányokkal, mint én. Észre sem vesz.

• Nos akkor... - tol el magától. 
• Köszi, de nincs szükségem rá. Hazatalálok egyedül is - utasítom vissza megint. 
• Nem kérdeztem a véleményed - húz a kocsija felé. 
• Mindig ilyen erőszakos vagy? - lépkedek utána. 
• Általában - bólint aprót. 
• De szar lehet a barátnődnek - motyogom az orrom alatt. 
• A barátnőm imádja - von vállat. 
• Nahát hogyne! - horkantok fel. 

Beszállok a Ford Mustangjába és bekötöm magam. Kitolat és megmondom neki a címem. Alig lakunk innen húsz percnyire. Busszal kábé fél óra. Összefonom magam előtt a karom és próbálom leküzdeni a libabőröm. Masen hátranyúl és egy bőrkabátot vesz elő. A kezembe nyomja, mire belebújok. Aprót bólintok köszönés képp és igyekszem felmelegedni.

• Minek jöttél el? - kérdezi röviden. 
• Fogalmam sincs - vonom meg a vállam. 
• Nem neked való a bulizás - mormolja. 
• Úgy ahogy mondod - bólintok rá. 
• Könyvmoly - dörmögi az orra alatt. 

Amint megérkezünk a címre leveszem a kabátot, de leint a fejével. Majd holnap megkeresem őt és visszadom neki. Mielőtt megköszönhetném, gázt ad és eltűnik előlem. Megrázom a fejem majd felmegyek. Letusolok és befekszem az ágyba. Összeszedek pár füzetet holnapra és beteszem a táskámba. Beállítom az ébresztőt és elalszom.

Reggel arra ébredek fel, hogy Grace veri az ajtómat. Kómás fejjel beengedem és leülök az ágyra. Ő már teljesen felszerelt állapotban van. Gyorsan összeszedem magam és mielőtt elindulnánk felkapom Masen kabátját.

• Az ott Masen kabátja? - néz rám furán Grace. 
• Hazahozott tegnap - vonok vállat. 
• Masen senkinek nem adja oda a kedvenc kabátját - néz rám tátott szájjal. 
• Fáztam Grace! - sóhajtok fel unottan. 
• Mázlista vagy - sóhajt fel álmodozva. 
• Kérlek ne kombinálj, majd odaadom neki a szekrényénél - lépünk be az ajtón. 

Masen szekrénye nem messze van Grace szekrényétől. Utálok oda járni, mert folyton ott dülleszkednek a hülye, kötekedő haverjai. Amint lepakolom a cuccom, elindulunk Grace szekrényéhez is. Masen éppen a barátnője száját falja, amikor odaérünk. Na persze, szereti ha basáskodó, hiszen egy pincsi. Grace kivesz két füzetet meg egy tollat és vár. Addig odamegyek hozzájuk és rájuk köhintek. A csaj gyilkos pillantást vet rám, míg ő egyszerű tapló módon viselkedik.

• Mit akarsz? - kérdezi bunkón. 
• Csak visszahoztam a kabátod - nyújtom oda. 
• Ellopta a kedvenc kabátod? - szólal meg Nikol is. 
• Fogalmam sincs, hogy került rá - bunkózik tovább. 

Na jó, velem ezt nem csinálod, te pöcs! Ha nem veszed el hozzádvágom! Összehajtom és hozzájuk vágom. Nikol úgy néz rám, mintha megőrültem volna.  Masen elkapja a bőrkabátot, mielőtt leesne a földre. Jaj, nehogy koszon legyen!

• Baszd meg Williams! - indulok el az órámra. 

Grace kuncog mellettem majd leülünk bioszra. Megjön a díszes társaság és leülnek hátulra. Mi ketten második padsorban vagyunk. Alig várom, hogy végre tesi legyen. Imádok sportolni, mint ezek a fafej társaság. A második órám matek majd megint biosz és aztán tesi. Az első három órát túléltem baleset mentesen. Aztán tesi órán kezdetnek húsz kört kellett futni. Gyakoroltunk a következő versenyre. Gondolkozás nélkül róttam a köröket, amíg el nem értem a srácok felé. Sajnos valamelyik idióta pont engem talált fejbe. Elestem a salakon és tiszta kosz lett a ruhám. A paraszt csak kiröhögött és ment is tovább. Nos üdv az egyetemen. Feltápászkodok és leporlom magam. Megrázom a fejem és indulok tovább. Óra végén vagy tíy percig sikáltam a bőröm.

• Jól vagy? - szegődik mellém egy jóképű srác.
• Persze - bólintok rá.
• Ne haragudj, én voltam az... - kér bocsánatot.
• Ciki lett volna a hülye barátaid előtt felsegíteni? - ripakodok rá.
• Én csak... - hallgat el.
• Gondoltam. Csak tudod feleslegesen kérsz bocsánatot - rázom meg a fejem.
• Baszd meg akkor! Ha nem lennél ilyen karót nyelt picsa már ott helyben felsegítettelek volna - hagy ott mérgesen.

Miért baj az, ha nem fekszem össze mindenkivel? Van egy kis tartásom és ezt nem fogom könnyen leküzdeni. Akinek nem tetszik kerüljön el messziről. Kipakolom a cuccaim és elindulok hazafelé. Grace a kapuban vár rám unottan.

• Végre már El, azt hittem itt öregszem meg - sopánkodik.
• Kibírtad nem? - forgatom a szemem.
• Mi a franc volt az a folyosón reggel? Azt hittem Masen normális! Nem azért játsza az elérhetetlent? - kérdezi tőlem.
• Honnan tudjam, egy bunkó pöcs, aki rá sem néz egy normális nőre. Undrodom az ilyenektől. Nézd nem tudnál más témát váltani? - húzom el a szám.

A tesi órán lévő sárc elmegy mellettünk, de úgy, hogy fellök engem. Vállat von, mintha ott sem lennék és megy tovább. Grace összeszedi a füzeteim majd lassan felállok, de egy kéz landol az orrom előtt. Masen néz rám fentről. Nem fogadom el a kezét, inkább felkelek egyedül.

• Mit akarsz? - kérdezem olyan bunkón, ahogy tudom.
• Ne haragudj az öcsémre. Rossz napja van - néz végig az arcomon.
• Ez is csak az bizonyítja, hogy ugyan olyan, mint te - kerülöm ki.

Már másodszor porlom le a ruhám és indulok a buszhoz. Grace csak pislogva néz rám. Tudom, még senki sem mert a nagy Williamsel kötekedni vagy bunkózni. Mindenki fél tőle egy kicsit.

• Te tényleg utálod őt - jelenti ki  a barátnőm a buszra szállva.
• Nem, csak épp leszarom, hogy ő Williams... Gazdag pöcs! - morgom.

Mögöttünk két sorral felnevet valaki. Hátranézek és egy szőke srcot veszek észre. Rám mosolyog majd felveszi a telefonját. A kolesz előtt leszállunk és felmegyünk pihenni. Grace még megiszik egy kávét, addig én felmegyek. Egy szót sem ejtett a buliról. Szerintem semmire sem emlékszik. Masen nem szokott bocsánatot kérni, mert az öccse is bunkó. Családi vonás úgy látszik. Délután elmegyek fótózni a városba. Grace lefeküdt aludni úgyhogy hiába hívnám magammal. Felpakolom a táskám és indulok is. Amint kilépek a kolesz ajtaján már megint Masenbe ütközöm.

• Ezt nem hiszem el - motyogom halkan.
• Ennyire látványosan ne utálj - sziszegi ellépve mellettem.
• Nehogy véletlen eletjs valamit! Megint azt hiszik, hogy elloptam - szólok utána gúnyosan.

Újdonság

Sziasztok! 

Hú, hát jó régen voltak részek a blogjaimban. 

Nemtudom, hogy olvas e egyáltalán valaki még vagy várja, hogy hozzak részt. 

Mindenesetre egy időre abbahagyom a blogírást. 

Belekezdtem egy könyv féleségbe amit szeretnék veletek is megosztani. 

SyD  <--- ide kattintva megnézhetitek. 

Lessetek bele a blogba, ahová feltöltöm a részeket. 

Remélem lesznek olvasóim ezután is.

Pusszantás, Bubi :)  

I/I. fejezet

Sziasztok! 

Nos meg is érkezett az első rész. Remélem megérte a várakozást. Tudom, hogy van még emellett 2 blogom is és igyekszem velük ígérem :). Nos túl sok dolgot nem szeretnék a nevekkel változtatni. Szeretek általában ugyan azokkal a nevekkel dolgozni más történetekkel. Ugyebár említettem, hogy hosszúak a részek így az első felét kapjátok meg. Pénteken a másodikat :) Néhány részeknél +18 rész is lesz és lesznek benne durva szavak is. Olvasás saját felelősségre ajánlott. Na nem is dumálok többet. Szép napot és jó olvasást :) Hibákért bocsi, aki szeretne jelentkezni bétának nyugodtan írjon :) A zenét hallgassátok meg. Ez az új kedvencem :D

Ismerős vagy!

Reggel. Ez az amit általában utálok. A város másik felében lakom és már hajnalban fel kell kelnem, ha beakarok érni a munkahelyemre. Egy modell cég személyi végrehajtója vagyok. Én csak így hívom, amikor téged csicskáztatnak. Elég nagy szívás az egész. Anya szervezett be meg a milliárdnyi pénze. Nem akartam az ő cégénél dolgozni. Saját magam akartam ide is bekerülni. Persze anya erről is gondoskodott. Biztosra veszem, hogy tudják mennyi pénze van anyámnak és mennyi hatalma is. Nemrégiben megtudta az összes címem ahová költöztem. Nem volt olyan hely ahol ne lettek volna besúgói. Kissé elegem van már belőle. Nem hagy élni és ettől viszolygok. Olyan, mint Brad a volt pasim. Ő folyton zaklatott, hogy fogadjam vissza és egyéb hülyeségek. Anya meg folyton a nyakamra járt. Melyikük a legrosszabb? Lassan leparkolok és felkapom a táskám. A szokásos aláírni való papírokat is kézbe csapom és befelé indulok. Felsóhajtok és beszállok a liftbe. Huszonöt emeletes az épület. Én csak a másodikon vagyok. Lepakolok az asztalomra és épp, hogy leülök a főnököm idegbeteg módjára berohan az irodájába. Furcsán nézek utána. Alig telik el öt perc megint kirohan és eltűnik a liftben. Beviszem a papírokat hozzá és megnézem a többi papírt, amit még tegnap rakott az asztalomra. Imád késő éjjelig bent lófrálni mikor más alszik. Ha nem tudnám, biztosan azt mondanám, hogy itt lakik az ügynökség épületében. Újabb szerződések és számlák kerülnek elém. Unottan dőlök hátra és olvasni kezdem a modellek magánéletéről szóló jogait. Elméletileg ügyvédként kezdtem a pályafutásom. Anya unszolására lettem az. Szívesen lettem volna tervező vagy lakberendező. Mivel anyám a világ leghíresebb butikjainak tulajdonosa így nem égethettem magam egy tervező címmel. Utálom ezt csinálni. Szívesebben rendeznék be egy házat. Egész nap ellenék a tervezéssel és a rajzolással. Azzal semmi bajom sem lenne. Nem, mint ezekkel. Cicababák jogait kell védenem. Aztán ha megszegik a szerződést én kajtatok utánuk. Hogyan lettem ügyvédből végrehajtó? Kedves főnököm nem akart tudomást venni a végzettségemről. Egy „személyi asszisztensnek jó leszek” mondattal felvett. Közeledik dél és végre megérkeznek a modellek. Tipikus szőke haj, nagy mellek, feltöltött ajkak, hatalmas seggek, csont sovány karok és lábak. Az ilyen nőktől tudnék hányni. Egyesével leülnek hozzám és elmagyarázom a szokásos dolgokat. Aláírják a papírjukat és kitipegnek tőlem. Miután az utolsó lány is elmegy aktákba rendezem a szerződéseket és elindulok ebédelni. Éppen a táskámban kutakodok, amikor nekimegyek valakinek. Olyan erővel csapódok neki, hogy majdnem hátraesek, ha nem fog meg. Felnézek rá és elveszek a barna szemeiben. A karjai erősen tekerednek a derekam köré. Az ajkai egészen puhának és halvány rózsaszínnek tűnnek. A szemeivel folyton engem bámul. Mire feleszmélek elpirulok és bocsánatot kérek. Kissé kezd zavarni a helyzet, hogy még mindig szorosan magához húzva tart, közel a csípőjéhez. Furcsa érzések kezdenek el bennem útnak indulni.

-      Sajnálom. Nem figyeltem. Elengedne most már? – mosolygok rá.

-      Megbocsájtva kisasszony – mosolyog rám.

-      Tényleg sajnálom, de… - félbeszakít.

-      Siet valahová? – kérdezi érdeklődve.

-      Ebédelni indultam – mondom röviden.

-      Elviszem, ha már feltartottam – nyalja meg az ajkait.

-      Nem szükséges. Egyedül is eltalálok ebédelni csak engedjen már el – pirítok rá.

-      Talán zavarja a közelségem? – vigyorog rám pimaszul.

Most mit mondjak erre? Cseszettül árad belőle valami ami nem engedi, hogy kijussak a karjai közül. Mintha már ezt kerestem volna jó pár éve. A kapcsolatok terén elég gyatrán állok. Ismét a szemeibe nézek és elveszek bennük.

-      Úgy mondják, hogy a hallgatás belegyezés. Szóval tartson velem ebédre – pillant a kocsija felé.

Ránézek a luxus járműre és elkerekednek a szemeim. Akárki is piszok gazdag azt biztos. Jó ötlet lenne elmennem vele? Mi lesz ha kirúgnak? Már így is késésben vagyok.

-      Ha azon jár a csinos feje, hogy kirúgják ne aggódjon. Ismerem a tulajdonost. Biztosan nem rúgna ki egy gyönyörű nőt – engedi el a derekam.

-      Én… - hezitálok a válaszadással.   

-      Kérem! – mosolyog rám udvariasan.

-      Jó, de csak egy sima ebéd – egyezek bele.

-      Lekötelez hölgyem! – nyitja ki a kocsiajtót.

Lassan beülök amennyire a szoknyám engedi és bekötöm magam. Beül mellém és szól a sofőrnek, hogy vigyen Streat Gardem étterembe. Hallottam már arról a helyről. Eléggé puccos és kő gazdagok járnak oda.

-      Jól érzi magát? – néz rám.

-      Persze – bólintok.

-      Kissé elfehéredett az arca – szemléli a meglepődött fejem.

-      Jól vagyok – bólintok egy aprót.

Egy húsz perc múlva meg is érkezünk. Kinyitja az ajtót és előbb kiszáll ő majd kisegít engem is. Átkarolja a derekam amíg az ajtóhoz kísér. Egyáltalán nem zavarnak a széles ujjai a derekamon. Kinyitja előttem az ajtót és előre enged. Körbepillantok és máris észreveszek pár embert, aki minket bámul vagyis inkább őt a hátam mögött. A pincér azonnal elénk siet és egy egész eldugott asztalhoz vezet. Úriember módjára kihúzza a széket és betolja alám majd leül velem szemben.

-      Ennyire meglepődött? – mosolyog rám.

-      Kissé túlságosan elegáns az egész – nézek körbe.

-      Zavarja, hogy idejöttünk igaz? – dől hátra.

-      Nem, nem zavar csak nincs meg az a hangulat, mint a többi étteremben. Túlságosan modern – fejtem ki a véleményem.

-      Hm, érdekes – nyalja meg az ajkait.

A pincér megjelenik a rendelésünkért, amit még ki sem néztem. Így hát gyorsan választok egy saláta tálat majd titokzatos idegen felé fordítom a tekintetem. Ő egy egyszerű rántott húsos menüt eszik. Amint elmegy a pincér ismét bámulni kezd. Tanulmányozni kezdem a mellkasát majd megyek följebb. Végül megállok az ajkainál amik hívogatóak.

-      Tudja, ahogy elnézem magát feleannyira kíván mint én magát – dől előre.

-      Honnan veszi ezt? – rázom meg a fejem.

-      Az illatából. A teste teljesen be van indulva rám. Mellesleg már tíz perce az ajkaimat bámulja. Tanakodott rajta, hogy milyen lehet megcsókolni? – vigyorog rám.

-      Nem – nézek a szemeibe.

A pincér kihozza a rendelésünket és enni kezdünk. Mielőtt felvenném a villám válaszol.

-      Hazudik. Látom magán, sőt érzem is, hogy kíván engem – nyúl az evőeszközökhöz.

-      Nem is ismerem magát – hüledezek.

-      Ha rajtam múlik, fog – néz rám igéző szemekkel.

-      Ha egyáltalán találkozunk még valaha – forgatom a szemeim.

-      Fogunk. Biztosítom róla – vigyorog rám.

Az ebédet elfogyasztva elindulunk kifelé. A kocsi már vár ránk. Alig két órája bent kéne ülnöm és modellek szerződéseit csinálnom. A főnököm ki fog nyírni. Elhúzom a szám és bekötöm magam.

-      Ne aggódjon már annyit! – szólal meg.

-      Én nem… Nem aggódok – nézek ki az ablakon.

-      Mint mondtam érzem magát. Feszült és aggódik. Ezerszer jobb dolgot tudnék a levezetésére – bámul végig rajtam.

-      Bizonyára – motyogom az orrom alatt.

Elterelődik a figyelmem egy különös érzésre. Valahol belül életre kelnek a vágyaim. Hihetetlen szexuális erő kerít a hatalmába. Azt hiszem belőle árad vagy belőlünk. Fogalmam sincs, de érezni akarom őt.   

-      Vallja be magának, hogy rohadtul azt szeretné, hogy eszméletlenül megdugjam! – suttog a fülembe.

-      Van.. Van valakim – nyögöm ki mentsvárként.

-      Hazudik! – vágja rá.

-      Nem! Tényleg van valakim – nézek a szemeibe.

-      Rosszul hazudsz! – rázza meg a fejét.               

Honnan a fenéből tudja, hogy nincs senkim? Ennyire nyilvánvaló, hogy nem kellek senkinek? Vagy csak megérzi, mint a vágyamat is? Ó, te jó ég. Azt sem tudom ki ő és… Nem fantáziálhatok róla. Valószínű úgysem találkozunk többet. A cég épülete előtt megállunk és kisegít a kocsiból. Szembe fordulok vele és igyekszem hamar elköszönni.

-      Nem rázol le magadról ilyen könnyen – fogja meg a derekam.

-      Mióta tegezel? – lepődök meg.

-      Nem vagyok olyan öreg, hogy magázzalak – indulunk az épület felé.

-      Értem – bámulom a földet.

Amint belépünk az épületbe máris elénk siet pár ember és köszön illedelmesen. Még nekem is köszönnek, ami elég fura. Általában észre sem veszik az olyan embereket, mint én. Beszállunk a liftbe és amint eltűnünk az emberek szeme elől letámadja az ajkaimat. Megnyomja a stop gombot és a tükörhöz szorít. Beletúr a hajamba és forrón ostromolja a számat. A táskám kiesik a kezemből és muszáj megkapaszkodnom a karjaiban. Az öltönye teljesen eltakarja az izmos karját. Vajon milyen lehet odalent? Kissé elpirulok a gondolatra. Az egyik kezét a fenekemre tapasztja és közel húz a csípőjéhez. Megérzem a dudorodó nadrágját és belenyögök a szájába. Megszakítja a csókunkat és beszélni kezd.

-      Érzed? Érzed mennyire kemény vagyok tőled? – nyomja hozzám magát még szorosan.

-      Én… - fúlok el.

-      Egyetlen egy szabályom van. Ne hazudj nekem! – néz a szemembe.

-      Érzem bassza meg! Érzem! – kapok az ajkai után.

Miközben rámarkolok a szerszámára megszólal a fejünk fölött a vészcsengő és a lift elindul. Elválik tőlem és máris összeszedi magát. Nekem kissé több idő kell. Valószínű elkenődött a rúzsom és totál átnedvesedtem. Miután kilép velem együtt az ajtón a józanság fejbe kólint. Mi a fenét műveltem? Egy liftben? Alig pár órás ismeretség után? Nem is mondható ez ismeretségnek. Hiszen azt sem tudom ki ő. Mégis úgy néznek rá, mint egy istenre. Ki a csuda lehet ez a férfi? Amint az asztalomhoz érünk a főnököm kiront az ajtón és máris belekezd a fejem leordításába.

-      Hol a kurva életbe jártál? A te hülye feladatot a modellek szerződése nem az enyém, ezért fizetlek bassza meg. Ha még egyszer el mersz… - a titokzatos férfi közbeszól.

-      Mi lesz Maynard? – szól rá szigorú hangnemben.

-      Semmi uram. Nem tudtam, hogy Miss. Evans kisasszony magával van. Elnézést az előbbiekért – kér bocsánatot.

-      Na idefigyeljen. Nem azért neveztem ki vezetőnek, hogy beosztottjait ócsárolja. Ne tőlem kérjen bocsánatot, hanem Sissytől – néz rám.

Honnan a francból tudja a nevemet? Mi az, hogy kinevezte? Miért fogja még mindig a derekam olyan szorosan a puha ujjaival? Miért esik ennyire jól? Foghatná akár egész nap.

-      Sajnálom, hogy úgy beszéltem veled – néz rám.

-      Felejtsük el – legyintek.

Maynard visszasétál az irodájába és gyengéden becsukja az ajtót. Ahhoz képest milyen robajjal csörtetett ki. Az idegen elém áll és megsimítja az arcom. Francba, hogy nem tudom a nevét.

-      Elárulnád ki vagy te? Miért néznek úgy rád az emberek, mint valami istenségre? – lépek hátrébb.

-      Meglepő, hogy nem tudod – nevet fel.

-      Azért kérdeztem! – csattanok fel.

-      Ó, csibém! Maradjon inkább titok – húz magához.

-      Legalább a neved áruld el Mr. Titok – nézek fel rá.

-      Zayn – nyalja meg az ajkait miközben kimondja a nevét.

-      Nos örvendtem, de dolgoznom kell. Megérkeztek a modelljeim – pillantok az ajtó felé.

-      Lerázol? – hajol egész közel.

-      Dolgoznom kell – tolom hátrébb.

-      Olcsó kifogás csibém, de rendben. Hagylak tanulmányozni – lép el mellettem.

Kifújom a levegőt és leülök a helyemre. A modellek fura szemmel néznek rám. Oké utána kell néznem Zaynnek. Amint megírjuk a szerződéseket lefűzöm őket és elindulok hazafelé. Otthon megcsinálom részletesen és kutakodok is egy kicsit. Amint leérek a parkolóban látom, hogy a hátsó kerekem teljesen lapos. Már megint? Minden héten így járok. Dühösen vágom le a papírjaimat az ülésre és morgolódok egy sort. Mehetek metróval egészen a város másik feléig. Elindulok kifelé szép lassan. Valószínűleg este hatra hazaérek. Amint kiérek a parkolóból egy tűzpiros Porsche parkol le mellettem. Kiszáll belőle Zayn és akaratlanul is megállok. Az már biztos, hogy kő gazdag. Talán már az étteremből is leszűrhettem volna. Sissy mibe keveredtél! Soha nem keveredhetsz ilyen emberekkel. Nem a te világod. 

Engedd szabadon!

Sziasztok! 

Oly sok hónap után ismét jelentkezem ezen a blogon egy új történettel. Remélem nem fogtok megutálni amiért a másikakat félbe hagytam. Sok minden közbejött. Levizsgáztam cukrászból, melózok és ha van időm alkotok. Nagyon izgulok, hogy tetszeni fog-e egyáltalán a történet. Remélem kapok visszajelzéseket. Kissé rövidre sikerült a prológus, de kaptok holnap este az első fejezetből. Valamelyik rész túlságosan hosszúra sikerült így két részletben teszem fel. Megmaradok ugyan úgy a képekkel és a zenékkel is a részeknél vagy időnként a fantáziátokra bízom. Bár a könyvekben sem kapunk képeket csak a képzelőerőnkre bízzuk őket. Nos nem is magyarázkodok. Olvassatok, ha időtök engedi. 

  Puszi Bell Boo :))

Prológus 

Mindig azt hisszük, hogy a helyes úton járunk. Hogy akit szeretünk viszont szeret. Mindig csak egy lépéssel előrébb járunk, néhol hátra maradunk. Miért nem láttam előre mi fog történni velem? Miért adtam át magam az ábrándoknak? Miért hiszek a mesékben? Miért hagytak el olyanok akit tényleg szerettem?

Mint mindenki naiv voltam az elején. Annyira akartam, hogy jó legyen. Annyira törtem magam, hogy mindent jól csináljak. Belemenekültem az általam kitalált világba. Nem hallgattam a józan eszemre és sebeket kaptam. Sebeket amiket örökké magamon viselek. Hagytam, hogy bántson, hogy én bántsak másokat.      

Infó

Sziasztok! 

Nos belekezdtem egy új blogba amit folytatni is fogok nagy valószínűséggel. Szóval ha valakit érdekel, pislantson be.. :) Oldalt meg is találjátok. Puszi Bell Boo  <3

13. fejezet

Sziasztok! 

Hát jó régen jelentkeztem tudom. egyenlőre mindegyik blogom szünetel. Nos nem is igen 

pofáznék sokat. Írtam nagyon régen egy regényt így magamnak. Most az egyik fejezetet hoztam el nektek. Remélem tetszeni fog. :) Jó olvasást Monrue. Holnap hozom a folytatást. 

Aztán majd az elejét is megismeritek, de szerintem így izgisebb, hogy nem ismeritek az első pár részt. Ezért is hoztam a 13. fejit. Igazából ez is the Pretty Reckless-es de most nem bandáról fognak szólni a dolgok. :P. 

Két hónapja nem láttam Zaynt. Vajon most mit csinálhat? Perrievel van vagy kivel? Elvégre nyitott kapcsolatban vagyunk vagy miféle. Két nap múlva betöltöm a tizenkilencedik életévemet. Hurrá! Megint öregebb leszek. Ideje lenne meglátogatnom Harryt is. Ezer éve nem láttam már. Felhívtam és elhívtam sétálni. Legalább addig találkozzunk amíg Los Angelesben van. Így hát előkutattam valami lenge ruhát. Egy szürke schort, egy fehér pumás póló, és strandpapucs mellett döntöttem. Bepakoltam a kis táskámba és kimentem a kocsimhoz. Amióta csak ismerem a srácokat mindig történik velem valami. Először nyitott kapcsolatba lépek Zaynnel. Másodszor meg összejövök Harryvel és Nikoval.  Niko a fotósom. Eszement szexi a srác. Mondjuk Harry méreteit nem körözi le. Aztán ott van Zayn is. Elégedetté tesz amikor féltékeny Harryre vagy Nikora. Útközben rá is gyújtottam. Harry egyenesen utálja, ha cigizek. De hát megszoksz vagy megszöksz nem? Elvileg a parkban találkozunk. Gyorsan keresek egy parkoló helyet és leállok. Kiveszem a táskám és befelé indulok. Ja azt nem is mondtam, hogy modell vagyok és van egy bandám is. The Pretty Reckless. Most egy kicsit pihenünk a srácokkal. Mindenki kapott egy két hónap szabit. Eléggé bunkó vagyok mindenkivel. Zayn még ezt is szereti bennem és elfogadott így is ahogy Harry és Niko is. Sokan megbámulnak az utcán. Minden divatmagazin tele van az új képeimmel. Ahogy sétálok befelé egyre több balfékkel találkozom. Elhaladok egy motoros banda előtt is. Igaz vannak hárman, de náluk ez már banda. Pff, szánalom! Az egyik kopasz csávó elém áll. Utálom a kopaszokat. Undorítóak! Liam kivétel alóla. Ő még úgy is szexis.

-          Hé cicám, hogy hívnak? – kérdezi vigyorogva.

-          Közöd? – bunkózok.

-          Na, de cicuska! Ne légy ilyen – jön közelebb hozzám.

-          Elállod az utam balfaszkám! – morgok rá.

A másik két srác csak vigyorgott ránk. Elakartam indulni, de elkapta a karom és magához húzott. Belemarkolt a fenekembe és markolászni kezdte.

-          Engedj el te vadbarom! – dörrenek rá.

-          Na, ne ficánkolj. Tudom, hogy élvezed kiscicám! – csókol bele a nyakamba.

Ekkor valaki ideges hangja szólalt meg mögöttünk. Egyből levágtam, hogy Harry az. Egy pillanatra azt hittem, hogy Zayn az. Ő nem tűri, ha más is hozzám ér. Egyszer majdnem nekiment Harrynek is amiért tapogatni kezdett. Aztán Harry is ilyen lett. Egy kicsit agresszív, ha rólam van szó. Mintha csak Zayn képmását látnám. Vagy talán az enyémet? Én sem tűröm, ha más tapogatja azt ami az enyém! Érdekes, hogy amikor valaki belém köt a két srác közül mindig megjelenik valamelyik. Mintha követnének vagy nem tudom. Nagyon különös. Zayn is néha csak úgy előterem a semmiből. Jó Harryvel most találkozót beszéltünk meg.

-          Nem hallottad mit mondott? – kérdezi agresszívan.

-          Miért ki vagy te? Talán a pasija? – kérdezi gúnyolódva.

-          Ha tudni akarod igen! Gyűlölöm, ha más fogdossa azt ami az enyém szóval engedd el őt vagy kiverem belőled a szuszt is! – lépked felénk közelebb.

-          Lehet próbálkozni! – nevet fel hanyagul.

Harry egy szempillantás alatt leszedi rólam a srácot és elkezdi püfölni. A srác eleinte visszaüt, de Harry az erősebb. Tudom, hogy szokott boxolni és versenyekre is járni, de nem gondoltam volna, hogy péppé ver egy srácot. Tönkreteszi a karrierjét miattam! Ezt nem fogom engedni! Értem senki se áldozza fel azt amije van. A másik két srác próbálja leszedni Harryt a srácról. Odamegyek én is és megfogom az ökölbe szorult kezét.

-          Harry állj le! Elég volt! – mondom mérgesen.

Visszanyeri az önkontrollt és elindulunk. Megnéztem a srácot, hogy él e még. Szerencséje van, hogy megúszta. A szökőkúthoz megyünk és lemosom a kezét. Nem hajlandó rám nézni. Túlságosan dühös. Egy puszit nyomok a kézfejére amikor megszólal.

-          Hogy létezik az, hogy állandóan megérzem amikor bajban vagy? – néz rám.

-          Telepátia vagy a ragaszkodás műve! Megnyugodtál? – kérdezem tőle eléggé bunkón.

Felsóhajt és előre dől. A két kezébe rejti az arcát és mélyeket lélegzik. Gyűlölöm amikor ilyen. Sohasem mondja el a problémáit nekem. Mintha nem bízna bennem. Rágyújtok egy cigire és csak nézek előre. Felemeli a fejét és rám néz. A szemei tele vannak nyugalommal és szerelemmel. Hiába vagyunk néha együtt, közben meg jó barátok vagyunk amikor én nem szerethetem őt. Neki barátnője van aki ebből semmit sem sejt, hogy mi van köztünk. Muszáj lesz megcsókolnom vagy szétvet a vágy. Elnyomom a cigim és átülök az ölébe. A kezei a csípőmre tévednek majd a fenekemre. A fejem egyre közelebb furakszik az övéhez. Az orrom hozzáér az övéhez és felsóhajt.

-          Ne csináld! Nem bírok majd leállni! – nyögi ki erőtlenül.

-          És az baj? – suttogom.

-          Nem akarlak bántani! – húzódik el.

-          Nem fogsz! Bízom benned! Harry, kérlek! Szükségem van rád! – hajtom le a fejem.

Feláll velem együtt és úgy dönt, hogy inkább sétáljunk. Átkarolja a derekam és csak megyünk egymás mellett. Feloldódik köztünk ez a feszélyezett légkör és baromkodni kezdünk. Lefekszünk a fűbe és a felhőket kezdjük el bámulni. 

-          Harry mennem kell! Niko ma jön haza – mondom sóhajtva.

-          Már megint vele vagy? Minek? – pattan fel idegesen.

-          Szeretem őt Harry! – hazudok neki. 

-          Ahogy engem és Zaynt is? – csattan fel.

-          Harry elég! – nézek rá most már én is dühösen.

-          Miért? Akit szeretünk az nem alázzuk meg folyamatosan! Az a barom azt teszi veled! Nem hiszem el, hogy azok után is képes vagy őt szeretni! – lép közelebb hozzám.

-          Fejezd ezt be! Most hazamegyek! Szia – indulok el.

Otthagyok egy eléggé ideges Harryt a hátam mögött. Még mindig látszanak a sérüléseim amit apám okozott és amit Niko is. A nevelő apám folyamatosan megvert és megerőszakolt minden nap. Anya ennek ellenére vele maradt és eldobott engem. Nem voltam már náluk két éve. Harry végül utol ért a kocsimnál.

-          Sajnálom! Nem akartam, csak… Tudom, hogy min mentél keresztül! Nem akartalak megbántani – húz magához.

-          El… eljössz velem anyáékhoz? – kérdezem dadogva.

-          Ha lehet nem! Nem bírnék uralkodni magamon! Vigyázz magadra csibe! – lehet egy puszit a fülem mögé.

Bólintok majd elengedem és beszállok a kocsiba. Meg sem állok hazáig.  

Nos ennyi lenne :) Good Night Everyone! :))