Sziasztok!
Oly sok hónap után ismét jelentkezem ezen a blogon egy új történettel. Remélem nem fogtok megutálni amiért a másikakat félbe hagytam. Sok minden közbejött. Levizsgáztam cukrászból, melózok és ha van időm alkotok. Nagyon izgulok, hogy tetszeni fog-e egyáltalán a történet. Remélem kapok visszajelzéseket. Kissé rövidre sikerült a prológus, de kaptok holnap este az első fejezetből. Valamelyik rész túlságosan hosszúra sikerült így két részletben teszem fel. Megmaradok ugyan úgy a képekkel és a zenékkel is a részeknél vagy időnként a fantáziátokra bízom. Bár a könyvekben sem kapunk képeket csak a képzelőerőnkre bízzuk őket. Nos nem is magyarázkodok. Olvassatok, ha időtök engedi.
Puszi Bell Boo :))
Prológus
Mindig azt hisszük, hogy a
helyes úton járunk. Hogy akit szeretünk viszont szeret. Mindig csak egy
lépéssel előrébb járunk, néhol hátra maradunk. Miért nem láttam előre mi fog
történni velem? Miért adtam át magam az ábrándoknak? Miért hiszek a mesékben?
Miért hagytak el olyanok akit tényleg szerettem?
Mint mindenki naiv voltam az
elején. Annyira akartam, hogy jó legyen. Annyira törtem magam, hogy mindent jól
csináljak. Belemenekültem az általam kitalált világba. Nem hallgattam a józan
eszemre és sebeket kaptam. Sebeket amiket örökké magamon viselek. Hagytam, hogy
bántson, hogy én bántsak másokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése