9. fejezet

Sziasztok!

Köszönöm a komit és a pipákat. :) Hát ez a rész olyan csúnya beszédes lett. Jó nem annyira de egy pár jellemző le van írva. Na szóval mindegy. Nagy fordulatok történnek a két ifjú közt. egyenlőre még magam sem tudom mit kezdek velük.Kuszák a gondolataim. Egyszer ezt gondolom, másszor meg azt. Hullámvölgyben vannak azt hiszem. Lezárult a szavazás is így holnap jön a kövi ilyen tájban :D Jó olvasást :D Ja és van benne +18as rész is :D Úgy gondoltam teszek bele, hogy ne legyen uncsi a töri. Előforduló hibákért bocsika :P :)

9. Más vagyok! 

Lana és én egész este beszélgettünk. Elmondott mindent amit tudni szerettem volna. Azt tudtam, hogy vannak nomádok és vegetáriánus vámpírok is. Viszont, hogy embert öljek még egyszer az kizárt dolog. Elég volt aput megölnöm. Lanaval abban egyeztünk meg, hogy Rayen és én testvérek vagyunk. Nemrég tértem haza New Yorkból. Felépítettünk egy jó kis alibit nekem. Rayen reggel jött haza a papírjaimmal. Kitöltöttem és már vitte is. Viszont a keze után kaptam és mentem vele.

-          Várj Bella! – jött ki utánunk Lana.

Odaadta a bankkártyáját mire csak néztem rá. Azonnal tiltakozni kezdtem, de leintett.

-          Használd. Úgy is van elég. Majd neked is lesz ha áttudjuk a bankszámlád hozni – mosolygott.

-          Köszönöm – öleltem meg.

-          Szívesen. De menjetek mert elviszik a legjobb cuccokat  - mosolygott ránk.

Beültünk egy Ferrariba és indultunk is. Kicsit hülyén nézhet ki télen az utcán. Bekötöttem magam a biztonság kedvéért. Bár tudom, hogy semmi bajom nem eshet. A szabály, az szabály. Rayen egész úton feszült volt. Muszáj beszélnem vele. Vágyom a társaságára.

-          Mért vagy ilyen dühös? – kérdeztem.

-          Nem számít! – morogta.

-          De igen is számít! Ha rólam van szó akkor számít! – emeletem fel a hangom.

-          Hát jó – mondta.

Hírtelen lefékezett az út közepén és kiszállt. Kiszálltam én is és odamentem hozzá. Nekidöntött a kocsinak és megcsókolt. Amikor összeért a szánk hírtelen áramütés futott végig a testemen. Visszacsókoltam és követelőzőbb voltam a kelleténél. Éreztem, hogy a kis barátja felfelé ágaskodik. Miért ilyen magas minden pasi? Ez nem igazságos. Miért mindig a lányoknak kell nyújtózkodniuk? Talán magas sarkúban sem érném el. Bár kétlem, hogy valaha is felveszek olyat. Amikor elváltunk olyat mondott amit reméltem, hogy nem mostanában fogok hallani.

-          Gyere hozzám feleségül! Kérlek!  - suttogta.

-          Én… - kezdtem bele de csendre intett.

-          Még életemben sem szerettem ennyire egy nőt sem, mint téged. Kérlek ne utasíts el, mert megszakad a nem dobogó szívem – mondta felnőttesen.

-          Előbb meg kéne ismernem. Beléd kéne szeretnem. Nehezen fog menni hiszen szeretek valakit. Ígérem megpróbálok mindent – mosolyogtam rá.

-          Ez több a semminél. Mindent elkövetek, hogy az enyém légy – vigyorgott.

Visszaültünk a kocsiba és tovább mentünk. Szóval mindent elkövet, hogy az övé legyek. Ez mégis mit jelent? Mit fog bevetni? Amikor beértünk a városba egy csomó embert láttam sétálgatni nagy kabátban és mamuszban. Én meg cipőben és egy pólóban vagyok. Kicsit sem lesz feltűnő. Rayen bement elintézni a papírokat míg én vásárolni mentem. Vagy húsz szatyor után tértem vissza a kocsihoz. Rayen kitágult szemekkel nézett rám meg a szatyrokra. Vettem még pár cipőt magamnak és hazamentünk. Lana elégedett volt velem. Miért is? Oké, hogy kicsit sokat vásároltam, de mind visszafogom adni neki az utolsó fillérig. Megmutatták a szobám és bepakoltam. Az összes ruha elfért a gardróbba amit vettem. A ruháim is el kéne hozni apu házából. Míg pakolgattam két kocsi állt meg a házunk előtt. Egy BMW és egy Audi. Átöltöztem és lementem a lépcsőn. Rayen ott smárolt egy szőke hajú lánnyal. Ekkor leértem a lépcső aljára. A lábaim vittek míg az agyam még az előbbieken gondokozott. Ki lehet ez a lány? Talán a barátnője? Barátok tutira nem! A barátok nem szoktak csókolózni, sőt nem is így köszöntik egymást.

-          Elezar had mutassam be Rayen húgát, Bellát! – fordult felém Lana.

-          Üdvözöllek Bella! – jött oda hozzám.

-          Én is magát! – mondtam miközben a szemem le nem vettem Rayenről és a szőkéről.

-          Gyere és mutatkozz be – fogott kézen Lana.

Elhúzott a páros elől és a többiek elé vonszolt. Nincs kedvem kétszer elmagyarázni mindent. Úgy tudni akarják, hogy honnan jöttem, hogyan lettem vámpír stb. Bemutatkoztam és egész estig beszélgettünk. Rayen és, mint megtudtam a szőke nevét Leila - aki nemrég csatlakozott hozzájuk - eltűntek. Elnézést kértem és felfelé indultam. Először pakolni akartam, de a fürdőből jövő hangok megakadályoztak benne. A fülem az ajtóra tapasztottam és hallgatóztam. Bár így is tökéletesen jól hallottam. Rayen és Leila bent a fürdőben éppen egymás örömeit elégítették ki. Érdekes, hogy reggel engem csókolt és megkérte a kezem, most ezzel a kis… Elléptem az ajtótól és bementem a szobámba. Bevágtam az ajtót jó hangosan és folytattam a pakolást. Mire végeztem a Denali klán is elment. Kopogás jött az ajtó felől.

-          Gyere be! –morogtam.

-          A bátyus csúf játékot űz veled nővérkém! – motyogta szomorúan Nessi.

-          Ne is foglalkozz vele! Az egy tuskó és még hazudozik is! – mondtam.

-          De ti összeilletek! Azt akarom, hogy együtt legyetek! Olyan rossz ez így! – mondta sírós hangom.

-          Ne pityeregj kicsim! – simogattam meg az arcát.

Átöleltem és nyugtatólag ringattam. Amikor elaludt a kezemben átvittem a szobájába. Betakartam és adtam neki egy puszit. Kifelé menet beleütköztem Rayenbe.

-          Szóval egy utolsó baromnak tartasz? – kérdezte mérgesen.

-          Ezt nem én mondtam, de ha már mondod igen, annak! Játszadozol velem miközben azt a fruskát dugod a fürdőben! Szerintem mindenki hallotta! – morogtam.

-          Hát nem várhatok rád egész életembe! Jól hangzik, hogy féltékeny vagy! – mosolygott rám.

-          Féltékeny én? Ugyan már! Sokkal szebb vagyok nála! – mondtam nemtörődöm stílusba.

-          Tényleg? Akkor mért nem maradtál meg a pasid mellett? Vagy ő dobott ki? – gúnyolódott.

-          Hagyd abba! – morogtam.

-          Miért? Nem kapta meg amit akart és kidobott? Meg is értem! Soha sem adod be a derekad te senkinek! Te leszel az ezer éves szűz – nevetett fel.

-          Fogalmad sincs miről beszélsz! Jobb lesz ha abbahagyod! – dühödtem be.

-          Miért? Fáj netán az igazság? – gúnyolódott még mindig.

-          Hogy fájna? Talán! Hogy tudni akarok róla? Nem! Szóval jobb lesz ha befogod! – morogtam.

Rám vigyorgott és elsétált előttem. Mért változott meg ennyire? Az a lány az oka. Akkor miért kérte meg a kezem? Ez is a terv része lenne? A féltékennyé tevés? Hát oké! Egyszer bedőltem! Többet nem fogok! Nem játszadozhat velem. Nem vagyok érző lény, de nekem is van szívem. Igaz halott, de van.

 1 Hét múlva.

Rayen és Leila egyre jobban összemelegedtek. Nem is szóltam rá semmit. Már rég tudok a tervedről Rayen. Amikor elmentem mellettük csak mosolyogtam. Olyan „mindent tudok” mosoly volt. Rayen meg igen csak dühösen nézett rám. Lehet a múltkoriak miatt vagy csak idegesíti, hogy nem érdekel a kis játéka. Egyik este szépen felöltöztem és elindultam a városba. Úgy terveztem, hogy hazahozok valakit. Végül egy normális pasit sem találtam. Viszont, hogy idegesítem Rayent mégis hazahoztam egy nomádot. Igen egy nomádot! Senki sem volt a házban. Talán vadászni mentek. Felvittem a szobámba és lelöktem az ágyra. Olyan gyűlöletet éreztem iránta. Talán azért mert egy ilyen ölt meg engem is. Szépen levetkőztettem és a ruháit kidobtam az ablakon. Aztán levetkőztem én is, hogy ne  legyen feltűnő. Egy pillanatig nem figyeltem. Felpattant és maga alá szorított. Végigcsókolta a testem és a keze a bugyimba tévedt. Undorodtam minden érintésétől. Viszont tovább kellett játszanom a játékot. Így engedtem neki, hogy azt csináljon amit akar. Ha Rayen így akkor én is. Bár nem egy vadidegen pasival képzeltem el az elsőt hanem Masennel mégis megtettem. Levette rólam a bugyim és a melltartóm is. Végig húzta az egész nyelvét a testemen. A kezem a fejem fölé szorította és szétfeszítette a lábam. Elakartam engedni magam, hogy ne legyek olyan feszült mégse tudtam. Egy erős lökéssel belém hatolt. Nem éreztem semmit. Egyáltalán nem fájt. Pedig azt mondják az első mindenkinek fáj. Viszont én még azt sem éltem meg ember életemben. Akaratomon kívül lettem ilyen. míg mozgott bennem én csak feküdtem alatta. Akaratomon kívül is felnyögtem párszor.

-          Ne légy ilyen feszült. Élvezni fogod, csak engedd el magad! – motyogta a nyakamba.

Nem szóltam semmit. Mindegy kit képzelek a helyébe. Átadtam magam az érzésnek és a tudtatnak, hogy olyannal vagyok akit szeretek. A kezem útra kelt és bejárta a felsőtestét. Szépen kidolgozott izmai vannak. A feneke is formás. Pont olyan mint Masen vagy Edward esetleg Rayen. Egész éjjel, sőt még reggel is kényezettük egymást. Végül is élveztem az egészet a végére. Lehet, hogy megőrültem, sőt biztos. Ha nem lennék őrült biztos nem mondtam volna ilyet. Reggel együtt zuhanyoztunk le. Egy pillanatra sem váltunk el. Aztán mennie kellett. Rayen és Lana no meg Leila a nappaliban beszélgettek. Lekísértem az ajtóig és egy utolsó csók után elváltunk. Lehet, hogy így vissza tudok vágni neki. Lassan besétáltam hozzájuk és megálltam a kanapé mögött. Rayen szemi dühtől izzanak. Egy- egy!

-          Szóval semmi kérdés? – kérdeztem.

-          Éreztük, hogy nomád! – morogta Rayen.

-          Már bocs, de ehhez semmi közöd – vigyorogtam.

Felmentem és átöltöztem. Léptem volna ki a szobából, de Rayen visszatuszkolt. Bezárta az ajtót és nekem esett.

-          Remélem élvezted, hogy egy nomád vette el azt amit csak nekem szabadott volna! Mégis hogy gondoltad? – kiabált.

-          Hogy gondoltam? Tiszta fejjel! Ha tudni akarod nagyon is élveztem – vigyorogtam.

-          Szóval mégis csak egy ócska ribanc vagy! – morogta.

-          Tessék? – fakadt le a mosoly az arcomról.

-          Jól hallottad! – morogta.

Egy jó nagy pofont kevertem le neki. Nekiesett a falnak és csak nézett rám. Fogalmam sincs mi ütött belé. Egy hete megkérte a kezem most meg egy ribancnak nevezett. Velem ne játszadozzon.

-          Ha ribancnak tartasz miért kérted meg a kezem, hm? – kiabáltam rá.

-          Mert szeretlek! Azt akartam, hogy velem legyél először! Hogy én menjek el benned! Erre te fogod magad és felhozol hozzánk egy nomádot. Van fogalmad róla mi lett volna, ha Reneesme is itthon van? – kiabált vissza.

-          Én nem… nem tudtam, hogy ő… hogy Nessi félvér – dadogtam.

-          Érezhetted volna! – rivallt rám.

-          Én sajnálom – hajtottam le a fejem.

Közelebb jött hozzám és felemelte a fejem. Olyan fenyegető volt a tekintete. Mintha egy idegennel beszélne. Nekinyomott a falnak és rám morgott.

-          Ha meglátom a ház közelében azt az alakot nem érdekel, de megölöm! Ami az enyém azt ne birtokolja más! Te az enyém vagy! Nem fekhetsz össze minden jöttmenttel! – morogta.

Bólintottam majd elengedett. Most hová tegyem ezt a birtoklási vágyat? Jó nem mondom, hogy nem esik rosszul. Csak hát nem ilyen volt. Egy kedves, rendes vámpírként ismertem meg. talán több személyisége van? Kimutatta a foga fehérjét? Előttem akar nagyzolni? Bementem a szobámba és nekidőltem az ablaknak. Vajon most Masen mit csinálhat? Na és Edward? Még mindig együtt van Tanyával? Anyu, hogy lehet? Tudja egyáltalán, hogy „meghaltam”? Vajon ők mit szólnának hozzá? Rayen elfogadná, hogy megöltem az apám? Vagy, hogy a szerelmem és a bátyja közt vergődtem? Biztos engem akar feleségnek? Az ablak elé sétáltam és kifelé bámultam. Hiába vagyok máshol mégis hozzájuk húz vissza a szívem. Egyszer remélem találkozunk. Ha nem is  közel jövőben, de pár évszázad múltán talán. Beálltam a zuhany alá és folyattam magamra a vizet. Közben csak a csempét bámultam. Hátulról két kar ragadott magához.

-          Kívánlak – nyögött fel Rayen.

-          Ray… - suttogtam a nevét.

A keze elindult a testemen míg a szája a nyakam kényeztette. Amikor a kezelésbe vette a nőiességem és elkezdte mozgatni az ujját többször is felnyögtem. Ahogy hallottam ő is élvezte. Többször felmorgott. Aztán megfordított és csókolózni kezdtünk. Szorosan magához húzott. Úgy mintha mérföldek választanának el tőle. A két kezét a derekamra kulcsolta. Aztán elszakadt a számtól és a nyakamtól lefelé végig csókolt. Amikor a szája a nőiességem kényeztette. Meg kellett kapaszkodnom, hogy kibírjam azt a kéjt amit okozott. Éreztem a kezem közt ahogy a szappan tartó tál a kezemben marad. Felkúszott hozzám és kezét a combomra simította majd megemelt. Nekidöntött a csempe falának és belém csusszant. A két lábammal átkulcsoltam a derekát. A egyik kezemmel a vállát fogtam míg a másikkal a hajába túrtam és magamhoz húztam egy csókra. Amikor elvált tőlem kéjt és szerelmet véltem felfedezni a szemeiben. A két kezét megtámasztotta a csempén és úgy mozgott bennem. Mind a ketten hajszoltuk magunkat a kielégülés felé. Ahogy a nyakába kapaszkodtam a kezem kezdte el harapdálni. Persze nem erősen, csak finoman. Amikor a csúcsra értünk beleütött a falba. Felmorgott és a nevemet mondva élvezett el. Egy apró csókot nyomtam a szájára. Még egybeforrva mentünk be a szobámba. Mind a ketten lüktettünk odalent. Legalábbis én nagyon is. Még érezni lehetett az ágyon a nomád vámpír szagát. Rayen letett az öléből és megszakadt a lüktető érzés. Felkapta magára a ruháit és felém fordult.

-          Nem fogok itt… ahol azzal a… majd ha kiszellőzik az ágy. Addig is átjössz hozzám. Vegyél fel valami hosszút – mondta és megcsókolt.

-          Miért vagy most ilyen kedves? – kérdeztem miközben öltöztem.

-          Borzasztóan féltékeny és birtokló vagyok. Ez a rossz tulajdonságom. Sajnálom, hogy kiabáltam veled – mondta és magához húzott.

-          Én meg, hogy megütöttelek. De egyszerűen leri… - itt befogta a szám.

-          Nem gondoltam komolyan. Ideges voltam! Nem vagy az! Egy gyönyörű nő vagy – bókolt.

Már rég elpirultam volna, ha tudnék pirulni. Felkaptam magamra egy bugyit is és átsétáltunk a másik szobába. Vagyis a szemben lévő szobába. Nem is igen néztem körbe. Ahogy becsukódott az ajtó Rayen nekem esett. Megemelt a derekamnál fogva és az ágyra vitt. Ennek meg Leila szaga van. most akkor melyik jobb? Ezt meg kell jegyeznem! Eltoltam magamtól és megmondtam neki.

-          Hm, mintha Leila szaga lenne  szagolgattam körbe.

-          Leila. Azt a nőt csak arra használtam, hogy féltékennyé tegyelek! Először azt hiszem sikerült is – nevetett fel.

-          Tudtam! – mondtam.

-          Szeretlek Bella! Tudom, hogy szemét voltam az elmúlt napokba, de hidd el itt bent így érzek! – tette a szívére a kezem.

-          Ha szerettél mért feküdtél le vele? Mért kérted  meg a kezem? Válaszokat akarok! – mondtam követelőzően.

-          Tudod neki van egy képessége. Minden vámpírt és embert el tud csábítani. Amíg itt volt velem is megtette. Ha tudnád hányszor – nevetett fel keserűen.

-          Kihasznált? – lepődtem meg.

-          Mondhatnánk úgy is – kezdte el simogatni az arcom.

Az a kis…. Ha meglátom itt egy haja sem marad. Rayen az arcom fürkészte miközben az arcom simogatta. Csak néztem az arany íriszekbe. Bele tudok szeretni! Sőt talán menni is fog. Ha többet vagyok vele és nem gondolok rájuk menni fog! Remélem, hogy menni fog.

-          Min gondolkozol? – kérdezte.

-          Tudod néha olyan más vagy. Egyszer kedves, aztán gonosz, utána birtokló, féltékeny és még sorolhatnám. Ne változz meg jó? – kértem.

-          Ilyen a természetem Bella. Tudod mindig más oldalam használom. Az előbb birtokolni akartam a tested és a lelked is. Most meg egyszerűen szeretlek. Elég rád néznem és az ösztöneim beindulnak. Gyönyörű vagy és ezer évig tudnálak bámulni. Ezért kértem meg a kezed. Elsőre beléd szerettem. Tudom, hogy te nem játszanál velem! Csak még meg kell szereznem a szerelmed – mosolygott rám.

-          Tudom, hogy nehéz. Hidd el nekem is. Nehéz elfelejtenem őt, de mindent elkövetek. Kitudja talán holnapra meggondolom magam – vigyorogtam.

-          Egy boszorka vagy! – nevetett fel.

-          Te meg egy skizofrén! – böktem meg a mellkasát.

Nincs igaza. Játszanék vele. Hiszen velük is azt tettem. Viszont az, hogy birtokolni akarja az egész lényem felettébb tetszett. Mindig is arra vágytam, hogy egy férfi birtokolja a szerelmét. Könyvekben is olvastam róla. Most, hogy itt van ő és szeret engem mégsem tudom viszonozni. Ebből szedjen ki valaki! Adjon valami jó tanácsot. Egy rövid csók után az egész éjszakát átbeszéltük. Ahogy megismertem minél jobban a szívemhez nőtt. Már csak az kell, hogy kitudjak lábalni Cullenékből. Igaz, hogy Rayen más, de én is más lettem. Ha valaki látna a barátaim közül egyszerűen azt mondaná más vagy! Igazuk lenne! Tényleg más vagyok!