1. fejezet

Sziasztok!
Ez még nem friss. Nem tudom még egyenlőre mikor jön. majd ha kapok ihletet akkor megírom.
Most egy régi regényebe néztem bele amit még az Alkonyat mintájára írtam. Az elején még hasonlít rá de a későbbiekben már nem. Gondoltam megosztom veletek amíg nincs friss. Addig is tudtok valamit olvasni. :D

1. Megérkezés 

Sohasem tűnődtem el igazán azon, hogy hogyan fogok majd meghalni. De ha már meg kell halljak olyasfajta valakiért halljak, meg aki szeretek. Olyan valakiért, aki önmagamért szeret.

Washington, Forks. Ez a két szó járt a fejemben egész nap. Anyu a napokban bejelentette, hogy apámhoz Charliehoz kell költöznöm, mert a mostohaapámmal Jasonnel hosszú túrára utaznak. Igazából nem is tudom miért. Egyedül is el tudom magam látni, de anyu ragaszkodott hozzá. Azzal érvelt, hogy kell egy kis levegőváltozás és régen láttam már aput. Így hát elfogadtam az érveit és pakoltam. Éppen a reptérre tartunk. A reptérig vezető úton az ablak teljesen le volt húzva. Jacksonville révén dög meleg van. Így hát megérthető, hogy minden ablak le van húzva. Egy rövid kis nadrágban és egy toppban vagyok.

-         Ever Isabella Marie Swan! Szállj ki a kocsiból és irány befelé! Tudom, hogy nem akarsz menni, de el kell menned. – szólt anyám.

Nagyot sóhajtottam és kiszálltam a kocsiból. A gépig már csak fél óra volt. Anyu ezt ki is használta. Elmagyarázta, hogy apu ott fog várni rám. Fél órán keresztül nyomta belém a szentbeszédet. Aztán felszálltam a gépre és gyorsan átöltöztem a vécében. Felvettem egy feszülős csőfarmert meg egy fehér pólót. Aztán leültem és zenét hallgattam. Viszlát Jacksonvill! Fogalmam sincs mikor aludhattam el, de a szomszédom keltegetett, amikor leszálltunk. Elvettem a bőröndöm és többi cuccom majd kisétáltam apuhoz. Üdvözlés képpen megölelt. Betette a cuccaim a csomagtartóba és elindultunk. Igen beszélhetnékem volt. Mindig rám jön, ha olyan helyen járok ami „érdekes”. Na, ez Forksról nem mondható el. Mindenhol moha, fa, bokrok, zöldek és eső. Itt az év 365 napjából 350-ben esik. A többiben meg süt a nap. Seattletől Forksig egy óra volt az út.

-         Mond csak apu milyen a suli és a környék? – kérdeztem.

-         Bells tudod jól, hogy unalmas ez a város. Ez nem Jacksonvill itt nincsenek semmi érdekes dolgok. – vázolta a tényeket.

-         Hű apu ez kicsit erős volt. – nevettem.

Nevetett ő is, de aztán elkomorult az arca. Útközben láttam egy szürke Volvót. Egy bronzbarna hajú fiú ült benne és egy vörös hajú szépség. Nem is igen mustráltam őket inkább zenét hallgattam. Amikor zöldre világított a lámpa elindultunk végre. A Volvo lassan araszolt mögöttünk. Hát igen ez apu kocsija, vagyis a rendőrfőnök kocsija. Hát igen Charlie a rendőrfőnök. Aztán megérkeztünk. A ház előtt állt egy szürkésfekete Porsche. Amint megláttam kidülledt szemekkel néztem. Épp szálltam ki, amikor apu belekezdett a mondatába.

-         Remélem, tetszik az új kocsid. – mondta.

-         Viccelsz? Király. Köszönöm. Uh, de imádom. – ugrottam a nyakába.

Majd bementünk a házba. A szobám még mindig ugyanúgy állt, mint ahogy utoljára hagytam. Minden ugyan olyan volt. Kipakoltam a cuccaim, ami jó sok volt és lementem vacsizni.

-         Mi lesz vacsira? – kérdeztem beérve a konyhába.

-         Rendeltem pizzát. Fél óra múlva kihozzák.  Remélem, megfelel. Kicsit üres a hűtő. – mondta.

-         Persze apu, jó lesz az is. – vigyorogtam.

Leültem a konyhába és vártam a pizzát. Fél óra múlva ki is mentem érte. Letettem az asztalra majd vettem elő egy kést és felszeltem. Leültünk enni majd Charlie belekezdett.

-         Bells holnap be kell menned a suliba a papírokért. Én már beírattalak téged. – vázolt.

-         Ö… oké. – vágtam rá.

-         Elfelejtettem mondani a kocsiban. – tette hozzá.

Miután a felét megettük én a többit eltettem a hűtőbe és elmentem zuhanyozni. Zuhanyzás közben a sulin gondolkodtam. Talán változott? Hiszen általános suliban ide jártam. Miután végeztem lefeküdtem. Reggel a telefonomra keltem fel. Sohasem veszek vekkert, mert tuti földhöz vágom. Lassan kivánszorogtam a fürdőbe és összeszedtem magam. Kinyitottam a szekrényt és kivettem belőle egy világoskék farmert, egy szürke pólót, amin tévék vannak, és a fekete bőrdzsekim. Felvettem a vállamra a táskám és indultam az én gyönyörűségem felé. Charlie még itthon volt.

-         Apu elkérhetem a kulcsokat a kocsihoz? – kérdeztem.

-         Persze, jó, hogy mondod. – elindult a nappali felé.

A kezembe adta majd kiléptem a lakásból. Beszálltam ám ekkor vettem észre egy cd lejátszót. Gyorsan befutottam a lakásba és megkerestem a válogatott zenéim. Bepattantam a kocsiba és elindítottam. Na, szóval a suli. Merre is kell menni? Biztos van egy nyavalyás térkép. Kinyitottam a kesztyűtartót és lássanak csodát ott volt. Megnéztem merre kell menni és elindultam. Majdnem maxra tekertem fel a hangot és elindultam. A suli felé menet minden ember megbámulta a kocsim. Már az út felénél járhattam, amikor megjelent mögöttem a Volvo. Na, megelőzni azt nem fogsz. Cikáztam a nyugdíjas kocsivezetők között. Nem bírom a lassúságot. A zenéim is átváltottak lassúba. Aztán megérkeztem a parkolóba. Egy szabad hely volt a suli mellett. A Volvo akkor ért be, amikor leállítottam a motort. Leállítottam a zenét és kiszálltam a kocsiból. Mindenki megbámult. Komolyan, mint az oviban. Ha valami új dolog érkezik, azt megbámulják és tapogatják is talán. Csak, hogy én arra allergiás vagyok. Elindultam a gazdasági felé. Útközben egy fiú megállított.

-         Szia, te vagy Bella igaz? – kérdezte.

-         Szia, nem én vagyok. Én Ever vagyok. – mosolyogtam.

-         Hát akkor Ever. Körbevezethetlek? – kérdezte.

-         Amúgy meg Bella, de az Evert is szeretem. – nevettem. – Hát csak a gazdaságit kellene megmutatnod. A többi nagyjából tudom. Régen ebbe a suliba jártam, amikor még általános volt. – vázoltam a helyzetet.

-         Hát nagy mázlid van. Első nap azt se tudtam, hogy mi merre van. De ez már a második évem itt. – magyarázott.

Közben elindultunk. Megmutatta a gazdaságit és magamra hagyott. A vörös hajú nő odaadta az órarendem, az aláírandó papírjaim és egy térképet is. Pont, csöngetés előtt estem be bioszra. Amint beléptem összesúgtak a háta mögött. Valami olyasmit értettem, hogy ez az új pénzes csaj stb. a tanár meg utánam jött be. Mr. Banner tanítja az órát. Ismerem én őt. Kedves fószer.

-         Á, Isabella üdvözlöm! – köszöntött.

Odaléptem elé és odanyújtottam a papírokat. Aláírta őket majd köszöntöttem.

-         Jó napot tanár úr. – köszöntem neki.

-         Van is egy hely számodra. – mutatott előre.

Arra fordultam amerre mutatott. A bronzbarna hajú fiú mellé ülök. Most hányan utálhatnak. Kuncogtam magamban. Leültem mellé és kipakoltam a cuccom, ami egy füzetből állt egész napra. Az órán a papucsállatkákkal foglalkoztunk. Uncsi. Már ezer éve vettem ezt Jacksonvillben. Ennyire le vannak maradva? Szépen jegyzeteltem és firkálgattam a füzetembe. Néha oldalra pislantottam. A mellettem ülő fiú nem is figyelt az anyagra. Persze, ha megkérdezte a tanár válaszolt azon a gyönyörű hangján. Bella állítsd le magad! Óra végén gyorsan bedobáltam a cuccaim és kiballagtam az osztályból. Szemben velem jött egy barnás szőkés hajú lány. Ismerős volt az arca valamennyire. Hírtelen álltunk meg egymás előtt.

-         Jessika? – kérdeztem meglepődve.

-         Bella? – kérdezett ugyanúgy.

-         Istenem mióta nem láttalak már. – borultunk egymás nyakába.

-         Negyedik óta. Akkor költöztetek el. Nagyon gyönyörű lettél. – bókolt.

-         Hát te sem panaszkodhatsz. Nálam is szebb vagy. – bókoltam én is neki.

-         Mond csak milyen órád lesz? – kérdezte.

Előkutattam a papírt és megnéztem. Matek, tesi, tesi, fizika, magyar.

-         Asszem matek. – mondtam.

-         Mutasd ide. – kapta ki a kezemből.

-         Igen matek lesz. Megyünk együtt? Nekem is az lesz. – vigyorgott.

-         Persze Jess. Akkor induljunk. – indultunk el.

Mielőtt bejött volna a tanár részletesen kiveséztük az életünket negyedik óta. Kicsit hosszas volt, de legalább megtudtam mi minden változott. Négy órával később mehettünk enni. Jess az ebédlőben bemutatott a barátainak.

-         Sziasztok. Ő itt Bella, Bella ezek itt a barátaim. Angela, Emili, Mike, Ben és Gina. – mutatta be őket.

-         Szia, Bella. – zsongták egyszerre.

-         Sziasztok. – köszöntem nekik.

Elmentem kajáért. Vettem egy narancslét meg egy salátát aztán visszaballagtam az asztalunkhoz. Ekkor lépet be az ajtón két személy. Szemnek szinte gyönyörű testtel és kisugárzással jöttek be. Egy szőke hosszú hajú lány, és egy mackószerű fiú, aki igen nagydarab. Utánuk jött egy alacsony tüsis hajú lány és egy világfájdalmas képű szöszi. Aztán belépett Ő. A bronzbarna hajú és rideg tekintetű félisten. Jujj, borzongató. Odafordultam Jesshez és megkérdeztem őket.

-         Jess ezek meg kicsodák? – kérdeztem.

-         Ja, ők Dr. Cullen és a neje nevelt gyerekei. A szőke Rosalie, a nagy mackó Emett, a fekte hajú csajszi Alice, a szöszi Jasper, és a bronzbarna hajú fiú Edward neki van egy ikertestvére Masen, ja és van egy vöröske is Tanya Edward párja. Eléggé maguknak valók. – mondta.

-         Aha. – zártam rövidre.

Ebéd után kimentünk a parkolóba. Jess velem jött beszélgetni. Amikor a kocsim elé értünk megdermedt.

-         Ez… ez a te kocsid? – akadozott.

-         Persze. Ugye milyen gyönyörű? – kérdeztem.

-         Nem jutok szóhoz. De ugye tudod, hogy Cullenék mellé parkoltál? – nézett rám furám.

-         Ah, és az baj? Tudtommal szabad az ország. Oda parkolok, ahová akarok. – rántottam meg a vállam.

Egyszerre csak odacsődült mindenki a kocsimhoz.

-         Bella milyen márkájú a kocsid? – jött egy hang.

-         Porsche. – válaszoltam.

-         Megfoghatom?

-         Vezethetem? – jöttek egyszerre a kérdések.

-         Na, jó elég. Senki hozzá ne érjen a kocsimhoz és ez nem vicc. – dörrentem rájuk.

Elköszöntem Jesstől majd beszálltam és benyomtam a zenét. Apropó hol a táskám? Az ebédlőben maradt. Kiszálltam vissza a kocsiból és bementem érte.

    - Jó, hogy visszajött érte. Ki akartuk dobni. – viccelt a takarító.

Pofát vágtam és mentem vissza. Épp nézegettem, hogy megvan e mindenem, amikor egy fékhangot hallottam. Mire felnéztem egy kocsi száguldott felém. Ott helyben besokkoltam. Futólag egy pillantást vettem Cullenék felé. Majd csak annyit hallottam, hogy: - Bella vigyázz onnan. Majd semmi. Lehunytam a szemem és vártam a halált, ami nem jött el. Egy hideg kezet éreztem meg a derekamon. Kinyitottam a szemem és Edward ott tartott a kezében. Olyan szorosan préselődtem a mellkasának, hogy elpirultam amint felnéztem rá. A szemei arany barnán csillogtak. Halk hangon csak ennyit kérdezett:

-         Jól vagy? – lehelte.

Kissé kábultan, de feleltem.

-         Azt hiszem. – mondtam kótyagosan.

A hangok egyre jobban kezdtek beleivódni a fülembe. Edward arra már eltűnt. De hiszen ott állt, amikor én meg itt és… Jess rántott vissza a valóságba.

-         Úr Isten Bella jól vagy? – kérdezett majd folytatta – Hívjatok mentőt. Azt hiszem sokkot kapott. Meg kéne nézni Tylert is. – mondta valakinek.

-         Mentőt minek? –kérdeztem.

-         Bella sokkot kaptál. Két perce beszéltünk hozzád, de meg sem mukkantál. Tyler meg… azt hiszem, össze kell varrni a fejét. – mondta.

Hallottam a mentő hangját amint közelít a sulihoz. Szépen lassan kiszedték Tylert a kocsiból. Engem meg Edwardot beültettek a mentőbe Tyler mellé. Edward nagyon tiltakozott, ahogy én is akartam, de nem tudtam megszólalni. Sokkot kaptam. Bent a kórházban egy helyre vittek minket. Edwardot elengedték engem viszont vizsgálgattak. Vérnyomást mértek, megnézték a pupillám meg ilyesmik. Azután behozták Tylert is. Összevarrták a fejét és vizsgálgatták őt is. Aztán befutott apu.

-         Bells jól vagy? – aggódott.

-         Persze apu. – mondtam.

Aztán nyílott az ajtó. Bejött rajta egy szőke hajú férfi.

-         Isabella, én Dr. Cullen vagyok.

-         Hát persze. – motyogtam magamnak.

-         Akkor nézzük csak. – világított a szemembe egy kütyüvel – Egy enyhe sokkot kaptál nem vészes. Írok fel fájdalomcsillapítót, ha fájna a fejed. Ilyenkor az emberek sokat fájlalják a fejüket. – magyarázott.

-         Akkor mehetek? – kérdeztem.

-         Igen. – engedett utamra.

Leugrottam arról a bőr cuccról és mentem ki apuval. A folyosó végén jártunk amikor apu benyögte, hogy felhívta anyut.

-         Ne már! Minek kellett felhívnod? Most tutira kiaggódja a lelkét is. – róttam meg Charliet.

Erre megrándította a vállát és elment. Valami papírféléről motyogott. Éppen kerestem anyu számát, amikor megláttam Edwardot és a barátnőjét, Tanyát. Edward egyenesen rám nézett miközben a nyakán ott csüngött az a nő.

-         Beszélhetnénk? – mentem oda hozzá.

-         Miről? – kérdezte flegmán.

-         Hogy értél olyan gyorsan oda? Hiszen ott álltál a kocsid mellett. – értetlenkedtem.

-         Bella én ott álltam melletted. Rosszul láttad.

-         Ezek szerint vak vagyok oké. Akkor ennyi. Ja, és köszönöm. – indultam vissza.

Magamban puffogtam. Felhívtam anyut és ezerszer elmagyaráztam, hogy nincs semmi bajom. Otthon csak zuhanyoztam és ettem pár falatot majd bezuhantam az ágyba.