4. fejezet

Sziasztok!

Köszönöm a sok pipát és a komit is. Örülök, hogy tetszik a töri. Mint chatben is írtam ma még kaptok egy részt. Ez a rész kicsit romantikus lett. Kinek hogy tetszik. :) A következők kicsit hosszabbak lesznek :)
Akkor jöjjön is a rész :D Jó a kép tudom, hogy nem ehhez a részhez szól, de olyan cukik :)) :P :D :$

4. Majdnem megtette…

Reggel fél órát álltam a zuhany alatt. Ennek az eredménye a késés lett. Gyorsan bevágtam magam a kocsiba és indultam is a suliba. Épp a tanár előtt értem be. Úgy látszik nem csak én késtem. A többiek is elvoltak maradva. Jess sejtelmesen rám vigyorgott. Egy szigorú pillantást vetettem rá. Aztán gyorsan a helyemre sétáltam. Masen most nem ült mellettem. Egyből hiányérzetem támadt. Egész olasz órán én feleltem. Valamennyire eltudtam mondani. Pár szó megragadt az elmémben. Egy kettessel ballagtam vissza a helyemre. Ez is jobb a semminél. Óra után Masen is feltűnt a színen. Ma még jobban nézett ki, mint két napja. Egy öltöny feszít rajta. A haja felfelé zselézve. Amikor meglátott széles mosolyra húzta a száját.

-          Jessika elrabolhatom egy pillanatra tőled Bellát? – kérdezte.

-          Pe… persze – mondta Jess meglepődve.

Masen megfogta a karom és elhúzott a kíváncsi szemek elől. Kivitt a hátsó udvarra. Egy lélek sem járt erre. Amint becsukódott az ajtó magához húzott és megcsókolt. A kezem a nyaka köré kulcsoltam és visszacsókoltam. Egyre követelőzőbben csókolt. Kicsit megemelt, hogy egy szintben legyünk. Annyit éreztem, hogy a hátam a hideg falnak nyomódik. Hallottam, hogy felmorog és a szája a nyakamra vándorol. Éreztem, hogy a nyelvével a nyakamon köröz. Még közelebb húztam magamhoz és felnyögtem. Aztán eltolt magától.

-          Sajnálom – mondta.

-          Semmi baj. Mi is volt az a dolog amiért elraboltál? – ziháltam.

-          Hétvégén lesz egy bál a nagybátyáméknál. Nem ismerek más lányt rajtad kívül a suliban. Eljössz velem? – kérdezte.

-          Hát én… nem is tudom – dadogtam.

-          Kérlek! Majd én lerendezem a hétvégéd! Charlie úgy is kedveli Carlislet. Szóval eljössz velem? – kérdezte és csábosan mosolygott.

-          Ezt át kell gondolnom! Kérdezd meg holnap – mondtam.

-          Akkor holnap. Most viszont haza kell mennem. Alice valószínűleg észrevette, hogy eltűntem. Ki fog nyírni, ha valami baja esik az öltönynek – nevetett fel.

Olyan dallamos a nevetése. Lágy és könnyed. A száját figyeltem egész végig majd a borostyán színű szemeit. Érdekes! A múltkor nem feketék voltak? Mindegy. Mielőtt elmegy kérni akarok tőle valamit.   

-          Kérhetek valamit mielőtt elmész? – kérdeztem.

-          Persze – nézet rám komolyan.

-          Csókolj meg mielőtt hazamész – pirultam el.

Elmosolyodott majd egyre közelebb hajolt hozzám. Egyik kezét a derekamra helyezte míg a másikkal a lapockám fogta. Kicsit hátra döntött. Megkapaszkodtam a karjában félve, hogy leejt.  Már majdnem megcsókolt amikor becsöngettek. Olyan furcsa ez az egész. Mintha az idő megfagyott volna. Az a tizenöt perc szünet nekem óráknak tűnt. Jól érzem magam a közelségében. Lemondóan felsóhajtott és felállított. Bementünk a suliba és a következő órámra kísért. Az ajtónál elváltunk. Leültem Jess mellé. Olyan „mindent el kell mondanod” nézéssel figyelt engem. Már csak az, hogy megcsókolt és magához húzott felvidított. Kezdem szeretni a sulit egy bizonyos emberke miatt. Amikor kicsengettek a fizika terem felé igyekeztünk Jess részletesen kifaggatott.

-          Szóval miről akart beszélni veled a herceged? – vigyorgott.

-          Hát elakar hívni egy bálba a hétvégén. Charlie tutira nem fog elengedni főleg nem vele. Bár azt mondta, hogy Carlisle és Charlie nagyon is kedvelik egymást. Szóval ha az ő apja beszél az enyémmel elmehetek – mondtam.

-          Mért nem mondtál rögtön igent? Mi lesz ha megkér mást? – kérdezte hisztérikusan Jess.

-          Hékás! Nem fog megkérni mást! – mondtam vigyorogva.

-          Szóval igen mondtál. Tudtam! – vigyorgott ő is.

-          Nem, de nemet sem mondtam – mondtam.

Nevetnem kellett Jess képén. Az a nézés. Egyszerűen röhejes. Kicsit felhúzta magát, de tudom mivel lehet kiengesztelni.

-          Ja és megcsókolt – tettem hozzá pirulva.

-          Mi? Mért nem ezzel kezdted? – kérdezte izgatottan.

-          Hát… az úgy volt, hogy… - mosolyogtam.

-          Mesélj milyen volt vele? Érzelmes vagy durva? Nyálas volt? – támadott le.

-          Jézusom miket ki nem találsz! – csaptam rá a kezére.

-          Bocsi. Elragadtattam magam – nézett rám boci szemekkel.

-          Nagyon jól csókol és gyengéd volt – mondtam.

Ezután egész fizikán erről pusmogtunk. Jess rosszabb mint anya. Sokkal rosszabb! Órák után bementem apuhoz a kórházba. Amikor leültem mellé akkor kezdett bele ebbe a bál dologba.

-          Szóval Isabella, hogy is van ez a bálos dolog? – kérdezte apu furcsa hangnemben.

-          Hát tudod Dr. Cullen egyik fia Masen megkért, hogy menjek el vele egy bálra mint kísérő. Senkit sem ismer a suliból rajtam kívül – fejezetem be.

-          Nem tudom mit gondoljak erről az egészről. Az csak egy dolog, hogy padtársak vagytok. Mi van ha valami bajod esik? – kérdezte szigorúan.

-          Apu felnőtt vagyok nem gyerek. Nem tudom miért nem tudjátok elfogadni végre! – csattantam fel.

-          Csak vigyázni akarok rád! – mondta mérgesen.

-          Tudom apu, de engem is megérthetnél. Jó az oké, hogy még nem vagyok felnőtt, de úgy gondolom saját magam is eltudom dönteni a dolgaim. De úgy tartom kvittnek, hogy te is döntesz a kérdésről – mondtam normális hangnemben.

-          Először nemet mondtam volna, de Dr. Cullen meggyőzött róla, hogy nem lesz semmi bajod. Ha lehet épségben gyere haza és vigyázz magadra! – mondta.

-          Szóval elengedsz? – lelkesültem fel.

Bólintott majd óvatosan a nyakába ugrottam. Egy csomószor megpusziltam és beszélgettünk még a suliról majd mennem kellett. Véget ért a látogatási idő. A házunk előtt viszont állt egy kocsi. Egy kis Ford szerű járgány. Az ajtónknál viszont ott állt Mike. Ne már, hogy itt is zaklat. Kiszálltam a kocsiból és odamentem.

-          Khm, keresel valakit? – kérdeztem bunkón.

-          Téged kereslek Bella. Sajnálom a múltkorit! – mondta.

-          Hát oké. Akkor mehetsz is – mondtam neki és a zárral babráltam.

-          Nem koptathatsz le csak így! – morgott fel.

-          Miért is? Ki vagy te nekem? – kérdeztem.

-          Több lehetnék mint az a Cullen gyerek! – fogta meg megint a karom.

-          Sokkal jobb nálad! Sőt ezerszer jobb nálad! – vágtam a képébe.

-          Azt majd meglátjuk – húzott közel magához.

A száját rátapasztotta az enyémre. A másik kezével megragadta a derekam és még közelebb húzott magához. Próbáltam ellökni magam, de nem ment. Erősebb volt nálam. Túlságosan is. Egy ember nem lehet ilyen. Egy választásom maradt. Felemeltem a lábam és középen megcéloztam a kis barátját. Sikeresen összerogyott és elengedett. Kivettem a zárból a kulcsot és a kocsimhoz szaladtam. Beültem és elindultam. Nem tudtam merre, csak mentem amíg egy elágazáshoz érkeztem. Leállítottam a motort és ráhajoltam a kormányra. A sírás szélén álltam. ’Bella erős vagy! Erős vagy!’ Belülről bátorítottam magam. Majdnem megint megtette. Hírtelen megkocogtatták mellettem az üveget. Úgy megijedtem, hogy Mike az, hogy felsikítottam. Félve néztem az ajtó felé. Mellettem Masen állt. Kinyitottam az ajtót és szinte a nyakába ugrottam. Megkönnyebbültem, hogy nem Mike az.

-          Mi történt? Bántottak? Mi a baj? – kérdezte.

-          Én… ő… majdnem megint… - dadogtam.

-          Elviszlek hozzánk. Ülj be a kocsidba és kövess – mondta.

Nagy nehezen elváltam tőle és beültem a kocsiba. Elém jött és elindult. A földúton mentünk feléjük. Jól meg kell jegyeznem az utat. Akarok még én ide jönni. Remélem lesz rá alkalmam. Egy nagyon nagy háznál álltunk meg. Három emeletes és egyszerűen egész nap tudnék benne gyönyörködni. Az már biztos, hogy nagyon gazdagok. Láttam, hogy kiszáll a kocsijából. Tényleg még meg sem néztem milyen kocsija van. Mintha ez érdekelne a legjobban most. Odajött hozzám és várt rám. Gyorsan kikapcsoltam az övet és kiszálltam. Bezártam a kocsit. Bár kétlem, hogy valaki innen eltudná vinni. Hiszen mélyen bent vagyunk az erdőben. Szerintem még a rablók sem találnának ide.

-          Gyere bemutatlak a többieknek – fogta meg a kezem.

Bólintottam majd összekulcsoltam az ujjainkat. Mért ilyen hideg a keze megint? Kezd egy kicsit fura lenni. Oké, hogy ősz van, de még nekem sem ennyire hidegek a végtagjai mint nekem. Felhúzott a teraszra és benyitott a nagy üvegajtón.

-          Szabad? – kérdezte.

-          Öm, mit? – kérdeztem.

-          A kabátod. Eléggé meleged lesz majd – magyarázott.

-          Ja értem – csaptam a homlokomra – Persze – mosolyogtam rá.

-          Gyere bemutatlak Esmenek – mosolygott rám. 

Levette a kabátom és felakasztotta a fogasra. Megint megfogta a kezem és felfelé húzott. Zörgést hallottam azt hiszem a nappali felől. Egy vöröses hajú nő, Esme takarított a nappaliban.

-          Nem hiszem el Emett! Ez egy antik váza volt! Mért a házban kell Amerikai focit játszani? Nem vagytok már öt évesek! – kiabált.

Nem bírtam ki kuncogás nélkül. Esme hátra fordult és megállt a mozgásban. Amint megpillantott Masen mellett elmosolyodott. Olyan szívmelengető a mosolya. Közelebb jött hozzám és megölelt.

-          Nahát te élőben szebb vagy, mint azt Masen leírta nekem – mondta.

-          Köszönöm – pirultam el.

Felnéztem Masenre. Nem nagyon nézett felém. Szóval szépnek talál. Akkor nem csak én beszélek róla. Ezt azért jó tudni. Aztán belibegett a nappaliba Tanya is.

-          Ki ez a csaj? – kérdezte lenézően.

-          Ennek a csajnak neve is van. Méghozzá Bella! – védtem meg magam.

-          Masen ha ezt Edward megtudja! Van fogalmad róla, hogy mit tettél? – kérdezte elfordulva tőlem.

-          Ebbe ne szólj bele! – morgott rá.

Nem értettem miről beszélnek. Az száz, hogy Tanyát nem kedvelem. Esme viszont mintha anyám helyett anyám lenne. Carlislet már ismerem a balesetiről. A többieket meg látásból. Miután elvonultak beszélni négy szem közt Esmevel magunkra maradtunk. Egyből megtaláltuk a közös hangot. Aztán a többiek is bejöttek a nappaliba. Először Alice és Jasper mutatkozott be.

-          Szia én Alice Cullen vagyok. Ő a barátom Jasper Hale. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. Remélem jóban leszünk – hadarta el majd megölelt.

-          Igen én is – mosolyogtam rá.

Aztán jött Rosalie és Emett. Emett egyszerűen szó nélkül odajött és megölelt. Ölelés közben megpörgetett. Kicsit megszédültem. Rosalie viszont köszönni is alig akart. Én nem erőltetem az ismerkedést. Aztán Edward is színre lépett. A kezében a táskája. Biztos nem a suliban volt vagy kitudja. Az ő dolga.

-          Mit keres itt Bella? Nincs meg a házid Masen vagy mi? – kérdezte feldúltan.

Nem kellett volna belegyeznem, hogy idehozzon. Láthatóan nem kedvelnek. Pedig nem vagyok annyira negatív személyiség.

-          Gyere velem! –fogta meg a kezem ma már sokadjára.

Feljebb húzott két emelettel. Egyfolytában az összekulcsolt kezünket bámultam. Nem hittem volna, hogy három nap alatt így megváltozik minden. Mintha el se mentem volna anyuval. Egyszer csak megálltunk egy ajtó előtt. Kinyitotta azt és előre engedett. Beléptem és a szavam is elállt. Tágas egy szoba az biztos. A szobában van egy nagy francia ágy. Mellette egy tükrös gardrób. A gardrób előtt egy nagy asztal, négy székkel. Szemben egy kisebb kanapé szerűség. Az egész szobában a barna, a fehér, a lila szín dominál. A legszebb az egészben, hogy az ablakokon kilehet látni az egész erdőre. Sőt még a napfelkeltét is látni. Bár kitudja. Fura, hogy ekkora ablakok mellett is tud valaki aludni.

-          Hogy tetszik? – kérdezte miközben hátulról átkarolta a derekam.

-          Csodálatos – böktem ki.

Felnevetett mögöttem. Aztán elém sétált és gyengéden az ajkait az enyémekre nyomta. Kicsit lábujjhegyre kellett állnom, hogy elérjem. Ezen is segített. Megemelt egy picit és addig tartott amíg csókolóztunk. Aztán elengedett és a derekamnál fogva tartott. A homlokát nekitámasztotta az enyémnek és sóhajtott egyet.

-          Ezt mért kaptam? – kérdeztem miután elvette a homlokát a homlokomról.

-          Adós voltam – mosolygott rám.

Elmosolyodtam és megpusziltam a száját. Erre csak nézett rám. Még nem kezdeményeztem egy fiúnál sem. Már ha lett volna valaki akit szeretni tudtam volna. Elnevettem magam a nézésén. Olyan értetlen fejet vágott, mint a kutyák. Félrefordította a fejét és csak nézett rám. Már csak a logó nyelv hiányzott a képből. Kuncogtam egy jót mire feleszmélt.

-          Jut eszembe mi történt? – kérdezte.

Kibontakoztam az öleléséből. Hát eddig tartott amíg boldog voltam. Elmondjam neki? Mi lesz ha megtudja és bántani fogja? Megérdemelné, de tudná, hogy ki volt. Így hát összeszedtem az erőmet és próbáltam nem sírni. Míg pörgettem magamban az eseményeket megérintette a vállam hátulról.

-          Bella – érintett meg.

-          Voltam bent apunál és beszélgettünk a hétvégéről. Aztán hazamentem és ott állt Mike a házunknál. Megkérdeztem, hogy kit keres és mit akar. Engem keresett sajnálta a múltkorit. Nekem nem kell a sajnálata. Próbáltam elküldeni, de azzal jött, hogy sokkal jobb nálad. Én megvédtelek, de erre bedurrant az agya és fogdosni kezdett. Sőt még meg is csókolt. (Megjegyzem ki kell mosnom a számat szappannal.) Próbáltam szabadulni, de nem tudtam. Erősebb volt nálam. Végül aztán jól tökön rúgtam és beültem a kocsiba. Aztán az elágazásnál álltam meg – mondtam el nagyjából a dolgokat.

-          Az a rohadék! Sejtettem, hogy tegnap is valami hasonló volt köztetek. Ne érts félre csak láttam, hogy milyen dühös lettél és… - félbeszakítottam.

-          Tudod régebben már egyszer majdnem megerőszakolt. Nekem kellett átvinnem a házit. Engem pécézett ki a tanár. Azt hittem, hogy beteg. De nem. Bűzlött az alkoholtól. Rám zárta a szobája ajtaját és majdnem megtette. Ha nem cselekszem megint majdnem megtörtént volna – mondtam.

Edward magához húzott és szorosan megölelt. Adott egy puszit a fejemre és kimondta azokat a szavakat, amitől a szívem ezerszeresére kezdte el pumpálni a vért az ereimbe.

-          Fontos vagy nekem Bella! – mondta halkan.

Nem volt egy szerelmi vallomás, de elég volt ahhoz, hogy tudjam mi a jelentése. Fontos vagy nekem. Egyenlő szeretlek. Lehunytam a szemem és átadtam neki magam. A két kezét a fenekemre vezette és úgy húzott közelebb magához. Első nap azt hittem, hogy bunkó és önimádó. Most meg kiderül, hogy egészen jó fej és szeretnivaló. Mindent szeretek benne. Csak néha túlságosan is, hogy is mondjam kedves? Legyen egy kicsit rossz fiú is. Bár, ha csak rá nézek már látni rajt, hogy az. Remélem ezt az énjét is megismerem hamar. Egész estig beszélgettünk. Hamar besötétedett és haza kellett mennem.

-          Hazaviszlek! – állt fel.

-          Hazatalálok egyedül is. Semmi szükség rá – mondtam.

-          De akkor is hazaviszlek – fogta meg a kezem.

Akkorát rántott rajtam, hogy a karjai közé estem. Felemelte a fejem és hosszasan megcsókolt. Hát előbújt a szög a zsákból. Aztán átkarolta a derekam és lementünk. Elköszöntem a többiektől és kimentünk.

-          A kabátom – álltam meg.

-          Addig szállj be. Mindjárt jövök – húzott magához egy kis puszira.

Beültem az anyósülésre és vártam. Pillanatok alatt jött és ült be mellém. Odaadta a kabátom és belebújtam. Hm, Cullen szaga van. Van valami jellegzetes parfümjük? Ha igen akkor én is kérek belőle. Masen egyik kezét összekulcsolta az enyémmel míg a másikkal vezetett. Míg gondolkoztam észre sem vettem, hogy hazaértünk. Honnan tudja? Kiszállt a kocsiból, megkerülte majd kinyitotta nekem az ajtót.

-          Hölgyem! – nyújtotta a kezét.

-          Milyen figyelmes az úr! – mentem bele a játékba.

Becsuktam az ajtót és mire visszafordultam volna szenvedélyesen lecsapott az ajkaimra. Mindkét kezét az arcomhoz emelte és lassan lefelé ment a keze. Végigsimított a vállamon, majd a kezemen, aztán a derekamon, végül a fenekemen amíg el nem érte a combom. Kicsit megemelt és nekem nyomódott a csípőjével. Felnyögtem a csókban ahogy megéreztem a vágyát nekem nyomódni. Lassan elengedett és eligazította rajtam a ruhám. Majd beletúrt a hajába és ellépett tőlem. Elakartam indulni, de még mindig ott álltam. 

-          Hát akkor… - kezdtem bele.

-          Elkísérlek szigorúan az ajtóig – vigyorgott rám.

-          Perverz disznó! – nevettem fel.

Elindultam az ajtó felé nyomomban Masennel. Megállt a lépcsőkön és várt amíg a zárral babráltam. Amikor kinyitottam az ajtót direkt hátra fordultam és megkérdeztem nem e jön be.

-          Nem akarsz bejönni? –kérdeztem.

-          A barlangba csalogatod az oroszlánt? – kérdezte.

-          Ha a bárány is akarja – mosolyogtam.

-          Mennem kell. Felhívom Alicet, hogy jöjjön értem. Aludj jól. Holnap találkozunk  – mondta.

Bólintottam majd beléptem az ajtón. Lettem a kulcsaim és vissza kimentem utána. Még utol értem. Épp telefonált.

-          Várj! – kiáltottam neki.

Amikor megfordult akkor csapódtam neki. Egyik kezével megtartott. Gyorsan megcsókoltam és elengedtem. Visszafutottam a házba és bezártam az ajtót. Felfutottam és egész este vigyorogtam. Leültem és még írtam a Rómeó és Júlia dolgozatomhoz pár sort. Aztán beleolvastam a könyvbe. Inkább hasonlított egy napló féleséghez mint könyvhöz. Igen érdekes dolgokat tudtam meg belőle. Aztán megakadt a szemem egy szón és egy néven. A szemeim kitágultak és csak bámultam a sorok között.....

folyt köv. este :)) addig legyetek jók :)