Hát kész lett. Remélem tetszik majd a fejezet. Túlságosan is rövid lett, de ez ne zavarjon meg titeket. Sok minden kicsit kusza lesz benne de a későbbiekben minden kiderül. Ja és ne öljetek meg a végéért :P Tudjátok kijön a jó idő meg minden. Most nem akarom mentegetni magam vagy ilyesmi. No meg aztán az ihlet sem akar nagyon jönni. Ha valaki segítene benne a továbbiakban azt nagyon megköszönném.Egyszóval egy bétát keresek aki írna is hozzá ha akar, kijavítja a hibákat. Persze, ha csak nem baj. Nem akarok senkinek sem gondot csinálni. Jó olvasást és köszönöm a pipákat és azt az egy komit :D
A kezükben pedig ott volt Reneesme a lányom. Vissza kellett fogni, hogy ne menjek nekik. Aro Volturi rabolta el a lányom. Miért? Mit akarhat vajon? Ki kell derítenem! Aro olyan fejjel nézett rám elborult az elmém és nekiugrottam. Már csak annyit éreztem, hogy a nyakamnál fogva, szorosan a földön vagyok.
- Félix engedd el! – szólt rá Aro.
Elengedte a nyakam én meg felálltam. Edward mellettem termett és szorosan átkarolta a derekam. Belemorgott a fülembe úgy csak, hogy én halljam amit mond.
- Még egyszer meg nem próbáld – morgott.
- Náluk van a lányunk – morogtam vissza.
- Tudom. Látom és mindent megteszek érte – mondta olyan halkan, hogy csak én halljam.
- Nem. Csak én teszek érte valamit. Neked nem eshet bajod, vili? – kérdeztem úgy ahogy ő is beszélt.
- Ezt ne most beszéljük meg. Figyelj – mutatott rájuk.
Aro átadta Félixnek a lányunk és elém sétált. Széles mosolyra húzta a száját. Ez nem az-az „apa örül a lányának” nézés volt. Ez az a nézés amikor valami szívességet kér valakitől.
- Mit akarsz tőlem? – sziszegtem idegesen.
- Olvasol bennem Bella. Mi lenne ha leülnénk? – kérdezte.
- Inkább állnék – mondtam.
Leült és várakozó volt. Edward olvas benne. Milyen egyszerű lenne nekem is. Csak beleolvasni a fejébe és kimondani a választ.
- Nos Isabella, egy egyezséget szeretnék kötni veled. A lányod megélheti a felnőtt kort. Cserébe annyit kérek, hogy segíts nekünk a harcban amit Emilien barátod szerevezett ellenünk. Nick teljességgel benne van. Nem kell vele beszélnünk. Velünk van. Sőt nem is lenne ellenünk – vigyorgott rám.
- Még valami? – kérdeztem várakozón.
- Ja, igen. Megeshet, hogy nem kerülsz haza élve. Sőt nálunk kell élned a csatáig. Szóval mit választasz? A lányod vagy te? – állt fel – Mit választasz? Hagyjam meg az életét vagy talán vegyem el? – sétált a lányom elé.
Gondolkodj Bella! Edward ugrott volna, de Nick lefogta. Választanom kell! Mi van ha nem jól választok? Mi van ha megölik akkor is ha velük megyek? Mi van kiakarják irtani a Cullen családot? Az egész egy nagy kamu. Hiszen erősebb vagyok náluk és tapasztaltabb is. Azt pedig nem engedhetem. Nem engedhetem, hogy Esme akit anyámként szeretek bár a múltkor elküldtem mert nem akartam őket látni, ne lássa a lányom. Vigyáznia kell rá mint egy igazi anyának. Ahogy ő vigyázott rám is még most is. Carlisle nagy kincs az orvostudományban. Alice, nos ő meg olyan mint aki mindenki akar. Egy kicsit izgő-mozgó nővér, de nagyon tud szeretni. Na és a nagy mackó Emett. Nála jobb nagybácsit a föld sem találna. Néha igaz kicsit perverz humora van, de alapjában rendes. Jasper aki mindenkit lenyugtat vagy éppen szenvedélyt ad másoknak. Igazi fegyver lehet valakinek a kezében. Utoljára Rosaliet hagytam. Védelmező nagynéni lenne. Biztosra mennék, hogy mindenáron védené őt mindenkitől.
- Mi legyen Bella? – kérdezett újra Aro.
Még mindig a kezében volt a lányom. Befogta a száját és felemelte a földről.
- Egy karmozdítással eltörhetném a nyakát. Ugye ezt te sem akarod? - önelégülten vigyorgott.
- Bella ne csináld! Ne hallgass rá! – mordult fel Edward.
Fogalmam sincs mit tegyek? Más mit tenne a helyemben? Válaszolom kell mert megöli. Siess Bella!
- Elég! Engedd el őt! Veletek megyek! – jelentettem ki gondolkodás nélkül.
- Helye döntés Bella – lépett elő Caius.
Edwardra néztem aki dühösen nézett rám. Nagyon dühösen.
- Menj búcsúzz el tőlük és indulunk – mondta Aro.
Bólintottam majd megkerestem Edwardot aki a lányunkat gondolom én elvitte. Felmentem a szobába és néztem ki az ablakon. Majd két kezet éreztem meg a derekamon és megfordultam. Nick volt az aki megölelt. Teljes testével hozzám préselődött. Elöntötte a vágy minden porcikám. A nyakamba csókolt mire felnyögtem. Megborzongatott az érzés. Újra megcsókolta a nyakam majd folytatta. Villámgyorsan nekidöntött a falnak és széttépte a hátamon a pólóm majd ott csókolt tovább. Az ujjait végighúzta a gerincemen mire újból felnyögtem. A testem elárult viszont az agyam szüntelenül zakatolt. Mi lesz ha Edward meglát? Hogy magyarázom ki magam? Hogy magyarázom meg azt, hogy „szeretlek de kívánom őt is és téged is”? Innen már nincs visszaút. Vállalnom kell magam és a tetteim. Megfordultam és rátapadtam a szájára. A csókja nem volt olyan szenvedélyes mint Edwardé. A mi csókunk érzelmekkel van tele. Az övé viszont semmilyen érzelmet nem tükröz. Nagy nehezen ellöktem magamtól. Viszont arra nem számítottam, hogy Edward végignézte a kis előjátékunk az ajtóból. Nagyot nyelt majd becsukta az ajtót és elindult. Gyorsan felvettem egy másik pólót és utána siettem. Hazafelé tartott. Épp a határnál értem utol.
- Állj meg! – kiáltottam neki.
Nem állt meg. Futott tovább. Nem így akartam. Térdre rogytam és suttogtam. Talán meghallja.
- Nem így akartam! Megakarom magyarázni! Kérlek! Szeretlek – mondtam zokogva.
A jelenetet végignézte Aro is. Hogy honnan tudom? Éreztem a jelenlétét. Felálltam és rámorogtam.
- Ugyan már Bella. Mi lenne ha végre az apádként tisztelnél? – kérdezte.
- Soha! Te nem vagy az apám! Az apám már meghalt érted? – vágtam hozzá.
- Előbb-utóbb beadod a derekad. Induljunk el! Caius már vár ránk – mondta.
Hát akkor ennyi lenne. Itt ér véget Edward és az én történetem. Sokáig nem fogom látni. Elindultunk a kocsik felé és beszálltunk. Már minden cuccom be volt pakolva. Viszlát Cullen család. Remélem még látni fogom őket. Egyszer majd biztosan. Szinte az egész utat kifelé bámulva töltöttem. Egy teljes napon át utaztunk. Végül megérkeztünk Volterrába. Egyenesen a kastély felé mentünk. A Volturi kastély. Kint páran már vártak minket. Egy szőke hajú vámpírlány állt meg Aro előtt és megölelte. Ez fura! A nagy Aro Volturit nem szokták ölelgetni. Aztán bementünk és bemutattak a többieknek. Háth, eléggé kedvesek már a maguk módján. Amikor kiderült, hogy Aro lánya vagyok szinte talpnyalók lettek. Felkuncogtam magamban. A szobámban ülök és gondolkodom. Vajon Esme hogy fogadta? Na és Carlisle, és a többiek? Reneesme hiányzik a legjobban! Fáj a szívem! A halott szívem. Nap mint nap gyakorlunk. Jól jön a gyakorlás is. legalább felfrissítem a memóriám és a harci képességem is tesztelem rajtuk. Felix, Demetri, Alec kicsit gyengébbek mint nálam. Erős vagyok. Még mindig. Na, nem mintha ezzel hencegnék. Sőt még az embervérre is visszaszoktam. Muszáj volt. Vagy eszel vagy meghalsz a szomjúságtól! Először ódzkodtam tőle, de aztán ahogy belevájtam a fogam a nyaki velőérbe nem bírtam leállni. Elöntötte az agyam a vörös köd és mindet legyilkoltam. Nem vagyok jobb náluk. Semmivel. Amikor kiderült, hogy azt a sok embert csak nekem hozták szörnyen dühös lettem. Dühös magamra és rájuk. Magamra azért, mert mindet megöltem. Ha ez még nem elég, még nekem kellett elégetnem őket. Büntetnek vagy mi? A szemem is átváltozott vörössé. Utolsó napon is gyakoroltunk. Talán ez volt az utolsó. Az utolsó, hogy Volterra falait és a családomat látom. Délután indultunk meg, hogy időben odaérjünk. Aro csapatai útközben mellénk vergődtek. Aztán egyre többen lettünk. Amikor elértünk a célunkhoz megálltunk és vártunk. Vártunk a többiekre. Még páran jöttek az csapatunkhoz ami idővel sereg lett. Pár perccel később megérkeztek. Elindultunk és összecsaptunk. Egy várost mészároltak le? Annyi újonc volt benne… emlékszem amikor én mészároltam le egy falut. Vámpírok lettek. Nick mindvégig mellettem maradt. Vagyis inkább ott harcolt ahol én. Mintha védelmezne. Láttam, hogy sokan elpusztulnak. A mi seregünkből és az övékből is. Egy pillanatra nem figyeltem. Körbe kerítettek és nem tudtam menekülni. Aztán szétváltak, hogy bejöjjön Emilien. Ketten lefogtak és utoljára rám mosolygott. Megfogta a nyakam alatt fejem és készült arra, hogy kioltsa az életem. Ám ekkor valaki a nevemet kiabálta. Vérvörös szemeimmel ránéztem és kisuttogtam a nevét
- …..
Szia!
VálaszTörlésNos, a béna, aki ír neked komit, jelentkezik :D!
Nahát! Ez érdekes... igaz, kicsit sűrített a tartalma, vagyis sok mindent belefoglaltál egy ilyen rövid kis fejezetbe. Legközelebb próbáld meg jobban részletezni a dolgokat, és több érzelmet belevinni. Nagyon érdekes a történeted, de az írás nem akadhat el a fantáziánál. Próbálj meg több könyvet olvasni. Ha jól hallottam, szereted a drámaiságot, és a romantikát sem utasítod vissza... nos, ajánlanám ebben az esetben a Melissa Moretti könyveket. Hidd el, megéri elolvasni őket.
Remélem nem veszed rossz néven, hogy ilyen sok dolgot mondtam, de nekem az egyetlen célom ez, hogy remek író legyen belőled, és, hogy élvezhető legyen a történeted ;).
Nagyon remélem, hogy a segítettem ezekkel az infókkal :).
Puszi
N.