12. fejezet részlet.

Sziasztok!

Remélem elégedettek lesztek a kövi résszel. *bizakodik* Most egy kis részlettel jelentkezem. Hétvége felé a teljes fejezet felkerül, de kitudja. Ahogy végzek vele felpakolom :D Jó olvasást :D 

  Részlet

A kezükben pedig ott volt Reneesme a lányom. Vissza kellett fogni, hogy ne menjek nekik. Aro Volturi rabolta el a lányom. Miért? Mit akarhat vajon? Ki kell derítenem! Aro olyan fejjel nézett rám elborult az elmém és nekiugrottam. Már csak annyit éreztem, hogy a nyakamnál fogva, szorosan a földön vagyok.

- Félix engedd el! – szólt rá Aro.

Elengedte a nyakam én meg felálltam. Edward mellettem termett és szorosan átkarolta a derekam. Belemorgott a fülembe úgy csak, hogy én halljam amit mond.

-          Még egyszer meg nem próbáld – morgott.

-          Náluk van a lányunk – morogtam vissza.

-          Tudom. Látom és mindent megteszek érte – mondta olyan halkan, hogy csak én halljam.

-          Nem. Csak én teszek érte valamit. Neked nem eshet bajod, vili? – kérdeztem úgy ahogy ő is beszélt.

-          Ezt ne most beszéljük meg. Figyelj – mutatott rájuk.

Aro átadta Félixnek a lányunk és elém sétált. Széles mosolyra húzta a száját. Ez nem az-az „apa örül a lányának” nézés volt. Ez az a nézés amikor valami szívességet kér valakitől.

-          Mit akarsz tőlem? – sziszegtem idegesen.

-          Olvasol bennem Bella. Mi lenne ha leülnénk? – kérdezte.

-          Inkább állnék – mondtam.

Leült és várakozó volt. Edward olvas benne. Milyen egyszerű lenne nekem is. Csak beleolvasni a fejébe és kimondani a választ.

-          Nos Isabella, egy egyezséget szeretnék kötni veled. A lányod megélheti a felnőtt kort. Cserébe annyit kérek, hogy segíts nekünk a harcban amit Emilien barátod szerevezett ellenünk. Nick teljességgel benne van. Nem kell vele beszélnünk. Velünk van. Sőt nem is lenne ellenünk – vigyorgott rám.

-          Még valami? – kérdeztem várakozón.

-          Ja, igen. Megeshet, hogy nem kerülsz haza élve. Sőt nálunk kell élned a csatáig. Szóval mit választasz? A lányod vagy te? – állt fel – Mit választasz? Hagyjam meg az életét vagy talán vegyem el? – sétált a lányom elé.

Gondolkodj Bella! Edward ugrott volna, de Nick lefogta. Választanom kell! Mi van ha nem jól választok? Mi van ha megölik akkor is ha velük megyek? Mi van kiakarják irtani a Cullen családot? Az egész egy nagy kamu. Hiszen erősebb vagyok náluk és tapasztaltabb is. Azt pedig nem engedhetem. Nem engedhetem, hogy Esme akit anyámként szeretek bár a múltkor elküldtem mert nem akartam őket látni, ne lássa a lányom. Vigyáznia kell rá mint egy igazi anyának. Ahogy ő vigyázott rám is még most is. Carlisle nagy kincs az orvostudományban. Alice, nos ő meg olyan mint aki mindenki akar. Egy kicsit izgő-mozgó nővér, de nagyon tud szeretni. Na és a nagy mackó Emett. Nála jobb nagybácsit a föld sem találna. Néha igaz kicsit perverz humora van, de alapjában rendes. Jasper aki mindenkit lenyugtat vagy éppen szenvedélyt ad másoknak. Igazi fegyver lehet valakinek a kezében. Utoljára Rosaliet hagytam. Védelmező nagynéni lenne. Biztosra mennék, hogy mindenáron védené őt mindenkitől.     

-          Mi legyen Bella? – kérdezett újra Aro.

Még mindig a kezében volt a lányom. Befogta a száját és felemelte a földről.

-          Egy karmozdítással eltörhetném a nyakát. Ugye ezt te sem akarod? -  önelégülten vigyorgott.

-          Bella ne csináld! Ne hallgass rá! – mordult fel Edward.

Fogalmam sincs mit tegyek? Más mit tenne a helyemben? Válaszolom kell mert megöli. Siess Bella!

-          Elég! Engedd el őt! Veletek megyek! – jelentettem ki gondolkodás nélkül.

-          Helye döntés Bella – lépett elő Caius.

Edwardra néztem aki dühösen nézett rám. Nagyon dühösen.

-          Menj búcsúzz el tőlük és indulunk – mondta Aro.

Bólintottam majd megkerestem Edwardot aki a lányunkat gondolom én elvitte. Felmentem a szobába és néztem ki az ablakon. Majd két kezet éreztem meg a derekamon és.....