Hát megjöttem a következő fejezettel. Bár szerintem elég szar lett. De ezen csak a ti véleményetek számít. Köszönöm az előző fejinél a két komit és a pipákat :D Remélem nem tűnik úgy, hogy depis vagy hasonlók. Egyszerűen így jött ki belőlem az ihlet. Jó olvasást. :))
Hová kerültem??
Edward kérdően nézett rám. Eric nem lehet. Ő nem képes erre. Nem rabolhatta el a lányom. Megbízom benne, hiszen ezer éve ismerem már. Igaz azóta minden más lett, de biztosan nem ő volt. Nem képes rá.
- Edward ő itt Eric. Eric és… én…. régen mi… szóval jegyben jártunk – nyögtem ki nagy nehezen.
- Értem – mondta.
- Nos, ha már így összefutottunk akkor talán el is árulhatnátok, hogy miért is vagytok itt! – mondta.
- Eric a lányomat elrabolták. Sejtem ki lehet de azt egyenlőre még nem akarom elárulni. Esetleg megszállhatnánk nálatok? – kérdeztem kedvesen.
- Persze Bella. Az út végén még ott áll a kastélyunk. Remélem nem felejtetted el az utat – kacsintott rám.
Edwarddal együtt beültünk a kocsiba és a kastély felé mentünk a kanyargós úton. Edward aztán csak megszólalt.
- Jegyben jártatok? – kérdezte.
- Igen még amikor a Volturi székén ültem. Szükségem volt egy társra aki megért és szeret. Elfogad úgy ahogy vagyok – mondtam miközben ránéztem.
- Most is… most is szereted? – kérdezte idegességgel a hangjában.
- Nem. Már nem szeretem őt. Mást szeretek. Azt hiszem már csak barát. Miért? – kérdeztem.
- Van valami benne ami nem is tudom…. – keresgélte a szavakat.
- Hideg? – vágtam rá.
- Igen. Olyan távolságtartó, érzelemmentes és rideg – sorolta.
Egy pillanatra elmerengtem. Én teremtettem. A saját magam képére formáltam. Hogy lehettem ennyire önző? Csak azokat az érzéseket tápláltam belé amit magamban is hordoztam. Tényleg egy szörny vagyok. Legszívesebben megváltoztatnám őt. valakit kell találnom neki. Talán Tanya jó lesz számára? Kuncogtam egy sor magamban. Lassan megérkeztünk a kastélyhoz. Semmit sem változott. Igaz kicsit ki lett pofozva. Egy ezer éves kastélyt is fel kell alakítani. Bár… Na, jó hagyjuk. Amikor kiszálltunk két fiatal vámpír köszöntött minket. Felvitték a szobánkba a csomagjainkat és Erichez vezettek. Leültünk beszélgetni. Remélem ez a hülye nem gondol vissza azokra az időkre amikor mi ketten mit is műveltünk ebben a házban minden nap. Csak ki kéne engednem a pajzsom rá és akkor Edward nem tud benne olvasni. Vagy talán már látta az egészet?
- Bella mesélj. Olyan régen láttalak. Még mindig gyönyörű vagy – bókolt.
Régen elpirultam volna, de most nem érzek mást iránta mint egy egyszerű érzést azaz semmit. Semmit nem érzek iránta. Üres a lelke. Látszik is rajta. Kétezer éves és üres. Lelketlen szörnyeteget neveltem belőle. Legszívesebben hánytam volna saját magamtól amikor ilyenné formáltam. Amikor megismertem erős, vidám és lelkes fiú volt. Most örökké tizennyolc éves és érzéketlen. Nem bírtam nézni őt. Inkább elmentem és vadásztam egyet. Megteltem friss energiával. Nem mesélek neki semmit. Valószínűleg beszólna valamit és akkor nekimennék. Heves természet vagyok. Most nyugalomban vagyok. Teljes nyugalomban. Kicsit fura. Ez a környék mondhatni jó hatással van rám. Vagy talán azért mert felismertem magam? Felismertem a kiállhatatlan énem. Azt az énem aki mindenkit tiszta szívéből utál. Most már nem ilyen vagyok. Van egy lányom akit meg kell védenem, fel kell nevelnem még ha ez egyedül is kell csinálnom. Beszökkentem a szobába. Abba a szobába amiben napokig szeretkeztünk. Köztudott, hogy a vámpírok nem fáradnak el így több napig is kibírják. Besétáltam a fürdőbe és lezuhanyoztam. Majd amikor végeztem magamra terítettem egy törölközőt és kiléptem a szobába. Megcsapott egy emlék. Még hallottam amint Edward felém közeledik a lépcsőn.
„1113.július 26.
Eric és én igen jól elvagyunk. A saját magam képére formáltam. Ügyes kis tanítómester vagyok. Szeretet ugyan már. Kiontottam belőle minden jó érzést. Csak a legszükségesebbeket hagytam meg. vágy, gyűlölet, utálat, gyilkolási ösztön. Se több, se kevesebb. Éppen kiléptem a zuhanya alól amikor két kar fonódott a derekam köré. Megfordultam Eric ölelésében és megcsókoltam. Szenvedélyes táncot jártak a nyelveink. Összhangban mozogtunk. Felkapott a karjába és letépte rólam a törölközőt és kényeztetni kezdett…”
Állj, Bella, állj! Nem ez nem tehetem meg Edwarddal. Szeretem őt. nem mutathatok neki olyant ami fájna neki és nekem is. Még mindig az ajtóban álltam. Gyorsan átöltöztem egy fekete csőgatyába, egy lila pólóba, meg egy szürke kardigánba. Kifésültem a hajam majd az éreztem, hogy két kar fonódik a derekam köré. Nem Bella ez nem dezsavű! Végül mégis igazam lett. Eric állt a hátam mögött.
- Bella akarlak – suttogta.
- Nem Eric. Én már nem vagyok a régi. Az a Bella meghalt – morogtam.
- Mi az, hogy meghalt? Te az a Bella vagy akit én ismerek. A kegyetlen, kicsit szadista, gyilkos természetű Bella. Nem változtál! Cseppet sem változtál. Ugyan olyan vagy mint kétszáz éve. Nem veszed észre, hogy a szívszerelmed változtat csak meg? ha közeledben van csak akkor tűnsz másnak. Legbelül igenis tudod, hogy az vagy aki voltál. Ugyanaz…. – itt befogtam a száját.
- Elég legyen. Gyűlölöm magam mert ilyenné tettelek. Normális voltál amíg ki nem szipolyoztam belőled mindent. Hagyj magamra most! – vágtam a képébe.
- Ahogy akarod Bella. Ne feledd ugyanaz vagy. Ugyanaz – lépett ki a szobából.
Legszívesebben összetörnék most mindent. Tombolni van kedvem. Tényleg ugyanaz vagyok? Nem! Nem vagyok ugyanaz! Mégis hová kerültem? Már magam sem értem. Kellett felbukkannod szerelem. Kellett megváltoznom. Kellett nekem beleszeretnem valakibe. Komolyan nem értem magamat. Idejöttem megkeresni a lányom helyette összetörtek. Eric összetörte a magabiztosságom. Most megint úgy érzem magam mint egy sebesült vad akire lehet vadászni, akibe bele lehet vájni a fogad. Bementem a fürdőbe és belenéztem a tükörbe. Változtam igen. Kicsit sápadtabb is bőröm a megszokottnál. Nem, nem változtam!
- Elég! – ordítottam fel.
Kifutottam a fürdőből és lecsúsztam a fal mentén. Zokogtam magamban. Hol vagy most Edward? Itt kéne lenned. Át kellene karolnod. Olyan üresnek érzem magam. Teljesen kétségbe estem. Nem létezik, hogy valaki akit kétszáz éve nem is láttam ilyen nagy lelki hatással legyen rám. Nem lehet! Hallottam, hogy nyílik az ajtó. Felnéztem és egy kislány állt előttem. Egy tíz éves kislány. Szőke haja a válláig ér. Bánatosak a szemei. Ember! De, hogy? Félvér. Leült elém és nézett engem. Most nincs kedvem társasághoz. Egyedül akarok lenni! Bella az előbb még Edwardot akartad. Most mért akarsz egyedül lenni? – kérdezte a lelkiismeretem. Ugyan már, lelkiismeret! Nekem olyanom már meghalt. Elvesztem! Megint elvesztem és nehéz lesz visszatalálnom önmagamhoz. Pokoli kín és szenvedés járta át a testem.
- Menj innen. Hagyj egyedül. Nem hallod menj már el! – ordítottam rá a lányra.
- Bella? – kérdezte valaki.
- Tűnjetek el! Egyedül akarok lenni! – keltem ki magamból.
Ekkor odajött Edward hozzám és átkarolt. A mellkasához közel húzott és ringatni kezdett. Lassan ment a lenyugvásom. Eric rossz hatással van rám. Nem vagyok ugyanaz!
- Mond, hogy megváltoztam. Mond, hogy semmi sem ugyanolyan mint régen – néztem fel az arcára.
- Mi történt? – kérdezte aggódva.
- Beszélgettünk és azt mondta nem változtam. Azt mondta, hogy ugyanolyan vagyok. Pedig változtam igaz? Igaz? – fogtam meg a gallérját.
- Nyugodj meg! változtál igen is sokat. Nem vagy kegyetlen és utálatos. Kedves vagy és gyönyörű. A világ legszebb lányának az anyukája vagy. Mellesleg az én gyönyörűségem – bókolt.
- Akkor jó –sóhajtottam.
Egy puszit nyomott a fejemre és felemelt a földről majd az ágyra fektetett. Betakart majd elakart menni, de én nem engedtem. Nem akartam, hogy egyedül hagyjon mert akkor megint kiborulok és őrültté válok.
- Vámpírok megőrülhetnek? – kérdeztem.
Egy jót kuncogott majd befeküdt mellém és a mellkasára húzott.
- Nem hinném – mondta.
- Akkor jó – sóhajtottam megint.
Bella kezdesz visszatérni. Ez az. Akkor lassan magamhoz térek. Ha létezik olyan, hogy vámpírsokk akkor én azt kaptam az előbb.
- Szeretsz még? – kérdeztem kicsivel később.
- Igen, bár tudod fájt amit láttam. Mindenhová ahová megyek veled valamelyik vámpírral régen összeszűrted a levet és ez rosszul esik – mondta.
- Féltékeny vagy? – nevettem fel.
- Én.. nem vagyok… féltékeny. Rá? Ugyan már! – legyintett.
Felnevettem és felültem a csípőjére. Megfogta a combom és feljebb húzott. Lassan lehajoltam a szájához és egy apró puszit nyomtam az ajkaira. Elhúzódtam volna, hogy mondjak valamit de ő ezt nem így gondolta. Megfogta a tarkóm és szenvedélyesen csókolni kezdett. Hát akkor játszunk. A kezem lecsúsztattam az oldala mentén a férfiasságáig és elkezdtem ingerelni gatyán keresztül. Forrt a levegő köztünk. Aztán felült az ágyon a hátamon széttépte a felsőm és a nyakam kezdte el kényeztetni. Hírtelen öntött el a vágy és szerelem egyszerre. Különös, nagyon különös. Nagyot nyögtem amikor a fülem mögötti kis pontot kezdte el csókolgatni majd a nyelvét végighúzta rajt egészen a vállamig. Hangokat hallottam lentről, de a vágyam elnyomta, hogy figyeljek is rá. Aztán egyszer csak megszűnt ez az érzés. Fura. Hogy itt mik nem történnek. Miután Edward széttépte a pólóm felvettem egy másikat és lementem. Nem várt vendégek érkeztek a kastélyba. Aztán megláttam a kezükben….
Szia!
VálaszTörlésEz nagyon jó fejezet lett volna- ha nem éppen az volna a háttérben, hogy a kislány eltűnt. Ahhoz képest nem törte magát nagyon. Persze gondolom a végén ott van, de érted a problémám.
Azért tetszett!
Daphne