15. fejezet

Sziasztok!

Nagy mosollyal köszönöm a pipákat :DD
Kész is a következő fejezet is :DD
Jó olvasást kívánok hozzá :))

Visszacsókolt majd eltolt magától. Majd ránéztem Tanyára aki vörös fejjel állt az ajtóban Emmett mellett. Emmett csak vigyorgott.   

-          Menj a férjem közeléből te szörnyeteg! – kiáltott rám Tanya.

-          Lehet, hogy szörnyek nevezel, de mégis én vagyok az aki az előbb itt szeretkezett a férjeddel egy jót – vigyorogtam.

Hírtelen megindult felém és kilökött az ablakon. Amint felkeltem megint ellökött és nekiestem egy fának. Végig csak nevetni tudtam rajta. Ez lesz a hobbym. Idegesíteni fogom sokáig. Addig amíg saját maga nem vál el Edwardtól. Emmett és Jasper szedte le rólam Tanyát.

-          Engedj el te agyatlan, idióta! – morgott rá Emmettre.

Ekkor Rosalie kijött a házból és úgy nézett Tanyára mint aki megöli, ha nem szívja vissza, amit az előbb mondott. Nem volt nagy sértés, de hát akkor is. Egy kis senki ne szidja a családunkat. Majd ha hazamegy és otthon beszél így a Denalik közt azt lehet, hogy elnézik, na de nálunk. Tanya még pufogott magában pár sort. Visszamentem a szobámba és felöltöztem egy újabb zuhanyzást követően. Megkerestem Edwardot. Bekopogtam a szobába mire egy szabad után már mehettem is be.

-          Szia – köszöntem halkan.

A falnak nyomódtam miközben megcsókolt. Ha legközelebb is ilyen lesz a fogadtatásom, akkor többször jövök. Azt hittem leszedi a fejem közben meg csókolózunk.

-          Többet ne hozd ki a sodrából jó? – mondta.

-          Edward ne beszéljünk róla megint! – csattantam fel.

Az erkélyre sétáltam és néztem kifelé. Mögém jött és átkarolta a derekam. Egy csókot nyomott a vállamra. Tudja, hogy ez a gyengém? Imádom amikor ilyen gyengéd. Megfordultam a karjai közt és nekidőltem a mellkasának.

-          Komolyan gondoltad, hogy elvennél? – néztem fel rá.

-          Igen komolyan – mosolygott rám.

-          Mi lesz ha ő nem akar elválni? Mi lesz, ha megöli a lányunk, mert el akarsz válni tőle? Mi lesz, ha soha nem fog belegyezni? – kérdeztem kétségbeesetten.

-          Nem az előbb mondtad, hogy ne beszéljünk róla? – csattant fel.

-          Tudom csak hát… én… te… - dadogtam.

Lehajtottam a fejem és a földet kezdtem el fixírozni. Gyengéden az állam alá nyúlt és felemelte a fejem. Egy apró csókot nyomott a számra és elmosolyodott.

-          Nincs mitől félned – suttogta.

-          Nem félek – nevettem fel.

A hangom körbelengte a szobát. Felkapott a karjaiba mintha valami gyerek lennék és lerakott az ágyra. Még mindig nevettem az előbbieken. Komolyan nézett rám mire abbamaradt a nevetésem is. Felültem, hogy egy szintbe legyünk. Csak nézett engem és én is néztem őt. Aztán lehunyta a szemeit. A homlokom nekidöntöttem az övének és átkaroltam a kezemmel a nyakát. Belehúzott az ölébe és így ültünk addig amíg Alice be nem lépett jobban mondva robbant az ajtón.

-          Végre! Végre! Végre! – kiabált.

-          Alice nyugodj le! – néztem rá.

-          Végre rájöttetek, hogy nem létezik mi, te és én nélkül! Mikor lesz az esküvő? – ugrott rá az ágyra.

-          Alice! – morgott rá Edward.

-          Jól van na! Annyira örülök nektek! Szerveztem is egy bulit kettőtöknek! Estére legyetek készen – ment ki.

Megint felnevettem. Hírtelen milyen izgága lett a kis Alice. Lentről öblös nevetés hangzott fel. Aztán belépett az ajtón Emmett. Kattintgatott párat majd kifutott. Mi van itt bolondokháza? Edward lerakott az öléből és felállt.

-          Gyere menjünk le – nyújtott a kezét.

-          Milyen udvarias az úr! – mosolyodtam el.

A kezem a kezébe illesztettem és lementünk. Lent mindenki ott ült. Tanya meg sehol. Jobb is. Még a végén tönkreteszi ezt is. Esme volt az első, aki odajött és megölelt.

-          Azt kívánom, legyél nagyon boldog – suttogta a fülembe.

-          Hidd el én is – mondtam.

Aztán mindenki jött sorban és gratulált. Emmett egy „csontropogtató” ölelésben részesített. Aztán Rosalie aki csak mosolygott rám. Alice rám vetette magát és máris az esküvői ruháról kérdezgetett. Aztán elmentünk átöltözni mivel Alice meg akarja ünnepelni. Hogy minek? Hiszen nem is eszünk. Akkor néznék nagyot, ha Emmett letuszkolna valami emberi kaját a torkán. Akkor nevetnék, de nagyon. Egy vörös estélyit aggatott rám Alice. A hajamat begöndörítette majd lementünk. Mindenki szépen ki volt öltözve. Most látom milyen jól áll Edwardnak a szmoking. Amikor leértünk a lépcső aljára Edward ismét megfogta a kezem és bevezetett a nappaliba.

-          Gyönyörű vagy – mondta.

-          Te is – mosolyogtam rá.

Most Alice kezdett el fotózni. Mondom megbolondultak. Vámpír létükre elment az eszük! De főleg a kis törpének! Kuncogtam egy sort magamban majd vártam mi is fog történni. Carlisle felállt és beszélni kezdett.

-          Gondolom részben mindenki sejti miért is van itt. Bella tudod, hogy már egy jó ideje a családhoz tartozol. Ezért szeretnénk adni neked valamit. Valamit, amit szerintem már régebben át kellett volna, adjunk – megfordult és egy doboz volt a kezében.

Kinyitotta a dobozt és egy Cullen címeres, fémből készült karkötő volt nála. Lélegzet visszafojtva vártam a továbbiakat. Esme bíztatóan mosolygott rám.

-          Szóval úgy döntöttünk ez a tiéd. Ideje lesz hasznát venned. Tudom régóta oda kellett volna adnunk, de most láttuk idejét rá. Amíg a Cullen nevet viseled addig a tiéd és azután is. Addig, amíg az örökké tart – fejezte be Carlisle.

Megöleltem őt majd sorban mindenkit és felcsatoltam a csuklómra. Szép kis darab. Az utána következő dologra nem számítottam. Edward elém állt majd letérdelt. Elővett egy dobozt a zsebéből és kinyitotta majd beszélni kezdett.

-          Tudod, amikor találkoztunk elítéltelek és gyűlöltem azt, ahogyan élsz. De idővel változtál. Megtanultad elfogadni a sorsod. Amikor gyermeket szültél nekem emlékszem, hogy először egy szörnynek neveztem, de aztán bántam mindent, amit mondtam rád és rá is. Szörnyen hiányoztál minden percben a többiek agyára mentem. Aztán elkövettem azt a hibát, hogy felségül vettem valakit helyetted. Úgy érzem az a valaki nem én társam az örökkéig. Isabella Swan, megtisztelsz azzal, hogy hozzám jössz feleségül és az örökkét együtt éljük le? – nézett fel rám.

Kicsit hezitáltam. Bennem volt az a ha… ha nem megy bele válásba Tanya. Ha nem engedi el, akkor meg kell ölnöm és automatikusan özvegy lesz. Valahogy így működik. Viszont nem tehetem meg, mert neki is vannak jogai. Megtalálhatja azt, aki szereti. Már ha tudja valaki szeretni azt az idegesítő nőt. Körülnéztem a szobában. Mindenki engem nézett kétségbeesett arccal. Esme aggódott, Carlisle is. Alice meg vigyorgott. Hát persze… Ő tudja, hogy igent fogok mondani. Emett is vigyorgott elég rendesen. Erre Rosalie tarkón csapta. Utoljára Edward arcára néztem. Kétségbeesetten nézett a szemembe. Még magamat is képes vagyok meghazudtolni. Előbb váljon, el Tanyától aztán engem vegyen el. Addig nem mondok semmire sem igent.

-          Edward én… sajnálom, de nem – mondtam ki majd felfutottam a szobámba.

Bezártam az ajtót. Egyedül akarok lenni. Egy emelettel lejjebb rombolásra utaló hangokat hallottam. Levettem a ruhát, amit Alice aggatott rám délután és leültem az ágy sarkába. Zokogásba kezdtem. Én csináltam. Én nem akarok hozzámenni addig, amíg el nem, válik Tanyától. Most mégis mért fáj? Ennyi évig vártam rá, hogy valaki végre megkérje a kezem. Olyan valaki, akit szeretek. Most mégis nemet mondtam, mert féltem. Féltem a lányom. Hiszen nem olyan erős, mint mi. Lehet, hogy erősebb, de Tanyánál semmiképp sem. Ha talán beszélek holnap Edwarddal megért. Remélem, megérti miért tettem.

-          Szerinted engem meg tud állítani egy ajtó? – dühöngött Edward. 

-          Ne menj be! Légy szíves ne… - itt elhalkult Alice.

Látomása van. Egészen az ajtóig mentem és hallgatóztam. Szuper már a szobám előtt állnak. Ki kell mennem. Gyorsan kinyitottam az ablakot és kiugrottam rajta. Egy vékony cicanadrágban, meg egy fehér combközépig erő felsőben futni kezdtem a fák között. Amikor elértem Forks határát akkor álltam meg. Hallgattam az időnként elrepülő madarak szárnyát. A sziklásokhoz mentem. Leültem az egyik kiálló szikla végére. Emlékszem mikor voltunk itt. Amikor vadásztam. Edward akkor innen figyelt. Akkor szoktam át a vegetáriánus életmódra. Emmett jót mulatott rajtam. Nagyot sóhajtottam majd egy alakra lettem figyelmes a vízben. Alak! Inkább vérfarkas. Kimászott a vízből majd emberi formában felém sétált. Leült mellém Jake.

-          Szörnyen büdös vagy! – mondtam neki.

-          Az egész Cullen klán téged keres. Mért mondtál nemet? – kérdezte.

-          Amíg az a fúria el nem tűnik, a közelünkből addig nem megyek hozzá – morogtam.

-          Hát tűntesd el a Föld színéről – nézett rám.

-          Nem lehet. Van joga élni. Csak azért nem ölhetem meg, mert nem tetszik, hogy ott van a közelünkben. Reneesme közelében! – morogtam fel megint.

-          Múltkor hallottam mindent. Amíg ápolgatott addig csendben hallgattalak. Az a nő… ha hozzá mer érni, esküszöm, nem állok jót magamért! – remegett meg.

-          Nyugodj meg! Nem tesz jót neked, ha ideges vagy. Ja és amúgy sem találnak meg. Különben Edward már rég itt lenne. Nem tud beleolvasni a kis fejedbe. Amíg a pajzsom alatt vagy addig nem. Lehet, hogy emlékezni fog arra, hogy itt voltál, de ha úgy ügyködöm, hogy kitöröljem a fejedből, hogy találkoztunk… - gondolkodtam igen csak hangosan.

-          Szerintem meg menj vissza! Reneesme teljesen kiborult, hogy eltűntél – állt fel.

-          Jake, ne mond el, hogy itt vagyok. Egyedül akarok lenni egy kicsit jó? – fogtam meg a kezét.

Milyen forró a teste. Mintha lázas lenne. Egy kazánra hasonlít inkább. Hezitált majd leült mellém és rám nézett.

-          Csináld! Most utoljára tettem neked szívességet. Töröld ki, hogy találkoztunk – fogta meg a kezem.

-          Jake, köszönöm – köszöntem meg.

A két kezem a fejére tettem és kitöröltem ezt a képet. Kicsit kidőlt tőle. Ott hagytam majd elindultam. Mikre nem jók a képességek. Három napig csak megleszek valahogy. Elindultam vadászni majd bementem egy barlangba. Nem valami jó hely, de valahol meg kell húzódnom. Nem akarok a szemükbe nézni. A közelben hallottam, hogy a nevem mondja valaki.

-          Bella! Bella! – kiabálta Edward.

Három napnál tovább nem kínzom őt. Tudom, hülyeség, amit csinálok, de elegem van. Elegem van Tanyából és ebből a háromszögből is. Korlátozva vagyok. Ha együtt akarok lenni vele mindig azon kell izgulnom, hogy mikor nyit ránk Tanya. Jake most milyen rendes volt velem. Jah, mert senki sem irányította az agyát. Tudom nem ez a helyes, hogy elmenekülök. De már nem látom értelmét beszélni vele. Két nappal később úgy döntöttem ideje lesz visszamennem a házba. Amikor beléptem Rosalie és Alice aggódóan tekintettek rám. Ugyanakkor szörnyen dühösek is.

-          Mégis, hogy képzeled, hogy három napig haza sem jössz? – adott egy pofont Alice.

-          Ne parancsolgass nekem. Nem vagy az anyám! – üvöltöttem rá.

-          Bella, ezek után kétlem, hogy Edward megbocsát – mondta Ros.

-          Nem is kell megbocsátania. Azért mondtam nemet, mert féltem. Féltem, hogy Tanya bántani fogja a lányom. Féltem magamtól is – mondtam sírósan.

A lábaim alattam összecsuklottak és könnyek nélkül zokogtam. Rosalie felemelt és felvitt a szobámba. Átöltöztetett majd egyedül hagyott. Miután kiment Edward rontott be a szobába. Csak nézte a gubózó alakom. Csak állt a szoba közepén és nézett. Elszántan nézett.

-          Miért mondtál nemet? – kérdezte halkan.

-          Én féltem – nyögtem ki.

-          Mitől? – emelte meg a hangját.

-          Attól, hogy elhagysz, ha valami történik a kis feleségeddel. Jake is hallotta, hogy bántani fogja Reneesmét ha közétek állok. Féltem magamtól is. Féltem, hogy nem leszek jó feleséged – kiabáltam rá.

-          Bella… - jött közelebb.

-          Sajnálom – nyögtem ki.

Felálltam és a falhoz húzódtam. Két kezét a derekamra szorította és magához húzott. Automatikusan a nyakára kulcsoltam a kezem és felhúztam magam hozzá.

-          Többet ne tűnj el jó? – mondta féltőn.

-          Csak egyedül akartam lenni. Nem akarsz mint feleséged igaz? – kérdeztem szomorúan.

-          Bella ilyet ne is mondj. Tanyát meg elintézem én – mondta komolyan.

-          Ugye nem el akarod tenni láb alól? – kérdeztem.

-          Nem. Beszélek vele – sóhajtott fel.

Édes kibékülésünk után lehúzott a fölszintre. Mindenkitől egyesével kértem bocsánatot. Aztán előkerült a doboz és megint megkérdezte.

-          Hozzám jössz? – kérdezte.

-          Igen hozzád megyek – mosolyogtam.

Alice megint a nyakamba ugrott miután bocsánatot kért a pofonért. Azután beszélgettünk. Míg a többiek beszéltek az esküvő részleteiről addig elhúztam Edwardot a szobájába. Belöktem az ajtót és felugrottam az ölébe. A combomnál fogva tartott meg. vadul rátapadtam az ajkaira. Visszacsókolt készségesen és leült az ágyra. Hátralöktem majd szorosan hozzátapadtam. Eltolta a fejét az enyémtől.

-          Bella hagyjuk ezt még az esküvő után is jó? – mosolygott rám.

-          Hát jó. Meglátjuk kinek lesz nagyobb kísértés – nevettem fel.

Nevetve megrázta a fejét és a hátamra gördített. Csak nézte az arcom és néha adott egy csókot is. A lábam a derekára kulcsoltam és magamhoz nyomtam. Belenyögött a számba miközben csókolt. Mondtam én, hogy neki nagyobb kísértés. Pasiból van.

-          Ingyen pornó – kiáltott fel Emmett az ajtóból.

Emmett már megint jókor jött. Mondjuk tényleg arra készültem, csak nem úgy ahogy ő gondolja. Edward felsóhajtott majd felkelt rólam, ha én le nem fogom.

-          Csináljunk a mamlasznak műsort! – ördögien elvigyorodtam.

-          Mire gondolsz? – húzta fel az egyik szemöldökét.

-          Erre – gomboltam ki az ingjét.

Aztán csókolgatni kezdtem a nyakát, vállát és a száját miközben látványosan felnyögtem.

-          A kamerának is egy mosolyt – állt fölém Emmett.

Edward felmordult majd kettétörte Emmett kameráját és felötözött. Csak feküdtem ott és kitört belőlem a nevetés. Délután folyamán lefürödtem és társaságom akadt. Edward beállt mögém és szigorúan ismétlem szigorúan csak megmosott! Aha, meg aki ezt beveszi. Megkívánt fogadjunk! Túl büszke bevallani nekem. Miután megfürödtünk szigorúan csak fürödtünk, lementünk a nappaliba. Leültem a durcázó Emmett mellé. Kitoltam rá a nyelvem mire elkezdett nevetni.

-          Azért jó műsor volt. Kár, hogy nem engedtétek lefilmezni. Eladtam volna a piacon vagy száz másolatban – rötyögött.

-          Emmett! – jött a morgás a konyhából.

Rosalie odajött és tarkón vágta. Megint nevettem csak rajta. Erre megdobott egy párnával. Fogalmam sincs, mért egy ötéves szintű emberrel párnacsatázom, de jó érzés. Az utolsó párna is kettészakadt, amikor beléptek az ajtón a vendégeink….