Nos meg is érkezett hamar a friss. Nagyon elkapott az ihlet de ez nem baj :)) Sőt így sokkal izgisebbre és rejtélyesre tudom írni. Reményeim szerint az és nektek is tetszik és ti is így vélitek :)
Jó olvasást kívánok nektek :)) Köszönöm Bétámnak, hogy ilyen ügyes volt :))
- Én csak zajt hallottam és bejöttem megnézni. Itt feküdt aztán jöttél te – magyaráztam.
- Bántottad igaz? Mért nem tudod megállni, hogy ne bántsd? – támadott nekem.
Ekkor jött be Rosalie. Mellém állt és szúrósan nézett Edwardra.
- Edward, Bella velem volt. Reneesmet etettük. Mivel még nem volt vadászni ezért hoztam neki vért – állt mellém Ros.
Edward csak méregetett majd visszafordult Tanyához. Nem hiszem el! Mivel győzte meg ez a perszóna, hogy nem hisz nekem? Rosalie is csak állt mellettem. Megfogta Tanya testét és lefektette az ágyra. Jaj, mennyire tudom sajnálni. Kimentem a szobából majd visszamentem Reneesme mellé.
- Anya, Jake mért nem kedvel téged? – kérdezte szomorúan.
- Kicsim talán mert vörös a szemem. Tudod a vérfarkasok már csak ilyenek – vontam vállat.
- Akkor ismertem meg, amikor vadászni akartam menni. Megmutassam? – kérdezte.
- Hogy mi…. – hallgattam el.
A szemem elé tárult a kép. „Éppen vadászni akarok. Rose néni azt mondta ne menjek csak vele. De hát nagyon éhes voltam. Így hát elindultam egyedül. Csak futottam és futottam. Egy percre álltam meg körülnézni. Egy hangos morgás zúgta be a környéket. Medve lehet? Vagy egy puma? Á… az nem. Nincs akkora hangja, hogy beleremegjen a környék. Ágzörrenést hallottam és rám ugrott egy nagy kutya. A barna szemei csak úgy vizslattak. Láttam magam bennük. Csak feküdtem alatta. Nem csinált semmit. Aztán leugrott rólam és kijött egy ember a bokorból. Egy nadrág volt rajta semmi más. aztán beszélgettünk és lassacskán megismertem. Ros néni nagyon ki volt bukva, amikor visszaértem. Meg is szidott. Titokban mindig kiszöktem hozzá. Azután már nem titkoltam előtte.”
Ekkor megszakadt a kép. Beszélgetést hallottam fentről. Edward és Rosalie beszélgettek. Jobban mondva Ros veszekedett Edwarddal. Az emeltre osontam és hallgatóztam.
- Mivel fűzött meg ez a fúria, hogy nem hiszel Bellának? – kérdezte tőle.
- Eleget láttam ahhoz, hogy tudjam hol a helyem. Bella egy szörny – mondta mérgesen.
- Érdekes, mikor is mondtad ezt? Majd megmondom én, ne gondolkozz! Amikor terhes volt! Akkor is leszörnyezted a közös gyermeketeket és elment. Megint azt akarod, hogy elmenjen? Megint tönkre akarsz tenni minket? – vágta hozzá szinte kiabálva.
- Te nem voltál ott! Nem láttad mit tett! Nem hallottad, hogyan sikítoztak az életükért! Megölt vagy egy rakat embert! – mondta undorodva.
- Mert te nem voltál különb nála ugye? Emlékszel igaz? Te is megöltél egy rakat embert! – vágott vissza Ros.
- Az más volt. Én csak a bűnözőket öltem meg, de ők ártatlan emberek voltak – morgott fel.
- Miben különbözik a kettő? Ők is emberek voltak tudtommal! Nekik is volt joguk élni. Te sem kérdezted meg tőlük, hogy: - hé, megölhetlek ugye? – gúnyolódott.
Ekkor léptem be a szobába. Mindketten döbbenten fordultak felém. Besétáltam a szoba közepére és néztem őket. Edward mérgesen nézett rám. Rosalie ugyanúgy Edwardra.
- Tudjátok nem szokás mást kibeszélni a háta, ez esetben az orra előtt. Rosalie nem értem mit töröd magad. Hiszen „szerelmes” abba kis fúriába. Nem érdekel miért neki hisz – fordultam Ros felé.
- De, Bella ezt nem hagyhatod szó nélkül! – mordult fel Ros.
- Miért nem? Úgy is csak én jövök ki belőle rosszul. Jobb, ha inkább nem szólok bele – indultam el.
Egy lenéző pillantást vetettem Edwardra majd felmentem a szobámba. Átöltöztem majd megkerestem Reneesmet. Emettel bohóckodtak. Vagyis inkább Emett cukkolta őt.
- Megjött a házi eb – nevetett fel.
Reneesme ekkor vállba csapta. Jake bejött és a karjaiba zárta a lányom. Aztán meglátott engem. Odajött hozzám és megállt előttem. Nem mondott semmit csak nézett. Gondolom keresi a szavakat.
- Elfogadom – mondtam.
Csak nézett rám kérdő tekintettel. Jahj, előre gondolkodok. Emett is furán nézett ránk miközben a képén egy levakarhatatlan vigyor feszült.
- A bocsánatkérésedet, elfogadom – adtam választ a kimondatlan kérdéseire.
- Egyáltalán nem! Nem kérek bocsánatot! – fújtatott.
- Már pedig fogsz, ha a lányom közelébe akarsz menni! – jelentettem ki határozottan.
- Jake, kérlek – nézett rá Reneesme.
Felmordult majd kiment a ház elé. Követtük őt. Megállt a motora előtt és remegett. Át fog változni, ha nem nyugszik le.
- Jake figyelj. Ő az anyám. El kell fogadnod őt. Lehet, hogy most vörös a szeme, de ismerem. Már magzat koromban is állatokat ettünk – ment oda hozzá.
- Nem. Akkor sem tudom elfogadni – remegett meg.
Közelebb ment hozzá és átkarolta a kezét. A remegése kicsit sem csillapodott. Jobb lesz, ha eljön onnan.
- Reneesme gyere onnan – szóltam oda.
Jake rám kapta a tekintetem és megreccsent a háta. Át fog változni. Gyorsan elkaptam Reneesmet onnan. A kajaimba zártam a testét és nem engedtem a közelébe.
- Nem fogom bántani őt – nyögte.
- A vérfarkasok nem tudnak uralkodni magukon – morogtam.
Aztán már csak egy nagy farkast láttam a helyén. Teljesen bevadult. Közeledett felénk.
- Jake, ne bántsd anyát – suttogta a kezemben Reneesme.
- Menj innen Reneesme – küldtem el.
- Nem anya – mordult fel ő is.
Ekkor érkezett meg Edward és a többiek is. Edwardra néztem majd Reneesme felé böktem a fejemmel. Amikor Edward hozzáért a lányunkhoz és elvitte Jake nekem esett. Teljesen bevadult. Mintha nem önmaga lenne. Valaki irányítja.
- Állj! Bella valaki irányítja. Láttam. Valahol a közelben van – kiáltotta el magát Alice.
- Biztos vagy benne? – kérdezte tőle Jasper.
Csak egy pillanatra nem figyeltem. A földre terített és készült átharapni a torkom. Még páran jöttek farkas alakban és leszedték rólam Jaket. Alice mellém jött és felsegített. Leporoltam magam majd keresésre indultam. Felkutattam az erdőt, de nem találtam senkit. Este volt, amikor visszamentem. Jake a kanapénkon feküdt emberi formában. Visszaváltozott.
- Jól vagy? – jött oda Ros.
- Persze megvagyok. Jake? – böktem rá.
- Valószínűleg valaki befurakodott a fejébe. A többiek is érezték azt a valakit – mondta.
- Értem. Én nem találtam senkit. A szagát elnyomta az ő bűze. Valószínűleg tudta, hogy itt van – mondtam gyanakvóan.
- Bella sajnálom a fentit. Én csak fel akarom nyitni Edward szemét. Nem akarom, hogy megint elmenj miatta. Akkor megint nem fogunk látni – szomorodott el.
- Ros eszem ágában sincs elmenni. Veletek maradok – mosolyogtam rá.
Ekkor az emlegetett is megérkezett. Odajött hozzánk és elküldte Rosaliet. Csak álltam ott és néztem az arcát.
- Beszélhetünk? – kérdezte.
- Na, már megint mit tettem? – kérdeztem gúnyosan.
- Beszélni akarok kint, ennyi az egész – sóhajtott.
- Kíváncsian várom – indultam el.
Kimentünk az udvarra. Megállt én meg nekidőltem egy fának és vártam. Aztán belekezdett.
- Jake fejében járt valaki. Ez már egészen biztos. A farkas falka is érezte. Sőt a múltkor Embry is megvadult mint Jake. Tart már ez egy ideje. Jasperrel azt beszéltük, hogy többen megyünk őrjáratozni. Szeretnél csatlakozni te is? – kérdezte hidegen.
- Miért ki megy még? – kérdeztem.
- Jasper, Alice, Esme, Carlisle, Emett, Én, és te, ha szeretnéd! – sorolta.
- Csak akkor megyek, ha az a fúria nem jön! – léptem el a fától.
- Ne nevezd így! – lépett közelebb.
- Mért, hogy nevezzem? Már abban is kételkedem, hogy szeretsz engem! Mivel etetett meg? A hazugságaival? Nem veszed észre, hogy ellenem uszít? – kérdeztem felháborodva.
- Bella elég legyen. Senki sem uszít, senkit. Képzelődsz – mondta mintha hülye lennék.
- Te meg vak vagy! – és otthagytam.
Megkerestem Alicet. Gondolom ő tudja, hogy ki, kivel van beosztva. Csak ne vele legyek! Elmagyarázta, hogy Edward először Jasperrel ma este, Esme délután Emettel. Én vele holnap reggel, Carlisleal ugyanaz nap este. Hát akkor ma pihi van. Reneesmevel is kell vadászni. Felmentem a szobájába. Jaket ápolgatta, aki nemsokára ébredezni fog.
- Szeretnél eljönni vadászni? – léptem beljebb.
- Most nem. Itt szeretnék lenni, amikor felébred – mondta.
- Szólj, majd ha szeretnél menni. Viszont én most megyek – mentem ki.
Vadásznom kell. Az éhség visz előre. Emberekkel nem fogok táplálkozni soha. Még ha kényszerítenek, akkor sem! Így hát egyedül nekivágtam. Egy pumát lestem magamnak. Éppen egy mezei nyúlra vadászott. Felmásztam a fára és a szemébe néztem. Közel kúsztam hozzá és csak néztem a szemeit. Nem fél! Pedig kéne! Ráugrottam egy pillanat alatt és megittam a vérét. Mire visszaértem a házba Edward és Tanya éppen beszélgettek. Na és kiről? Hát persze, hogy rólam. Nem illik hallgatózni, de tudnom kell, mi folyik itt. Így hát felültem az egyik fára és hallgatóztam.
- Ugye nem vele leszel egy beosztásban? – kérdezte nyálasan.
- Nyugodj meg. Alice úgy intézte, hogy ne legyünk együtt. Amúgy is csak veszekednénk. Jól vagy? Emlékszel mi történt? – kérdezgette.
- Az egyik pillanatban valami villanást láttam azután meg a földön feküdtem – mondta.
A szemébe hazudik. Tudja mi történt csak előtte csinálja a fejét. Nem hiszem el, hogy ilyen vak! Mindegy ő tudja. Én már belefáradtam. Nem fogok megint elmenni. Megígértem és be is tartom. Majd, ha úgy hozza a szükség, akkor elmegyek. Egyelőre maradok a seggemen.
- Hallgatózunk nővérkém? – ült le mellém Emett.
- Mintha te nem csináltad volna életedben – mosolyogtam rá.
- Ez a nő. Huh, még te is jobb voltál nála. Edward tényleg vak! - nézett rám.
Ezek szerint nem csak én vettem észre. Lejöttünk a fáról majd benéztem Jakehez. Reneesme mellette feküdt és lehunyta a szemeit. Felmentem majd beálltam a zuhany alá. Órákig csak áztattam magam. Két kezet éreztem meg a derekamon. Megfordultam és ott állt Edward.
- Csak mi vagyunk a házban. Jake és a lányunkon kívül – húzott magához.
- Mire akarsz kilyukadni? – kérdeztem.
- Bella akarlak téged! Nem érdekel most semmilyen ellentét közöttünk. Hiányzol! – suttogta.
- Edward én… - hallgattam el.
- Sss…. Csak engedd, magad kérlek! – nézett a szemeimbe.
- Nem fogod megbánni? – kérdeztem.
- Nem. Amit veled teszek azt nem – csókolgatta a bőröm.
Így hát magamhoz húztam és megcsókoltam. Mióta várok már az ajkaira. Csak hát játssza a hülyét és nem hisz nekem. Akkor ezt sem titokban kellene. Leszedte magáról a ruhákat és megemelte a csípőm. Belém helyezkedett majd elkezdett mozogni. Felnyögtem és átadtam magam neki. Nem sokáig voltunk a víz alatt. Befektetett az ágyba és felhúzta a lábaim. Visszatért a nyakam csókolgatásához. Addig a hátát karmoltam és simogattam ott ahol tudtam. Egyik kezem magunk közé csúsztattam majd ingereltem tovább a vágyainkat. Viszont elvette a kezem és összekulcsolta az övévivel. A kielégülésig hajszolt minket. Egy erőteljes lökéssel ment el bennem majd kihúzódott és mellém feküdt. A mellkasára húzott és simogatta a hátam és a hajam. Végül felnéztem a szemeibe.
- Szereted őt? – kérdeztem.
- Bella nekem idő kell, hogy feldolgozzam azt, ami akkor történt – mondta.
- De miért? Tudom, hogy emberek voltak és iszonyú bűntudatom van, de ez rossz. Ez már… én nem bírom… Azt mondtad szeretsz most meg vele vagy – ültem fel.
Egy csókot nyomott a vállamra majd a fejem maga felé fordította.
- Bella ez, ami most köztünk van csak átmeneti. Hogy is fogalmazzak…. szeretlek téged. Csak tudod Tanya és én… bonyolult ez az egész.
Elfordítottam a tekintetem és úgy hallgattam tovább. Bonyolult? Még, hogy bonyolult! Itt csak az ő fejében vannak bonyolult dolgok.
- Nézz rám kérlek! Komolyan akarok veled beszélni – mondta határozottan.
Így hát ránéztem és vártam a mondandóját. Egy apró csókkal kezdte majd felsóhajtott és végre belekezdett.
- Bella, ha ennek az egésznek vége és Tanya meg én elválunk, szeretném, ha te és én… szóval mi… - nyökögött.
- Nyögd már ki – nevettem fel.
- Szeretném, ha hozzám jönnél. Szeretném, ha az enyém lennél. Hozzám jössz feleségül? – kérdezte.
Ez most tényleg igaz? Ha most ember lennék, azt mondanám, csípjenek meg. Csak néztem rá a halvány vörös szememmel. Az arcán idegességet, félelmet és szeretetet láttam.
- Nézd én… szeretnék a feleséged lenni, de neki hiszel. Mi van ha kitalál valamit? Akkor te hinni fogsz neki, mint tegnap és akkor én… - befogta a szájával a számat.
A csókunk hosszúra nyúlott mégis élveztem. Iszonyúan élveztem. bementünk fürdeni majd megtörölköztünk. Épp öltöztem fel, amikor mögém került és a nyakam kezdte el csókolgatni. Aztán kirobbant az ajtó. Ott álltunk összeölelkezve, fehérneműben és néztük az illetőket. Azt hiszem most cikinek érzem a helyzetet. Bár fogalmam sincs miért. Hiszen ez tök természetes. Viszont az ajtóban állók már nem találták annak. Na, jó egy valaki talán, de a másik. Vörösben úszott a feje és beljebb lépett. Ez csak nekem tett jót. Ördögien elmosolyodtam és megcsókoltam mindenki szeme láttára Edwardot.
Szia!
VálaszTörlésNagyon jók a részek kiváncsi vagyok mi lesz ebből :) amint tudod hozd a kövi részt puszi Encykeeeh