Részlet a kövi részből.

Sziasztok!
Hát már elég régen volt friss, de igyekszem. Remélem jövő héten tényleg tudom hozni a fejezetet addig egy kis részletet teszek fel belőle.

Ekkor valaki meghúzta ruhám. Lenéztem és ott állt az én kincsem. Bánatos képet vágott.

-        Mami miért kiabálsz? – kérdezte halkan.

-        Mert a mami ideges erre a bácsira. Sajnálom, hogy hallottad – vettem fel. 

-        Ezek szerint ő az apukám? – kérdezte.

-        Igen ő az apukád. Odamész hozzá? – kérdeztem tőle.

-        Ha lehet? – kérdezte.

Leraktam a földre majd odasétált hozzá. Hihetetlen milyen kecses. Inkább kimentem, hogy ne is lássam őket mert akkor elgyengülök. Kimentem a ház elé ám ekkor megjelentek azok a korcsok. Megint összetapossák a kertem.

-        Na mi az jöttetek rokonlátogatóba? – poénkodtam.

-        Mindenhol bűzletek. Ki van még veletek? Hányan vagytok? – kérdezte morogva.

-        Egy páran vagyunk. Rólatok meg ne is beszéljünk. Egy mérfölddel előbb megérzem a bűzötöket. Ja, és nem úgy van, hogy nem jöhettek ide? Megint letapossátok a kertem – játszottam az aggódót.

-        Figyelmeztetlek te vérszopó, ha földünkre beteszitek a lábatok vége tűzszünetnek! – mondta.

-        Felőlem. Úgy sem ismerek senkit. Legfeljebb egy is túrázásra megyek- mosolyogtam.

Ekkor elmentek én meg bementem a házba...