2011. december 19., hétfő

7. fejezet

Sziasztok!
Nos meghoztam a fejezetet. Elég sokára de megszületett. Remélem tetszett. Jó olvasást.


    - Bella ő a…? – kérdezte Alice
    - Igen ő az én lányom – jelentettem ki büszkén.
Edward dühösen nézett farkasszemet velem. Tehát nem örül a lányának. Talán azt a nőszemélyt is felcsinálta ha ez lehetséges nála egyáltalán. (név) erősen szorította a lábam.
-        Mami félek – suttogta.
Felvettem a kezembe és megpusziltam.
-        Nincs mitől félned. Ők nem bántanak. Nézd csak, olyanok mint mi vagyunk – nyugtatgattam.
-        De olyan gonosznak tűnnek. Főleg az a macinak kinéző bácsi – mondta.
Erre Emett felnevetett. Öblös nevetése megrázta az erdőt.
-        Aranyos az unokahugicám. Jól összehoztátok ketten Edy fiú – vigyorgott.
-        Emett –morogtam rá.
-        Most mi van? – értetlenkedett.
-        Ártasz a lányomnak. Kérlek, hagyd ki a dolgokból – mondtam.
A szememmel Edwardot kutattam. Elment. Szóval nem kíváncsi ránk. Hát ennyit róla. Alice mellettem termett és megölelt. Fél kézzel visszaöleltem. A másik kezemben Reneesme volt.
- Szia, kis vörös szépségem. Hogy hívnak? – kérdezte Alice a lányomtól.
Rám pillantott majd Alicere. Fél tőlük. Minden olyan vámpírtól fél akit még sohasem látott.
-        Alice nem bánt – súgtam a fülébe.
-        Én nem bízom benne mami – suttogta vissza.
Emett megint felnevetett. Mi olyan nevetséges van ezen? Rosalie tarkón csapta amire a válasza egy hangos ’au’ volt.
-        Bella beszéli szeretnénk veled – jött Carlisle közelebb.
-        Én viszont egyikőtökkel sem akarok beszélni. Hagyjatok engem békén. Egyikőtök sem érdemli meg, hogy lássa Reneesmet. Főleg nem az idióta apja. Ő aztán a közelembe ne jöjjön – morogtam.
-        De Bella lányom! Hiányzol nekünk – mondta Esme sírós hangon.
Nagyot nyeltem Esme szavai hallatán. Végignéztem mindannyiukon és felvettem magamra az álarcot. Carlisle előttem állt még mindig és a válaszomra várt.
-        Az a véleményem, hogy hagyjatok békén. Éljetek boldogan, én is azt fogom tenni – fordultam el.
Villámgyorsan a házam irányába vettem az irányt. Leültettem a kicsit a kanapéra. Kat akkor jött haza.
-        Képzeld Kat kikkel találkoztam ma. A… - láttam meg őt – Cullenékkel. Mit keres ez itt? – kérdeztem morogva.
-        Jogom van látni a lányom Bella. Mért nem szóltál? Jogom van tudni a létezéséről. Most figyelmeztetlek, ha bármi baja esik neki nem tudom mit fogok csinálni – morgott rám.
-        Ó, igen? Most már jogod van mindenhez? Emlékszel rá amikor azt mondtad, hogy gyűlölsz minket? Neked semmiféle jogod nincs. Nem akartad őt akkor most minek kell? Elveszed tőlem aztán meg felneveled azzal a nővel? – kiabáltam rá.
Ekkor valaki meghúzta ruhám. Lenéztem és ott állt az én kincsem. Bánatos képet vágott.
-        Mami miért kiabálsz? – kérdezte halkan.
-        Mert a mami ideges erre a bácsira. Sajnálom, hogy hallottad – vettem fel. 
-        Ezek szerint ő az apukám? – kérdezte.
-        Igen ő az apukád. Odamész hozzá? – kérdeztem tőle.
-        Ha lehet? – kérdezte.
Leraktam a földre majd odasétált hozzá. Hihetetlen milyen kecses. Inkább kimentem, hogy ne is lássam őket mert akkor elgyengülök. Kimentem a ház elé ám ekkor megjelentek azok a korcsok. Megint összetapossák a kertem.
-        Na mi az jöttetek rokonlátogatóba? – poénkodtam.
-        Mindenhol bűzletek. Ki van még veletek? Hányan vagytok? – kérdezte morogva.
-        Egy páran vagyunk. Rólatok meg ne is beszéljünk. Egy mérfölddel előbb megérzem a bűzötöket. Ja, és nem úgy van, hogy nem jöhettek ide? Megint letapossátok a kertem – játszottam az aggódót.
-        Figyelmeztetlek te vérszopó, ha földünkre beteszitek a lábatok vége tűzszünetnek! – mondta.
-        Felőlem. Úgy sem ismerek senkit. Legfeljebb egy is túrázásra megyek- mosolyogtam.
Ekkor elmentek én meg bementem a házba. Persze Edward mindjárt nekem esett.
-        Eszedbe ne jusson odamenni! Ha oda mész esküszöm én foglak megölni téged! Nem hagyhatod itt a lányunkat – morgott.
-        Nocsak hírtelen milyen fontos lett a lányunk és én. Egy szörnynek nevezted őt most meg juj, de szeretem. Inkább menj vissza a kis feleségedhez. Biztosan már ideges amiért eljöttél. Hiszen egy nyávogós és idegesítő – morogtam vissza.
-        Lehet, hogy nyávogós és egy hülye liba de legalább ő szeret. Vannak érzései. Ellentétben veled aki még csak egy kis enyhülést sem mutat senki felé – kiabált.
Felkaptam Reneesmet majd kitessékeltem a házból. Amikor eltűnt akkor leültem és magamhoz szorítottam a kicsit. Csak nézett rám és beszélni kezdett.
-        Anyu a apu nem rossz vámpír. Szeret téged és engem is. Amikor rám nézett láttam a szemében. Miért vett el egy másik nénit, ha téged szeret? – kérdezte tőlem.
Szerencse, hogy Kat is velünk volt. Ránéztem egy pillanatra majd válaszoltam.
-        Tudod a felnőttek néha mást szeretnek. Engem is szeretett, de ez az érzés már elmúlt nála. Bonyolult dolog ez – sóhajtottam.
Nem felelt csak ült a karjaimban. Aggaszt, hogy már ő is ezzel foglalkozik. Elvittem lefürdettem és ágyba dugtam mint egy rendes gyermeket. Miután becsuktam az ajtót átmentem Kathez.
-        Jól vagy Bella? – kérdezte.
-        Ez most költői kérdés volt? Mert, ha igen akkor nagyon jól. Mért van az, hogy mindig belebotlok Edwardba? Legyen boldog a nővéreddel engem meg hagyjon békén. Minek jöttek ide? – kérdeztem tőle.
-        Ezt csak tőle tudhatod meg. Bella látni rajtatok, hogy odavagytok egymásért. Ne legyetek már ennyire fafejűek. Reneesme megérdemli a családot. Ha Edward nem lett volna olyan hülye téged és a babát választotta volna. Nézd nekem nincs beleszólásom az életetekbe, de láttam Edwardon mennyire szeret titeket – magyarázott.
-        Nézd én adtam neki esélyt. Egy szörnyetegnek nevezte a gyermekünket. Ezek után azt hiszed én  és ő újra együtt? – sóhajtottam.
-        Minden csak a jövőn múlik – mosolygott.
-        Te erről tudsz valamit igaz? Alice tömte tele a fejed? – förmedtem rá.
-        Mondjuk úgy. Igen ő volt az – most már vigyorgott.
-        Na nekem ebből elegem van. Elmegyek vadászni kell az erő. Addig vigyázol az én kincsemre? – kérdeztem tőle.
-        Persze, hogy vigyázok. Tudod, hogy imádom őt – egyezett bele.
Azzal kinyitottam az ajtót és a fekete erdőbe vettem az irányt. Egészen a hegyekig mentem. Ott levadásztam pár szarvast és indultam volna vissza de éreztem egy vámpír illatát. Megálltam és körülnéztem. Ezt nem hiszem el! Kat és Alice tudta. Elindultam a házunk irányába, de két kar elkapott. Ránéztem az illetőre aki Edward volt.
-        Mit akarsz? – kérdeztem.
-        Bella beszélni mi mást – nézett rám.
-        Azt hiszem mi már beszéltünk – sóhajtottam.
-        Nem még nem beszéltünk. Annyira nagy kérés lenne? – sóhajtott ő is.
-        Na, jó legyen – ültem le egy farönkre.
Leült mellém és csak nézett. Egy idő után belekezdett. Gondolom én a gondolatait szedte össze.
-        Szeretném látni a lányom. Sajnálom, hogy ilyen voltam veled az előbb. Csak annyira dühített az amit mondtál nekik. Nem tehetd meg Bella. Reneesme nem érdemelné ezt. Tudom, hogy mit mondtam akkor, de amint megláttam őt elszállt minden haragom. Szeretném őt látni. Bármikor amikor csak lehetséges. Tudom, hogy már van feleségem és itt vagy aztán te is. Tudom, hogy ezt most úgysem hiszed el de én még mindig arra a napra gondolok. Bella kérlek engedd meg, hogy láthassam őt – nézett a szemembe.
Én is sokat gondoltam rá. De még mennyit. Hihetetlen, hogy idejön beszélek vele négyszemközt és megpuhít. Legszívesebben megcsókolnám, de ez lehetetlen. Nem kellek neki. Még mindig engem nézett. Hát akkor válaszolnom is kéne.
-        Nézd felőlem akkor látogathatod meg amikor szeretnéd. De, ha az a nő egyszer is bántani meri a lányunkat esküszöm én megölöm. Eddig sem volt a szívem csücske és ezután sem lesz az tudod jól – mondtam kedvesen.
Erre felkapott és megpörgetett a levegőben. Aztán kapcsolt és letett a földre. Még mindig engem fogott. A keze a derekamon és egészen közel van a feje az enyémhez. A feje közelített az enyém felé és megcsókolt.Szenvedélyesen téptük egymás száját. Aztán zörgést hallottam majd egy ütés következtében elrepültem. Már csak annyit láttam, hogy egy kéz lendül felém de valaki lefogta.....                            

1 megjegyzés:

  1. Szia :)
    Nem szoktam kommentelni, de ez különösen tetszett :D
    Tanya már megint hogy kerül oda? Ó, hogy fojtaná meg magát -.-"
    Végre megint olyan kedvesek voltak egymással, erre jön az a kis liba és mindent tönkretesz. Kérdem én, mit képzel el magáról? Még hogy szereti? És kit érdekel ez? Ott a gyerek! Megérdemel egy családot. Na jó, ez olyan volt, mintha csak az érdekelne, hogy Renesmee-nek legyen apja is. De nem. Érdekel Bella is :D Más nem nagyon xD
    Siess :)
    Daphne

    VálaszTörlés