18. fejezet II. fele

Sziasztok!

Köszönöm a komit és a pipácskát. Miután feltettem a fejit írok mindenkinek komit a blogjára.  Remélem tetszik majd nektek ::D 

és elkapta az apró kristályt. Adam nyugodtan figyelte az eseményeket. Megvonta a vállát és megszólalt.

-         Nekem így is megfelel. Azt a csecsebecsét, amit a kezedben tartasz, még Caiustól loptam el. Vigyázz vele veszélyes – az eredményt meg se várva rohanni kezdett. Elmenekült.

Emett el akarta dobni azt a vacakot, de már nem tudta. Először a kézfeje gyulladt meg, majd az egész karja, végül teljesen elnyelte a lángcsóva. Az utolsó sikolyról nem tudtam eldönteni kié. Az övé, vagy Roselié?

Nem bírtam felfogni. Még mindig a földön voltam, és képtelen voltam levenni a szemem arról az égő valamiről, ami egykor Em volt.

Ros felém fordult. A szemében nem láttam mást, csak jéghideg gyűlöletet. Felém ugrott, és nekivágott az egyik fának.

-         A te hibád! Miattad halt meg! Miért ő?! Nem neki kellett volna! Miért kellett egyáltalán idejönnöd?! – ordított.

-         Rosalie! Én… - torkomon akadt a szó.

-         Tudod mit? Szemet, szemért! – engedett el.

A földre estem és láttam, hogy a lányom a kezébe veszi. Még nem elég erős! Nem gyakorolt még! Nem tud harcolni! Elém hozta és a nyakát fogta. Edward és én egyszerre kiáltottunk rá. A többiek ilyenkor mi a fészkes fenét csinálnak?! Bámulnak ránk? Egyszerűen nem akarnak beleavatkozni? Aro mért nem segít?! A lánya vagyok!

-         Rosalie engedd el a lányom! – mentem felé.

-         Maradj ott vagy kettéharapom a nyakát! – morgott rám.

Így hét megálltam és néztem a lányom. Eléggé fiatal. Retteg tőle. Retteg a nagynénjétől.

-         Ros! Térj észhez! – mondta neki Carlisle.

-         Nem Carlisle! Elveszem őt, hogy neki is annyira fájjon, mint ahogy nekem fáj! – morogta.

-         Mivel lesz jobb? Ugyanúgy fog fájni Rosalie! Engedd el őt. A nagynénje vagy nem egy őrült gyilkos! – mondta Carlisle miközben hozzá sétált.

Rosalie elengedte és térdre borult. Felsikított fájdalmában.  Reneesme hozzám futott. A karjaimba zártam és magamhoz szorítottam. Rettentes volt nézni Rosalie arcát. Könnyek nélkül zokogott. Edward odajött hozzánk és bevitt a házba. Reneesme Jacobhoz futott aki az én szobámban volt. Edwarddal a szobájába mentünk. Az ablak elé sétáltam és néztem kifelé. Soha többet nem halljuk Emett poénjait. Mindezt miattam. Godrick vagyis most már Adam ölte meg. Tudta, hogy ő is fontos nekem. Csak találkozzam vele. Most elmenekült, de legközelebb nem fog. Belevágtam a kezem a falba és nekidőltem. Nem érdekelt most, hogy ott marad az öklöm nyoma. Edward hátulról átkarolta a derekam.

-         Az egész miattam van – mondta mérgesen.

-         Bella nem! – fordított meg.

-         Nem érted! Azokat öli meg akik fontosak nekem. Olyan ez neki, mint egy játék – mondtam.

-         Vigyázunk egymásra tudod jól! – mondta gyengéden.

-         Edward valamit nem tudsz még. Tényleg igaza van. Egy szörnyeteg vagyok. Én is ugyanígy végeztem a családjával. Megöltem őket sorban. Mindenkit megöltem aki fontos volt neki. Visszaadja azt amit elvettem tőle – mondtam.

Edward megdermedt. A keze lehullott a derekamról. Lecsúsztam a földre és néztem magam elé. Nem tudom mit fog reagálni erre. Volt már valakinek ennél szörnyűbb esküvője? Azt hiszem senkinek. Rosaliet láttam meg az ajtónkban.

-         Gratulálok Izabella Cullen. Véglegesen is tönkretetted a családunkat. Ha az elején mindent elmondtál volna Emett még élne! Egyesével fog levadászni minket? Ha jól gondolom te leszel az utolsó. Abból nem fog enni. Inkább legyél te az első mint utolsó! Edward jól nézd meg kit akarsz elvenni! – morogta majd elment.

Igaza van. Nem tudnak rólam semmit. Én nem akartam, hogy tudjanak rólam mindent. Edward csak állt előttem. Sokkot kapott?

-         Edward... – kezdtem bele.

-         Ha az elején elmondod nekünk… Bella… Rosalienak igaza van. Nem tudom ki vagy. Nem ismerlek. Semmit sem tudok rólad. Csak a jelened ismerem. Azt tudom, hogy rosszabb, mint a múltad – mondta majd kiment.

Megtudtam volna ölni magamat miután kiment. Mi lesz így az esküvőnkkel? Nem mondtuk ki az igent. Nem tudom mit tegyek. Menjek el apámhoz? Vigyem magammal Reneesmet? Napokig az esküvői ruhámban ültem. A boldogságom utolsó foszlányában.

Nem tudtam mihez kezdjek. Talán tényleg szörnyetegnek születtem. 

folyt. köv :)