18. fejezet I fele.

Sziasztok!

Tudom sokat kellett várni erre a fejire, de remélem megérte. Szóval most csak a felét rakom fel. Megszeretném említeni, Jinx-t aki segített nekem. Ötletet adott nekem. Remélem ezzel a kis résszel megelégedtek. szerdán jön  a másik fele :D Köszönöm, hogy eddig vártatok.

  Csak semmi izgulás Bella. Semmi baj nem fog történni. Edward a kezemet fogta, és gyengéden simogatta. Ennyire látszik, hogy izgulok? A pap

furcsán nézett rám, amikor nem mondtam utána a szöveget. Gyorsan kapcsoltam mielőtt kételkedni kezdenek. Persze Edward már ledarálta a szövegét.

Megfogtam a kezét, és nem időztem semmin. Elkezdtem mondani a szöveget.

-         Én Izabella Cullen ígérem, hogy örökké szeretni foglak. Ígérem, hogy míg a Föld forog melletted leszek jóban-rosszban. Szeretni és tisztelni foglak, amíg világ a világ. – mondtam Edward szemébe nézve.

-         Ha van valaki – kezdte a pap érces hangján – aki ellenzi e jelen levő férfi és nő házasságkötését az szóljon most vagy hallgasson mindörökre.

A terem elcsendesedett. Nem tehetek róla, de görcsbe rándult a gyomrom. Mi van, ha van valaki? Mi van, ha belép egy ismeretlen, és elszakít Edwardtól? A pap megköszörülte a torkát, folytatni akarta a szövegét.

Mélyet lélegeztem, a gyönyörű virágdíszek, és a jelenlevők illatán kívül, valami mást is éreztem. Egy illatot, ami nem idevaló. Egy illatot, ami félelemmel töltött el. A szememmel végignéztem mindenkin. Sehol sem láttam őt. Amikor a zenészek felé néztem, megláttam a mikrofon állvány előtt. Azonnal felment bennem a pumpa. Idemert jönni az esküvőmre! Mégis hogy képzelte?! Nincs ehhez joga! Mégis miért nem tud békén hagyni?!

-         Ha már egyszer bárki tiltakozhat, én megragadnám az alkalmat.

Tudjátok elég régóta ismerem Bellát. Mindig is heves volt és gyönyörű. Harcias és bátor. Talán régen ezért is szerettem belé. A szülei mindig is nekem szánták…

Edward látta rajtam, hogy kezdem elveszíteni a fejem. Szorosan megfogta a kezemet és próbált a helyemen tartani. Nem igazán bírtam ki, hogy ne pattanjak fel. Igaza van heves természetem van. Védem azt ami az enyém. Ez nem bűn! Már akinek nem.  

-         Vádolhat azért mert megkínoztam, nem kis élvezettel… de sosem volt szent. Mindig egy szörnyeteg volt, miért is érdemelne meg bármi jót? – sétált elénk.

Ekkor pattant el bennem a cérna. Kirántottam a kezemet Edward szorításából, és rávetettem magam. Nem érdekelt, hogy a ruhám elszakad, csak egyet akartam. Holtan látni ezt a férget még ma este. Egy pillanatra nem figyeltem. Túl sokat gondolkozom. Erősebb volt nálam és a földre szorított.

-         Nem is vagy olyan erős gyönyörűség! – vigyorgott.

-         Erősebb vagyok nálad – löktem le magamról.

Nekiröpült az első fának. Talpra álltam és utána mentem. A többiek meg csak néztek minket. Segíteni akartak de elküldtem őket. Ez az én csatám nekem kell megnyernem. Amikor a nyakát szorítottam csak nevetett.

-         Mi olyan mulatságos? – kiabáltam rá.

-         Komolyan azt hitted gyönyörűm, hogy besétálok ide egy halom vámpír közé védtelenül? Ennél sokkal okosabb vagyok – nevetett az arcomba.

-         Mégis mit akarsz? – kérdeztem egy oktávval lejjebb.  

-         Te is sok mindent elvettél tőlem, itt az ideje, hogy mindent visszakapj! – villant meg a szeme.

-         Mégis mire gondolsz? – kerekedtek ki a szemeim.

-         Szemet szemért drágaságom – mondta.  

Nem figyeltem fel a mozdulatra. Túlságosan el voltam foglalva a szavaival. Mire gondolhat? Miről beszél?

Gyors volt. Nagyon gyors. Kirántotta magát alólam, és egy furcsa tárgyat hajított Reneesme felé. Mintha valami kővel akarta volna megdobni. Emett volt a legközelebb, elélendült, és....

folyt köv. :) :P