Egy kis szösszenet

Sziasztok!

Nos, hol is kezdjem.Először is ott, hogy élek még nyugi! Sorry, hogy egy ideig nem jelentkeztem. A nyaram is nagyon sűrű volt és nem is igen ültem géphez. Ha igen akkor sem sokat voltam. Másodszor nekem már ehhez az egészhez ihletem sincs. Próbálok mindig valamit összehozni, de sohasem sikerül úgy, ahogy én szeretném. Fogalmam sincs, hogy mi lesz. Valamikor biztosan összehozok egy fejit, ha sikerülIgazából ihletem sincs nagyon. Most, hogy bejött a suli és gyakorlatom is van minden nap hulla fáradtan érek haza. Meg aztán sok a tanulni valóm is és év végén szintvizsgázom. Ez nem magyarázkodásnak számít! Egyszerűen ebben a töriben már kimerültem. Fogalmam sincs, hogy mit írjak. Ha írok valamit másnap kitörlöm mert nem tetszik. Minden nap eljátszom ezt. Ha valakinek egyáltalán van kedve és tovább írná velem az írjon Mailen. Aztán csak összehozunk valamit. Igazából más témák is nagyon érdekelnek és jobban abban írok. Egy 3-4 fejezetes kis részt hozok. Remélem tetszeni fog. Ha nem az sem baj, csak olvassátok el :) Mást úgy nem igen mondanák. Dolgozgatom a blog új külsejét is. Csináltam már pár új képet amit majd idővel felteszek. Nos most búcsúzom estére. Addig, hogy legyen mit olvasnotok itt a feji :). Ja és mostanában Nagy 1D fan vagyok szóval ha találkoztok velük a töriben az nem véletlen :). Ígérem visszakeresem a blogos meghívókat és kiteszem őket már ha az a szar chat megengedi nézni. Lehetséges, hogy valakinek ismerős a történet. Egyik blogomon már fent volt ez a töri. Csak most átírtam és sokkal perverzebb és durvább lesz majd :). Bár ki, hogy érzi. Jó olvasást nektek! :)
Puszipá mindenkinek Monrue voltam <3 :)) :$



1. fejezet 

Minden nap egy újabb csalódás. Minden nap egy újabb élmény. Minden nap egy újabb katasztrófa és boldogság kezdete. Boldog - dünnyögtem, és próbáltam felfogni a szó jelentését. Ez is abba a kategóriába tartozik, ahová a Szerelem. Ezeket sosem értettem igazán. A legtöbb ember, aki szavakkal dolgozik, egy idő után már nem bízik meg bennük feltétel nélkül. Ezzel magam is így vagyok. Különösen az olyan nagy szavakkal, mint a Boldog, a Szerelem, az Őszinte és az Erős. Ezek nehezen megragadható, túlságosan is viszonylagos jelentésű szavak, ha az ember olyan durva, közönséges szavakkal veti össze őket, mint a Faszfej, a Piti és a Link. Ezeket azért vagyok képes fesztelenül használni, mert szikárak és egyértelműek. De a nagy szavak túl nyúlósak, ezért csak egy pap, vagy egy bolond képes hitelesen használni. Én már nem hiszek a szerelemben és efféle hazugságokban. A szerelem erőt ad, de néha össze is tud törni egy pillanat alatt. Ez hülyeség. A szerelem csak rosszat takar. Vannak boldog napok és vannak rosszak is. Nekem is voltak rossz napjaim, és vannak is mai napig. Minden akkor kezdődött amikor általános iskolás voltam. Mindig engem cseszegettek mindenért. Egyszer egyedül mentem haza a sötétben a barátnőmtől és megerőszakoltak hárman. Azóta undorom minden pasitól és férfitől is. Megváltoztam mindenféle módon. A modoromban, a beszédemben, az érzelmeimben. Mondhatni egy érzéketlen ember vagyok.

Amikor elmeséltem senki sem hitt nekem. Még a barátnőm sem aki állítólag mindenben mellettem állt. Hát most már nem áll mellettem. Már középsulis vagyok. Mira Cornelia Bale a nevem. Barátoknak csak Corny vagy Mira. Barna hajam és világoskék szemeim vannak. Most már sokkal nőiesebb is vagyok mint régen. Anyu mindig basztatott a sminkelés és lányos cuccok végett. Most már nem kell ez miatt. A suliban az osztálytársaim szinte szeretnek. Ami náluk nagy szó. Talán most, hogy két éve történt minden és új sulit kezdek nem is lesz olyan rossz. Nem is tudom talán egy részük tényleg szeret/szeretett. A másikuk csak azért van velem mert kell nekik egy balek. Egy balek akinek bármiféle hazugságot el lehet mesélni. Viszont a két legjobb barátnőm Ashley és Nikky. Ők mindenben velem vannak. Ha Ash nem is mindig de Nikky igen. Ő aztán tényleg tud engem szeretni. Elmondtam egyedül neki mit tettek velem és megértett. Vele is majdnem megtörtént. Asch viszont komolytalanul vette az egész sztorit. Így hát őt nem annyira engedtem magamhoz közel. Lassacskán a nyár vége felé érünk. Most is Nikkyvel vagyok és elmélkedem. Londonban vagyunk már órák óta. Valamiről igen beszél, de fogalmam sincs miről. Egyik rossz szokásom, hogy sokáig gondolkodom. De basszátok meg mire használjam az agyam? 

-            Mira figyelsz te rám? – kérdezte Nikky.

-            Bocsi elgondolkodtam. Mit is kérdeztél? – nézek rá bambán.

-            Azt, hogy felvegyük a többieket is útközben. Tudod Zaynt, Harryt, Aschleyt, a tesód Camet, Niallt, Louist, Liamet és Robot  – mondta egyenként. 

-            Persze, felvehetjük őket - mondtam halkan.

Nikky telefonálni kezdett. Nem is értem, hogy ment át a vizsgán. Nem tudja, hogy életveszélyes? Én meg imádkozzak az életemért. Rob és Nikky együtt járnak. Asch meg Niall is. Egyedül csak nekem nincs pasim csajok közül. Nem is kell. Nem akarok én megint beleesni valakibe és aztán meg pofára esni. Régen Mike volt a hős lovagom amíg ki nem derült róla, hogy egy erőszakos vadállat. Pontosan tudtam, hogy egy közülük. Egy aki megerőszakolt. Nem kapott meg hát bosszút állt rajtam. A hátam mögött meg folyamatosan csalt a barátnőmmel Tiffanyval. Dobtam mielőtt odáig fajultak a dolgok. Ezért állt bosszút. Időközben megérkeztünk. Nikky kiszállt és mindenkit üdvözölt. Robbal csókot váltottak míg a többiek beérték egy puszival is. Nagyot sóhajtottam és kiszálltam én is. Gyorsan túlestem az ölelgetéseken. Viszont Louis egy kicsivel több ideig ölelt mint kellett volna. Néha Lou tök furcsán tud viselkedni Harryvel együtt. Zaynnel fura kapcsolatom van. Kiskorunktól fogva ismerjük egymást, de két éve minden megváltozott. Már nem is beszélünk egymással. Már egyikük sem néz a másikra. Ennyire megutáltuk volna egymást? Visszatérve Loura és Harryre olyanok, mintha  versenyeznének, hogy kié leszek előbb. Beültünk a kocsiba nyomorogva. Nem is értem egy öt személyes kocsiban, hogy is férünk el minimum tízen? Nikky mellé ültem volna, de megelőzött egy kérdéssel.

-          Mira nem bánod, ha Rob ideül? Egy csomó mindenről kell beszélnünk – nézett rám Nikky kérlelőn.

-          Felőlem – vontam vállat.

Hátraültem a többiek mellé. Mindenki egymás hegyén hátán ült. Jót nevettem szegény Aschley képén. Zayn ölében kellett ülnie. Olyan „mentsetek ki a kanos pasik közül” feje volt. Viszont amikor Lou ölében kellett ülnöm én is olyasmi képet vághattam. Egyrészt nem bántam, mert Lou nekem tetszik. De mint mondtam nem akarok megint beleesni abba hibába, hogy szerelmes leszek. Eléggé vörös fejjel beleültem Lou ölébe. Egész úton zenét hallgattam. Nem mertem fészkelődni Lou ölében. Még a végén félre érti. Néztem a házakat és a vonalakat az üvegen. A többiek meg nevettek és beszélgettek. Lehunytam a szemem és csak hallgattam a lágy dallamot. Totál nem veszik észre, hogy én nem ide való vagyok közéjük? Nem is értem első évben, hogy is tudtak velem lenni. Hiszen ez már a második év lesz, hogy összeismerkedett a csapat. Hát igen akkor sem voltam valami nagy szám. Ha kellett hozzászóltam valamihez és be is szóltam másoknak ha barátaim vagy egy tök ismeretlen szóltak le, de azután az este után megváltozott minden. Egy darabig nem beszéltem senkihez és eléggé hülye szokásom lett azóta. Megnémultam és csak akkor szólaltam meg, ha akartam meg ha nagyon muszáj volt. Anyám már kórházba akart vinni, de én nem engedtem neki. Míg kicsi voltam állandóan beszéltem. Sokszor szóltak rám, hogy vegyek közbe levegőt is. Ma már erre sem kell figyelni. Inkább arra, hogy ne felejtsek el venni levegőt. Na és a hülye betegségek. A bulémiám és az asztmám. Ha nem lélegzek elég gyakran fulladás jön rám. Ennem mindig kell valamit, de ha eszek nem látom szépnek magam. Inkább éhezem. Amikor sokat futok és hajtom magam akkor esek össze. Anya azóta figyel rám és Cam is. Sohasem engednek el inhalátor nélkül. De könyörgöm, ha nem tudom beadni magamnak nem tökmindegy? A másik dolog az evés. Mióta kórházba kerültem erre is figyelnek. Direkt elindultam a suliba tök üresen. Mindezt csak azért, hogy vékonynak lássam magam. Mindig úgy éreztem, hogy dagadt vagyok. Néha már a suli pszichológusához kellett járnom. Szegény nő semmit sem húzott ki belőlem. Ezért lettem én az osztály szerethetőjéből teljesen zakkant elméjű nő aki állítólag megölt valakit a nyáron. Legalábbis ezt hallottam többek között. Pedig én tényleg nem akartam megölni csak egyszerűen megelégeltem, hogy bepofázik nekem és meglöktem ő meg beverte a fejét és elájult. Másnap meg jól is volt. Ez nem gyilkosság. Amikor kinyitottam a szemem a házunk előtt találtam magam. Cam már pakolászott kifelé amikor kiszálltam. Elindultam befelé, de valaki megállított. Anya volt az. Megölelt majd indult Camhez. Leültem a lépcsőre és néztem ki a fejemből. Már csak pár nap és suli. Pár nyomorult nap és megint kezdődik előröl. Felmentem a szobámba és ott punnyadtam. Este lementem enni ám többen voltak nálunk a kelleténél. Rob, Ash, Nikky, Zayn, Liam, Niall, Louis, Harry és a családom. Rob Nikkyvel szembe, Cam anyuval szembe, Ash és Niall egymással szembe ültek. Már csak az én helyem marad ki apa előtt. Mindenki ül és eszik. Szuper, hogy csak nekem nem szóltak. Anya először bambán nézett rám majd megszólalt. Végre észrevette, hogy én is itt vagyok. Miért vagyok ennyire láthatatlan?

-          Corny kicsim. Elfelejtettem szólni, ne haragudj – nézett rám anyu.

-          Hát persze. Mert én láthatatlan vagyok ugye? Azt se vennétek észre, ha eltűnnék – morogtam.

-          Gyere ülj le – állt fel anya.

-          Kösz elment az étvágyam. De semmi baj folytassátok csak ezt a kis idilli hangulatot – mentem fel.

Bevágtam a szobaajtót és ledőltem az ágyra. Hasra fordultam és párnámba sikoltottam. Hallottam, hogy nyílik az ajtó. Nem érdekel ki az. Nincs kedvem senkihez. Kiakarom dühöngeni magam. Törni és rombolni akarok. Jobb lenne a kedvem az biztos.

-          Mira anyud mondta, hogy hozzak fel vacsit – jött be Lou.

Nem fordultam meg. Lou leült mellém és kipiszkált az ágyból. Nem voltam valami jó hangulatban. Mégis nem tudtam ellen állni neki. Úgy látszik Lou jó hatással van rám. Ránéztem mire aggódóan vizslatni kezdett a szemeivel. 

-          Miért sírsz? – kérdezte.

Francba, hogy neked mindent észre kell venned! Megrándítottam a vállam és csak néztem rá. Furán nézett rám majd megszólalt.   

-            Az bánt ami lent történt? –kérdezi.

-            Nem mindegy? Úgyis csak láthatatlan vagyok! Mindig ez van. Nem nagy ügy – sóhajtok fel.

-            Hékás ne mondj ilyent! Nem vagy láthatatlan! Mindenki szeret téged ám! Szóval nyugodj meg! Fel a fejjel! Mosolyogj! – ölel meg.

Nem akarok neki mondani semmit. Nem is tudnék mondani semmit. Hagytam, hogy öleljen amíg jól esik neki. Most miért viselkedik velem olyan furán? Amint Lou kiment ettem, majd kiválogattam a bőröndből a ruháim, ami ma estére kell és bementem a fürdőbe. Épp a vizet engedtem amikor kopogást hallottam a szobaajtó felől. Gyorsan elzártam a csapot és kinyitottam az ajtót. Zayn állt az ajtó előtt és nézett engem. Zayn és én nem igazán kedveljük egymást. Fogalmam sincs miért. Talán ellenszenvesek vagyunk egymásnak. Kicsit fura is, mert néha biztonságban érzem magam amikor vele vagyok.  

-          Mit szeretnél? Fürdeni akarok – mondtam neki bunkón.

-          Anyukád mondta, hogy megmutatod a törölközőket merre találom – mondja unottan.

-          Miért ő nem tudta volna megmutatni? – morgom a fürdő felé menet.  

Kivettem egy kék színű nagy törölközőt majd a kezébe nyomtam. Vissza bementem a szobámba a cuccomért. Amikor benyitottam a fürdőbe Harry egy szál alsógatyában feszített előttem.

-          Khm! Nem fogod elfoglalni a vizemet! – bököm meg a vállát.

-          Háth akkor osztoznod kell velem – vigyorog rám.

-          Na szépen húzzál ki Harry! Ez az én vizem! – nézek rá szűkített szemekkel.

-          A-a! Maradok! – teszi karba a kezeit.

-          Nem! Én maradok te mész! – mutogatok.

Amíg ezen a hülye vizes dolgon vitatkozunk körénk gyűlnek a srácok is. Az ajtóból nézik a műsort. Harry kiskutya szemekkel néz rám.

-          Jó oké! De ha nem engedsz vizet nekem utána és meg mer előzni valaki rosszul jártok! – vigyorgok rájuk.

-          Ez az! – lelkesül fel Harry.

-          Mi van? – nézek rá.

-          Semmi – néz felfelé.

A többiek jót vigyorognak rajtunk. Kimegyek a fürdőből. Lou indul el elsőnek. Elkapom a karját és megakarom állítani, de nem engedi. Kitépi magát a kezem közül és tovább megy. Most meg mi a baja? Remélem a suliban nem lesz ilyen. Csak nézek utána értetlen és elindulok a szobámba. Az ablakpárkányba ülök és nézem a csillagokat. Lentről sutyorgást hallok. Ha kicsit jobban kihajlok megértem miről beszélnek. Már épp azon vagyok, hogy meghallom amit beszélnek, de valaki beránt a derekamnál fogva. 

-          Normális vagy? Mi van ha kiesel? – morog rám Louis.

-          Nem tartozna rád! – mondom bunkón.

-          Legalább köszönnéd meg! Menj fürdeni mert kihűl a vized! – enged el.

Mérgesen ránéztem és elindultam a fürdőbe. Útközben felvettem a ruháimat is. Amikor bementem a fürdőbe eléggé kellemes volt a levegő és a víz is jó volt. Mi a franc ütött Louisba? Beszállok a kádba és egy jó fél óráig bent vagyok. Miért lett ilyen ellenséges? Eddig nem volt az. Mindig kedves és rendes volt velem. Lassan ki kéne szállnom. Szétázott már a bőröm. Gyorsan megtörlöm magam és hajat is szárítok. Egy picit lehajlok és úgy szárítom. Valaki bejön és akkor nézek fel.

-          Lou védj meg! Itt a csaj a körből! – sikolt fel Niall.

Nem sok kellett hozzá, hogy elröhögjem magam. Felemeltem a fejem és úgy járkáltam mint a csajszi.

-          Hét nap! – mondtam hang elváltoztatva.

-          Még beszél is! Lou! – kiabált tovább.

Hírtelen mindenki elkezdett röhögni. Lou bejött és elkezdte Niallt nyugtatni. Felemeltem a fejem és rájuk néztem. Niall amint meglátott megnyugodott. Vigyorogni kezdtem majd elröhögtem magam. A többiek is mögöttem röhögtek. Niall kiment és kettesben maradtunk Louval.

-          Öhm… Ne nézz már rám így! – fordulok el.

-          Hogy? Rád sem lehet nézni? – gúnyolódik.

-          Képzeld el, hogy neked nem! Hülye bunkó! – morgom az orrom alatt.

-          Én lennék bunkó? Akkor te mi vagy? Álszent kis…- fogja vissza magát.

-          Álszent? Azt sem tudod min mentem keresztül! – kiabálom le a fejét.

Mire rájövök, hogy mit mondtam már késő. Befogom a számat és elhátrálok tőle.

-          Mégis mi történhetett a fontos kis életedben? Letörött a műkörmöd? Esetleg nem lett jól befestve a hajad? – gúnyolódik tovább.

-          Pff… Egy, nem festem a hajam! Kettő sohasem hordtam műkörmöt! Ne nézz már plázapicsának! Kikérem magamnak! – mordulok rá.

-          Háth pedig oda való vagy! Azok játsszák meg magukat, meg te! Egyszer még megfognak erőszakolni, mert így rázod magad, sőt még nagy szád miatt is! – mondja lenézően.

-          O… Bocs, hogy egyszer az életben boldog szeretnék lenni! Nem tudsz rólam semmit sem! Az ég világon semmit! Rohadj meg Louis! Gyűlöllek! Soha többet ne szólj hozzám!  – mondom sírva.

Hozzávágom a hajszárítót és kimegyek. Bemegyek a szobámba és kulcsra zárom. Lecsúszok az ajtó mentén és zokogni kezdek. Azért tették volna? Ezért erőszakolt meg Mike is? Mert ráztam magam? Tényleg plázapicsának nézek ki? Pedig sohasem sminkelem túl magam, nem veszek fel olyan ruhákat amik nem rám illenek. Jól végződik a nyaram.

-          Mira engedj be! Cam vagyok! Mi baj van megint? Mike? Ha igen szétverem a fejét! – morogja.

-          Nem semmi baj! Menj aludni! – szipogok.

-          Már megint miatta sírsz? – kérdezi.

-          Nem miatta! Hagyj már békén! Ne kérdezősködj már állandóan! – kiabálok rá.

-          Jó-jó nyugi! Elmentem. Jó éjt! -  köszön el.

Felkelek és kiülök az erkély feletti ablakba. Remélem nem Louis van mellettem. A lábammal a talajt támasztom. Reggelig kint ülök. Csoda módján a hajam magától megszárad. Nem csoda, hogy negyven fok van majdnem. Lemászok az ablakból és kimegyek. Síri csend van mindenhol. Lemegyek a konyhába. Anya és apa már elmentek dolgozni. Miért kell az utolsó hetet nálunk tölteni? Csinálok reggelit a srácoknak. Először Niall esik be a konyhába. Aztán szépen jönnek a többiek is. Mindenkinek kiteszem a reggelijét. Louis jön le utolsónak. Amikor belép a konyhába elfordulok.

-          Van még? – kérdezi Niall.

-          Ha csinálsz… Igen van – mosolygok rá.

-          Kapok is? – néz rám szépen.

-          Szolgáld ki magad! – mutatok a kaja felé.

Kiiszom a teám és felfelé indulok. Harry még utánam szól. Megállok az ajtóban háttal nekik.

-          Hé, nem eszel velünk? – kérdezi Harry.

-          Már ettem! – mondom bunkón.

-          Mira! – szól rám Cam.

-          Mi van? – flegmázok.

-          Biztos, hogy ettél? – kérdezi apáskodóan.

-          A tányérom ne mutassam meg? Ch… kész vicc az egész! – morgok.

-          Tudod, hogy féltelek! A múltkoriak után főleg! – csattan fel a hangja.

-          Szerintem ez meg az én magányügyem és nem tartozik másokra! – indulok felfelé.

Gyorsan elrendezem magam és megbeszélem Pixivel, hogy találkozzunk. Ezen a nyáron nem is láttuk egymást. Jó én fél évet kórházban voltam. Két hónapja szabadultam. Mintha egy börtönben lettem volna úgy beszélek. Mondjuk olyan is volt. Fel sem kelhettem. „Gyenge voltam nagyon” és állítólag a fekvés jót tett. Ja a hátamnak jót. Meg a sok pszicho maszlag. Gyorsan felvettem egy sötétkék feszülős farmert, egy fehér pólót, sötétkék deszkás cipőt, fekete bőrdzsekit és készen is voltam. A hajamba beletúrtam párszor és fújtam magamra a kedvenc parfümömből. Elpakoltam a cuccaim és indultam is. A többiek még javában ettek és beszélgettek. Jó, szerintem Niall evett és a többiek beszélgettek. Halkan mentem, nehogy meghalljanak. Persze, hogy én voltam a téma.

-          Haver mi baja a húgodnak? Olyan fura! – mondja Liam.

-          Két hónapja jött ki a kórházból. Megértem, hogy fura. Én is fura lennék ha nem egészen két hónappal ezelöttig megpróbáltam volna megölni magam – fakad ki.

-          Mi? – szaladt ki egyszerre belőlük.

-          Jól hallottátok. Fél évig feküdt bent. Iszonyú volt látni őt. Semmit sem evett, semmit sem ivott. Olyan volt mint egy zombi. Senkihez sem beszélt. Azt hittem, hogy engem sem ismer fel – Nikky elsírta magát.

-          A doki szerint teljesen rendben van. Jó lehet, hogy testileg sikerült helyre hozniuk, de lelkileg azt hiszem nem. Tegnap este is fogalmam sincs mi baja volt. Azt hiszem megint Mike volt a baja. Ha egyszer meglátom a közelében szétverem a fejét! – morogja Cam.

Na nekem ebből van elegem. Mit kell sajnálni és kiteregetni a magánéletem? Úgy csinálok mintha most jönnék le. Megfogom a kocsi kulcsom és lelépek. Pixie előtt érek oda két perccel a parkba.

-          Szia csajszim! – ölel meg.

-          Szia. Hiányoztál! – mondom szomorúan. 

A délutánt átbeszélgettük. Este mentem haza. A srácok meg bulizni mentek vagy mi. Legalábbis ezt olvastam az üzenetből amit kaptam. Szóval egyedül vagyok. Szerencsére nem kell néznem őket. Amikor felmentem és letusoltam majd elrendeztem magam lementem. Valaki a nappaliban áll. halálra rémültem ha ő az… Ha megint megteszi komolyan kinyírom magam vagy őt!

-          Szerintem már alszik! Ne ébresszük fel! Liam kuss már! Ne énekelj! – röhögtek a srácok az ajtóban.

-     Szép a szeme arca csupa derű... slálálálálá - énekel Liam. 

-          Részegek vagytok? – kérdezem megdöbbenve.

-          A frászt hoztad ránk! Ébren vagy még? Azt hittük alszol – mondja Aschley. 

-          Nemrég értem haza. Látom a fiúk jól mulattak – mosolygok rá.

-          Hajaj! Liam leitta magát a földig, Louval együtt – mondja szemforgatva.

Rosszallóan megráztam a fejem és felmentem a szobámba. Éjjel egész jól aludtam. Reggel tök kócosan és álmosan mentem le kajálni. A lépcsőn majdnem leestem. Amikor bementem leültem és csak néztem ki a fejemből. Mindenki tök kusban ült. Egyedül Asch és Nikky volt a toppon. Elém rakott egy tál tojásrántottát. Lassan enni kezdtem és bambultam magam elé. Reggeli után felfrissítettem magam. Amíg sminkeltem Harry jött be. Cseréltünk majd elmentem. Egész nap nem voltam otthon. Gondolom egyiküknek sem hiányzom. Főleg nem Louisnak!     

Hát ennyi lett volna.. Hibákat nézzétek el. többszir átnéztem már. Holnap hozom kövi részét. Puszipá Monrue :) <3